45.rész ~Költözés

Grace szemszöge:

* FÉL ÉV MÚLVA *

2010 December*

Utolsó két évem kezdődött el szeptemberben , de hamar közölték velem , hogy még sem. Anya hozzá megy Pierre-hez és kiköltözünk Kanadába. Már most honvágyam van. Új barátok , új környezet , új család és még sok új dolog , amitől már most gyomor görcsöm van. Szükségem van az itteni barátokra.. Suliba menet a buszon ezek a gondolatok cikáztak bennem és még sok minden más. Félek az újra találkozásnál Justinnal , vele a kapcsolatom még a nyáron véget ért. Fogjuk úgy fel ,hogy jobban kellett neki más , mint én. Nem értem , egyszerűen nem. Egy biztos nem leszek egy kis tündér lány többé és vissza térek a régi Grace-hez , szóval mindenkinek újra Hello Grace Handerson a nevem nem vagyok flegma ,csak a válság miatt spórolok a kedvességgel. Az elhatározásomat Britney zavarta meg , akivel minden reggel pontos időt beszélünk , hogy együtt lépjük át a suli küszöbét.

-Szia csajos. Jól nézel ki.-köszöntött a szokásos módon és átölelt , mit ne mondjak majdnem elestünk mivel pont akkor taposott rá a gázra a sofőr.

-Hello husi. Te sem vagy semmi.-húztam magamhoz , mert útba volt.

-Hogy haladsz a pakolással?-kezdte bámulni a busz koszos padlóját.

-Öhm...rosszul...anya kezdte el helyettem....közöltem nem akarok menni úgy , hogy én itt maradok...

-Erre ő?-húzta fel a fél szemöldökét.

-''Persze ne legyél gyerekes Grácia , ez most komoly dolog.''-utánoztam és közben hadonásztam mindenfelé a kezemmel , Brit csak megállás nélkül nevettet.

-Már most hiányzol , kis hülyém-nevetett tovább.

-Te is , de azért majd meglátogatsz ugye meg majd én is jövök , megoldjuk.-hitegettem saját magam , mint őt...
Már nem várjuk meg a suli végét még 4 nap és az össze cuccal együtt átutazunk ott leszünk 2 hétig még berendezkedünk. Anya már látta a leendő szobám , állítólag nagyon gyönyörű és olyan mintha egy szálloda lenne. Én ezt úgy vettem le , hogy tele van méregdrága dolgokkal és puccos. Persze majd meglátjuk....

-Hahó Grace? Vigyél magaddal...-nézett rám boci szemekkel.

-Elküldelek helyettem-nevettem fel-nem fogom bírni-törlődött le már is a mosoly az arcomról.

-Dehogynem fogod! Erős vagy! Ha kell minden nap fent maradok és beszélünk!-biztatott ,de tudtam jól , hogy mit is gondol.

Az osztályba mikor reggel meglepődtem már eleve azon , hogy teljes volt az osztály létszám. Mi vagyunk a 'logós' osztály , mindenki csak így emleget minket...Meg tudom számolni a 10 ujjamon , hogy eddig mikor voltunk bent mind. Az első óra angol volt , már most nem bírtam , hogy az egész osztály angolul beszél. És persze a tanár engem szólítgatott fel állandóan. Kezdett idegesítő lenni , amit Brit észre is vett.. És inkább elkezdett ő válaszolgatni helyettem.

-Britney drága Grace-nak is van szája-szólalt meg harsányan hangján mire a mellettem ülő lány csak behúzta a nyakát.

-Bocsánat tanárnő , de én kértem meg rá-mentettem barátnőmet.

-Még is miért?-vonta fel szemöldökét.

-Mert Kanadába mindenki angolul fog körülöttem beszélni és elég jól is megy , ezért úgy gondolom, hogy inkább más gyakoroljon. Nekem nap, mint nap azt kellesz beszélnem és jobb nyelvtanulás-adtam meg a szerintem valós okot.. Az angol tanár akit szinte mindenki utál kicsit elgondolkozott. Majd folytatta az ismétlést . A többiek szúrós szemmel néztek rám , mivel ez alól őket nem mentettem fel...upsz. Nem sokkal később kicsengettek. A tanárnő már most elköszönt és jó utat kívánt. Majd hirtelen bejött az osztály főnökünk a terembe két nagy szatyorral a kezében. A stréberek a megszokott módon már is oda szaladtak hozzá és segítettek. Majd elő vett egy csomó party cuccot és kiosztották. Majd behoztak egy hatalmas tortát , amin az állt , hogy ''Hiányozni fogsz és vigyázz magadra Grace , szeretünk''. Aztán kaptam egy fénykép albumot , ami telis-tele volt az osztály közös képeivel.

-És most had mondjak pár szót , az osztályunk egyik összetartó tagjának. Nagyon hiányozni fogsz nekünk. Ígérd meg , hogy mindenképp üzensz nekünk ha odaértél és nem felejted el a közösen eltöltött időt. Emlékszem mikor még gólyaként átlépted az iskola küszöbét , és ahogyan összetartottad az osztályt a versenyeken, megtanítva nekik , hogy semmit nem szabad feladni. Nagyon nehéz volt összehozni, hogy mindenki bent legyen. Még sosem láttam olyan osztályt, akik ennyire kitartottak egymás mellett és segítették egymást...Grace ide mi mindig vissza várunk nagyon vigyázz magadra és aztán ne fordulj be. Britney-től reméljük minél hamarabb kapunk híreket- mosolyodott el halványan az ofő, de láttam rajta , hogy könnyes a szeme ,halálosan érzékeny vagyok, így oda mentem hozzá és átöleltem. Mire ő visszaölelt. Majd még mindenkit megöleltem megettünk a finom tortát. Mire túltette magát mindenki azon , hogy elmegyek , dehogy foglalkoztak ezzel ennyire. Az egész inkább engem és legjobb barátnőmet-a már szinte nem is barátnőmet , hanem testvéremet-viseli meg jobban. Neki csak az volt a lényeg , hogy elmaradjon az egész kémia , amit valljuk be azért én sem bántam, ahogy senki más sem.

Az utolsó óra eltelte után. Útoljára léptem ki tanulóként ebből az iskolából. Britney-el ma kicsit elmegyünk a kedvenc sütiző helyemre , megbeszélünk még pár dolgot , a karácsonyt és szilvesztert. Majd szomorúan , de még mindig örök barátként elválunk. Háhá szép is lenne... Már a buszon könnyes volt a szemem, ahogy láttam ott áll. Válltáskáját lecsúsztatva kicsit , kigombolt kabáttal alatta a kedvenc és jó vastag lila pulóverével és szürke sapkával a fején , amit még tőlem kapott a tél elején. Gyorsan csináltam róla egy képet és azt nézegettem egy darabig majd mélyen táskám aljára hagytam csúszni telefonom. Odaérve a cukrászdába rendeltünk 2 dobos tortát. Ami a közös kedvencünk. 

A kedvenc helyemen ülök a barátnőmmel , akit lassan el kell ,hogy engedjek...

Nem akartunk erre a napra szomorúan emlékezni és , ha nem csaptunk volna kisebb közös bulit, magunkra sem ismernénk. A cukiba még megbeszéltük , hogy mikor találkozunk , pontos időpontot a skype beszélgetéshez és sok-sok közös emléket össze gyűjtöttünk már... Így én is adtam neki egy dobozt, amit ő viszonozott. A szabály a következő volt: kibontás időpontja: repülőút alatt vagy szigorúan csak is utána. okok: mert úgy izgalmasabb és így megtudjuk , hogy mind a kettőnknek miket tartogattak a közösen eltöltött évek.

-Hát nem tudom felengednek e ezzel a dobozzal a repülőre..-húztam el viccelődve a számat.

-Remélem , hogy nem-nevette el magár Brit.-Nincs benne semmi olyan egy kutyán és a Narniába vezető kulcson kívül semmi

-Nem tudom higgyek-e neked-méregettem összehúzott szemmel majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Elfelejtettem bele rakni egy teleportáló gépet- nézett mélyen a szemebe , mire átöleltem és szorosan magamhoz húztam , amit ő viszonzott.

-Az a túl sok utazgatástól tönkre menne, de az emlékek örökre ott lesznek nekünk. Csak nekünk. Lehet hogy az emberek furcsának találják a barátságunkat, azért mert ők nem tudják , hogy milyen értékes egy ilyen barát , mint TE-mondtam ki a bennem motoszkáló szavakat könnyes szemmel. Majd sírva ölelt már át újra Briney ,amit már nem bírtam tovább.

-Imádlak

-Én jobban-mondtam letörölve a könnyeim.

-Nem hinném.

-Pedig dee-erősítettem meg. Elnevettük magunkat , majd felállva elindultunk végre a karaoke klub felé. Azt tudni kell , hogy mind a kettőnknek borzalmas a hangja , de ez a legjobb az egészbe mivel sokat tudunk nevetni.

*Haza érve.

Mire haza értem már mindenki aludt. Még gyorsan beraktam az utolsó nyitva hagyott bőröndömbe a Brit-től kapott dobozt. Olyan rossz volt ennyire üresen látni a lakást , de tudom , hogy már a holnap ettől csak szomorúbb lesz. Elmentem egy kicsit zuhanyozni , hogy elengedjem a mai nap feszültségeit egy kis erőt gyűjtve, még fogat mostam és felvettem a kint maradt pizsamám.. Majd bebújtam a kicsi , de jó meleg és puha ágyamba álomba sírva magam.

Reggel kialvatlanul nagyon nagy karikás szemekkel ébredve bámultam magam a tükörbe , nagyon még az alapozó sem segített , de minek is úgy is lesírom.... Elvettem anyától a reggelim és bedobtam a táskámba , még enni sem tudtam . Láttam öcsémen is , hogy neki is nehéz itt hagyni ezt az egészet , de neki ez most olyan lesz csak , mint egy nyaralás. Mivel ő januárban kiköltözik Lengyelországba , apához. Nem sokkal később megjött nagybácsikám , Joe , aki szokás szerint kivisz minket a reptérre. A sok cucc miatt Britney anyukája is elvállata , hogy jön kocsival és hozzájuk is befér pár bőrönd.. Persze én velük mentem így még megtudtunk beszélni pár dolgot , de már csak az számított , hogy még együtt töltjük ezt a fél órát. Kiszállva a kocsiból felrakva a bőröndöket a futószalagra , ahonnan már egyenesen a géphez viszik azokat.

-Szia , igen most szállunk fel a gépre , persze elég lesz-vette fel anya a telefont gondolom Pierre-l beszélt.

-.........................

-Kik Justin-ék is?-kérdezett vissza mire én kapásból oda kaptam a fejem Britney-al együtt

-.........................

-Nem, nem baj és rendben. Na de hamarosan indul a gép szia szeretlek.

-.........................

-Rendben vigyázunk.-tette le.

-Justin és Selena is ott lesznek?-kérdeztem nagy gombóccal a torkomon nagyot nyelve.

-Igen-vágta rá egy idő után...Brit-el össze néztünk titkosan kommunikálva megbeszélve azt , hogy minden rendbe lesz és , hogy értesítem mindenről.

Átölelve mindenkit szorosan és puszit váltva. Megígérve, hogy vigyázunk és üzenünk , ha odaértünk. Sietve léptük át a kaput. A repülőn elfoglalva a helyünket tört ki belőlem a sírás. A kapucnim a fejemre húzva csináltam még pár képet majd lehajtottam a fejem. Álomba sírás 2. nap.

Anya ébresztgetésére riadtam fel , álmosan megdörzsöltem szemem és akkor vettem tudomásul ,hogy megérkeztünk. Jobb is vot , hogy végig aludtam az utat így nem tudtam magam agyon emészteni a depimmel. Összeszedve magam köröl a cuccaimat kötöttem be magam gyorsan leszállás előtt. A reptéren 3 kocsi várt ránk , de bárhogy számoltam nem nagyon akart kijönni ki vezeti a 3.-at. Már kicsit fáradt is voltam az meg csak rátett egy lapáttal , hogy kikészít az egész elköltözés dolog.

Ám mikor átléptük az ajtót minden leesett , hát persze , hogy Justin vezeti a kocsit.....Az érzés ami hatalmába kerített mikor megláttam ismeretlen volt , de még is magába kerített a deja vu. Nagy mosollyal az arcán közeledett felém és széttárt karokkal.....

Kicsit  nehezen jöttek össze a komik. de köszönöm nagyon aranyosak vagytok. Szeretném megköszönni , hogy vagytok , különben nem írném ezt a blogot sem. Köszönöm a 10.000  megtekintést. El sem hiszem. Ez nekem nagy dolog és nem gondoltam volna , amikor kipattant az ötlet a fejemből , hogy elkezdek egy blogot nem nem gondoltam volna , hogy eljutok idáig.