50.rész ~ Újabb távolodás..

Sziasztok!

4-6 komi után új rész! Be kell vallanom ez a rész  nagyon mélyen érint. Talán ez a másodszorra fordul elő, hogy egy rész így érintett. Szerettem volna ezt veletek megosztani. 
Puszi mindenkinek <3 :* 

Grace szemszöge:

2 nap múlva*

Justin és Selena már végre elmentek. Sokkal nyugodtabb a hangulat. Folyamatosan a sulira készülök. Holnap kezdek és nagyon izgulok. Félek , hogy megrekedek középen és meg sem fogok tudni megszólalni angolul ,vagy egyáltalán nem fogok tudni semmit mondani. Kész rémálom lenne , de a tánc suli érdekében bármit. Már legalább nincs akkora kupi a szobába , kipakoltam a legtöbb dobozból , amikbe pedig olyan dolgok voltak amikre nincs szükségem felraktam a szekrény tetejére. 
-Vacsoraa-szólalt meg a fehér telefon a falon anya hangjával. Becsuktam az éppen előttem lévő könyvet majd lementem. Öcsém ma van itt utoljára aztán vacsora után felrakjuk a gépre és apához utazik. Megint elleszünk választva csak annyi különbséggel , hogy most ő több 10ezer kilométerre lesz tőlem. Nem lesz könnyű , hogy lássuk a másikat repülőre kell szállni aztán valahol átszállni egy másikra és tovább Lengyelországba apához , majd anya beér minket és együtt Magyarországra a család másik feléhez. Eddig a MÁV-ot tartottuk jól , most a nemzetközi reptereket. Amint leértem összekócoltam Beni felzselézett haját majd leültem mellé.
 -Grace ne csináld már , tönkre megy a hajam. Nem lesz már időm megcsinálni. Ne mááár. Menjél már innen- nyavalygott én pedig csak kiröhögtem. Úgy fog hiányozni. Félek , hogy eltávolodunk egymástól , hogy nem lehetek ott mellette minden nap , hogy nem idegesíthetem , hogy amikor első randira megy egy lánnyal nem adhatok neki tanácsot , vagy ha éppen valami rosszat csinált mégis együtt vigyük el a balhét.
-Így sokkal jobban áll-néztem rá fél szemmel-olyan mintha most keltél volna fel és kiálltál volna az erkélyre ott pedig a szél belefújt a hajadba balról így most ferde. 
-Ezt most bóknak veszem-nézett rám sértődöttem ''na így kell elcseszni egy tökéletesen belőtt hajat'' fejjel. 
-Na..ne harizz már. Majd megcsinálom neked úgy gyorsan indulás előtt , hogy a csajok elájulnak.
 -De haragszom.-mondta és közben a nyakláncát birizgálva . A megszokott cselekedetét ismertem , mint a tenyeremet. Próbálta visszafojtani a nevetést így a nyakában logó nyaklánccal kötötte le a figyelmét. 
-És ha szépen nézek. Nagyon nagyon szépen. Így-néztem rá a legaranyosabb kiskutya szemmel , amit produkálni tudtam. A többiek furcsán néztek ránk , de anya csak nevetett mivel magyarul beszéltünk. Benjamin is elnevette magát én pedig elérve célomat enni kezdtem. 
-Biztosan átfogsz tudni szállni Londonban?-kérdezte meg anya ma már vagy huszadszorra. 
-Jaaj anya hagyd már átfog tudni , ha meg nem felhív vagy , ami még jobb van nagy szája és megkérdezi.-válaszoltam öcsém helyett , mert már lassan tényleg parázni fog. Nem csoda hiszen még csak most kezdi majd a gimit. Ő is más országba , más nyelven és nélkülem. 
-Igazad van Gracia , de még sosem repült egyedül. Tudod jól , hogy féltem hiszen ez a dolgom. 
-Tudom, de megoldja a lényeg , hogy nem fogtok lezuhanni és ne állj szóba idegenekkel még a végén elrabolnak. Ja és , ha Londonban vagy hívj és akkor is amikor Lengyelbe értél.-halmoztam el anya helyett. 
-Most tényleg nagyon megnyugtattál. Eddig ezek eszembe sem jutottak-mondta és a kajáját kezdte birizgálni. 
-Upssz , nem állt szándékomban , de máskor szerzünk mellé valakit , aki elmegy vele aztán vissza és nem kell aggódni.
 -Ez hamarabb is eszedbe juthatott volna-nézett rám anya elmerengve. 
-Itt én vagyok az egyetlen ember , aki gondolkozik?

-Inkább most már meg se szólalj , mert lehet tényleg itt maradok a végén a nyakadra -nevette el magát Benjamin, bár az lett volna a legjobb mindenkinek...valaki mindig távol van, akit szeretünk, már megszoktuk. 

Végeztünk a vacsorával majd megcsináltam Beni haját. Még beszélgettünk egy kicsit aztán összeszedtük az összes cuccát rá fél órára pedig elindultunk a repülőtérre. Az út kedd estéhez képest elég forgalmas volt. Még ellenőriztük a kocsiba , hogy minden rendbe van-e az igazolványokkal és a jeggyel. A torontoi reptéren felraktuk a bőröndöket a futószalagra majd átkísértük még egy folyosón ott pedig az ellenőrző kapuhoz értünk. A szemem már akkor könnyes volt. Megölelte Pierret és kezet fogott vele , Ally fejére egy puszit nyomott , aztán anyához ment , aki már sírt szorosan átölelték egymást és nem úgy nézett ki , mint aki elakarja engedni a kicsi fiát. Elszorult torokkal néztem őket és nem szerettem volna elengedni , mert így külön növünk fel...amit kiszabadult anya karmai közül odajött hozzám és kinyújtotta a kezét.

-Na gyere ide nővérkém.-nézett rám és a kék szeme könnyesen csillogott.

-Ígérd meg, hogy ha nem minden nap , de minden hétvégén beszélünk-suttogtam a könnyektől elfúló hangon miközben átölet.

-Megígérem. Hiányozni fogsz és szeretlek. Ja és most már ne hagyd , hogy minden undorító dolgot megetessen velük anya-nevette el magát kicsit és jobban szorított.

-Te is nagyon öcsikém. Alig várom már , hogy találkozzunk és bepótoljunk mindent.-mondtam aztán elengedtem.

-Justin pedig rendes gyerek és tudom , hogy még mindig többet érez irántad szinte süt róla , de azért vigyázz vele. Tudom , hogy egyszer híres táncos válik belőled.-terelte el gyorsan a tánccal. Nem érettem , hogy ezt a következtetést honnan vonta le , de nem is akartam ebben a pillanatban ezzel törődni.

-Te pedig ne szédíts el minden csajt , vigyázz nagyon magadra és puszilom apát. Kitartást a ''családjával''-rajzoltam az idézőjelet a család szóhoz.

-Hívlak , de hamarabb fogok írni facebookon. Ne legyél fent egész este , mert holnap ilyenkor már ott leszek valamikor délután körül érhetek oda. Sok sikert az új sulihoz.

-Neked is.

-Szeretlek titeket, és amint odaértem Londonba hívlak titeket.-mondta és intett egyet aztán odaadta a stewardessnek a jegyét. Áthaladt az ellenőrző kapun , ami nem sípolt be majd visszafordult még puszit dobott és eltűnt a látókörünkből. Odamentem anyához a vállára hajtottam a fejemet és úgy sírtam ő is ugyanígy tett. Az óriási ablakhoz álltunk és onnan néztük ahogy felszáll a gép és az is eltűnik a sötét égbolton. Rossz volt , hogy elment , mert eddig mindent együtt csináltunk kisebb-nagyobb civakodással. Visszamentünk a kocsihoz beültünk és hazamentünk. Amint megérkeztünk máris kiszálltam és felrohantam a szobámba. Ahogy beértem lerúgtam a cipőmet és megfogva egy csomag zsepit ráugrottam az ágyra és zokogtam. Egyszerűen nem sikerült visszafojtanom , de aminek kikellet jönnie kijött. Megcsörrent a telefonom. Gondolom csak Britney az , de most senkivel sincs kedvem beszélni. Egy idő után feladta majd rá pár percre újra csörögni kezdett hagytam megint. Aztán kb. 2 percre rá megint a csengőhangomat hallottam meg az illető úgy néz ki nagyon kitartó. Felkeltem és a telefonomra néztem a kijelzőn a ''Privát szám'' felirat volt.

Hagytam megint had csörögjön egy kicsit majd mielőtt felvettem volna kifújtam az orromat és letöröltem a könnyes arcomat.

-Hallo?-szóltam bele. A vonal túlsó végén nem szólt bele senki.-Itt van valaki?-tettem fel a legésszerűbb kérdést , amit most kitudtam találni. Megismételtem angolul is a személy sóhajtott egyet és megszólalt.

-Szia Grace. Hogy vagy?-szólat meg Justin.

-Ki kért rá meg , hogy felhívj?-kérdeztem és elcsuklott közben a hangom.

-Miért gondolod ,hogy valakinek meg kell kérnie hozzá..?-kérdezett vissza....

49.rész ~Így lesz minden a legjobb...

Szeretnélek benneteket megkérni , hogy komizzatok ,mert sűrűbben akarom hozni a részeket ,de ahhoz szükségem lenne a komikhoz.:) Mivel 7 feliratkozó van úgy gondolom ,hogy minimum 5 kommentnek összekellene gyűlnie , ha nem is 7-nek! Továbbá arra is figyeljetek , hogy 1 ember ne küldjön több komit , mert látom.;) Komizzatok és sok puszi :* <3 

Grace szemszöge:

Még egy pillanatra hátranézett miközben Selena után szaladt , majd eltűnt a folyóson. Nem mondta ki , hogy szeret tudatosan. Így neki is könnyebb lesz, és én is jobban tűröm a fájdalmat , amit okoz és a tévutat a hazugságok felé. Biztosan kitalál valamit a mentségére. Miért kellett ennyire összetörnie a szívemet?! Talán ha sosem szeretek belé, nem fájna minden ennyire nem szenvednék ennyit. Nem kellene ezen gondolkozom. A könnyek csak úgy folytak az arcomon. Felnyitottam a telefonom hátha jött üzenetem , de senki sem keresett. A kijelző 6-ot ütött lassan hívni fog Britney. Bementem a fürdőmbe és kicsit rendbe szedtem magam letöröltem a szemem alól a lefolyt szempillaspirált. Megtanulhatnám már , hogy a vízállót tegyem fel. Meghallottam a skype hangját átugráltam már megszokottan a dobozok és bőröndök felett már lassan tényleg ki kellene pakolnom. Majd rákattintottam a ''Hívás fogadása''ra a képernyőn.

-Sziaaa csajszi- mosolygott bele a webkamerába Britney.

-Szia husi-mosolyogtam vissza annyira sok energia áramlott belőle.

-Az arckifejezésedből nézve nem tudsz túl jó hírekkel szolgálni-mondta és kicsit le is hervadt a széles vigyor az arcáról.- Na mesélj el mindent a reptértől. Most!

Elmeséltem neki mindent mivel ő hátha erős tud maradni helyettem is.

-Háát Grace annyit tudok mondni , hogy állj talpra mert te k*rvára de nem ilyen vagy! És ez még csak a kezdet kitudja mi lesz még! Mindenre fel kell készülnöd nem vagyok ott , hogy megvigasztaljalak , de küldöm az energiát és nem adhatod fel! Aztán ott a suli hátha szembe jön veled a szőke herceg. Helyt kell ott is állnod másik nyelv , duplán oda kell majd figyelned! De ez jó, mert így nem is lesz időd mással foglalkozni-fordított szembe a tényekkel Brit pont bele talált a közepébe ez nem hiányzott az életemből , de talán jobban tenném ha inkább erre koncentrálnék tényleg.

-Jól van túl leszek rajta és minden rendben lesz a sulira koncentrálok , hogy majd később átmehessek abba a tánc suliba ,amit már ki is néztünk nekem.-álltam hozzá pozitívabban a dolgokhoz.- Mesélj veled mi a helyzet? A pasiddal jól megvagytok? A szoba jelentekre nem vagyok kíváncsi ezúttal-nevettem el magam , mert tudtam jól , hogy barátnőmben és a pasijában túltengenek a hormonok.

-Ahhw pedig nagyon szaftos részeket tudnék mesélni-harapott a szájába egy fejcsóválással jeleztem , hogy inkább meghagyom ezt neki-Jaaj alig várom már, hogy szilveszter legyen! Annyi tervem van már most. Megvan , hogy hová megyünk bulizni és csináltam neked egy határidő naplót arra az estre , ha a családtagokat is megakarod látogatni- erre már felvontam a szemöldököm, legjobb barátnőm ezek szerint túlságosan ráér.

-Édes drága cica bogaram , biztos , hogy nem a te ''határidőnaplóddal'' lesznek beosztva a napjaim ott tartózkodásom alatt- rajzoltam az idézőjeleket a levegőbe jelezve neki , hogy ne fáradozzon.

-Jól van , jól van tudom. Na ne nézz már így!-mondta miközben próbáltam a szemébe nézni webkamerán keresztül , ami már első gondolatra hülyeség , mert nem tudom ez hogyan sikerülne...Na azért vicces volt amikor mind a ketten bandzsítottunk.

-Már csak fél hónap- mondta mire én felnevettem és rámosolyogtam. Egy pólóban és rövid nadrágban volt olyan otthoni stílusban csak a megszokott képet nyújtotta még távolról is. A távolságban az volt a legrosszabb , hogy nem tudok rá vigyázni mikor bajban van , nem vagyok ott amikor támogatásra van szüksége vagy éppen csak kisírnia magát valaki vállán , nem vagyok ott , hogy úgy vigyázzak rá mint egy nővér nem vagyok ott , hogy együtt hülyéskedjünk és az estébe nyúló beszélgetések , vagy csak egy sima honfoglaló este.

-Háát igen már csak a beilleszkedésen kell túl lennem , és belerázkódni az itteni dolgokba

-Tényleg mikor kezdesz?-nem volt nálunk sosem a suli túl felkapott téma, de mindenképpen tudósítanom kell arról , hogy vannak-e helyes pasik. Nem számít Britnek van-e pasija vagy nincs ez alap dolog.

-Még elintézik a tankönyveimet , amiket holnap megkapok átnézem őket aztán szerdán vagy csütörtökön kezdek.

-Nélkülem új helyen , új környezetben. Hmm. Le ne merj cserélni valaki másra. Mert nagy cica ként fogok érted küzdeni.-mondta felvéve a poker face nézést full komolyan annyira elkezdtem nevetni , hogy szinte lefordultam az ágyról-Jól van talán megosztalak vele....-fejezte be elmélkedő arccal és ő is elnevette magát.

-Grace gyere vacsora-halottam Pierre hangját a fehér falon lévő telefonból. Tuti , hogy lefogom festeni , így olyan unalmas, meg utána nézek ki lehet-e kapcsolni vagy valami....

-Hallom menned kell-vissza néztem Britre szomorú képek vágott lebiggyesztett ajkakkal.

-Igen , de majd még mindenképp beszélünk csak írj , hogy mikor érsz rá.-hadartam.

-Rendben. Szeretlek vigyázz magadra és az indulataidat icipicit fogd vissza.-nevette el magát tudtam jól , hogy arra gondolt semmit ne nyomjak Selena képébe.-Szeretlek és hiányzol

-Én is és te is , nyugii remélem nem fogok. Légy jó-mondtam és ki is nyomtam.

Justin szemszöge:

Grace-al egyszerre léptünk ki a folyósora. A tekintete rideg volt felém úgy éreztem mintha hason szúrtak volna.

-Menj csak-mondtam és elengedtem magam előtt egy pillanatra megtorpant majd elhaladt előttem. Az illata megcsapta az orromat egyszerűen elvarázsolt és magával ragadott, semmit nem változott. Ahogy előttem lépkedett muszáj volt egyszerűen jól megfigyelnem a seggét. Nagyon türtőztetnem kellett magamat , hogy ne csapjak rá. Grace előtt kinyílt az ajtó és Selena lépett ki gyorsan rászegeztem a tekintetem és puszit dobtam neki.

-Oh Grace szeretnék tőled elnézést kérni a félreértés miatt. Justin elmondta , hogy mi történt-mondta Selena.

Szinte láttam magam előtt ahogyan Grace felhúzza a szemöldökét és értetlenkedő képet vág aztán leesik neki , hogy ezt találtam ki.

-Oh ugyan. Nem tudhattad-mondta és felvett egy állmosolyt. Hátranézett rám szinte égett a szeme a dühtől.

A vacsora viszonylag csendesen telt csak Pierreék beszélgettek ,tapintani lehetett köztünk a feszültséget Grace-al. Mindebből szerencsére Selena nem nagyon észlelt semmit , vagy legalább is remélem.

-Gracie[Grészi] drágám akkor mikor szeretnél kezdeni?-kérdezte Rose.

-Átnézem először is a tankönyveimet , aztán majd , ha nagyjából sikerült pótolnom vagy összekülönböztetnem az eddig tanultakat akkor.

-Biztosan sikerülni fog beilleszkedni. Különösen , ha megtudják , hogy ismered a nagy Justin Bieber-t-szólalt meg apa.

-Öhm...ja..-forgatta a szemét Grace. Mire én csak elnevettem magam.

A vacsorát befejezve mindenki készült aludni. Én bementem elaltatni Jazzyt és Jaxot , Grace pedig a szomszéd szobába Ellyt. Énekeltem a kicsiknek , hogy hamarabb elaludjanak. Már majdnem én is elaludtam , amikor ajtózáródást hallottam kintről. Óvatosan felkeltem és kimentem. Épp , hogy csak eltudtam kapni Grace-t. Ahogy megfogtam a karját rezzent egyet , megijesztettem.

-Mi van?-fordult hátra.

-Bocsi , nem akartam rád hozni a frászt.-mondtam , de az arcából semmit sem tudtam kivenni.-Csak sok sikert akartam kívánni a sulihoz-varázsoltam mosolyt az arcomra , ami továbbra sem hatotta meg.

-Nincs szükségem a jókívánságaidra , tartsd meg másnak!-vágta hozzám. Kihúzta a karját a kezem szorításából és csak úgy otthagyott. Hitetlenkedve vettem az irányt a folyosó vége felé ahol a szobánk volt Selenával. Ő az egyetlen lány, aki ennyiszer lerázott és csak így. Megint faképnél hagyott. Pont engem...

Grace szemszöge:

Amint beléptem a szobámba háttal nekidőltem az ajtómnak és lecsúsztam teljesen az aljáig. Végig a kezemet fogtam , ahol Justin megérintette belevéste a bőrömbe a keze melegét. Hiányzott az , hogy megérintsen , hogy ott legyen mellettem , hogy érezzem az illatát , vagy csak a jelenléte , hogy mellettem legyen. De visszautasítottam , mert így döntöttem jól. Ő már másé. Nem az enyém és nem birtokolhatom , ahogyan Ő sem engem már. Ez így volt rendjén és még nem közeledünk egymáshoz addig rendben lesz minden. Remélem minél hamarabb hazautaznak a barátnőjével.    

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A VILÁG LEGJOBB PÉLDAKÉPÉNEK. NAGYON SZERETÜNK <3 

48.Rész ~Egyedül

Grace szemszöge:

Befejezve az éneklést Justinnal amit végre tudtam úgy csinálni , hogy közben ne gondoljak arra majd' megölném. Selenát is kísértem egy számban és meglepődött mindenki mennyire jól megy a szám. Persze fel sem érhettem Ms.Gomez hangjához.  Olyan 9körül a kicsik kezdtek fáradni . Így arra jutottunk lefektetjük őket és talán később nézünk egy filmet.

-Grace te is nézel velünk filmet?-kérdezte Selena ahogy beléptünk a házba.

-Nem , engem várnak a családtagok beszélgetni....

-És Britney-fejezte be helyettem Justin , ami bevallom őszintén nagyon meglepett. Selena is érdekes arckifejezéssel reagálta le , de miután leesett Justinnak mit is mondott köhintett egyet mire én csak felvontam a szemöldököm. A néma kommunikáció azért megmarad. Ahogyan belenéztem a gesztenye barna szempárba nagy hiba volt , mert még mindig elvarázsolnak. Grace az Istenit' már térj már magadhoz mit ittál?!

-Ki az a Britney?-kérdezte Selena egy idő után magyarázatot várva , míg köztünk kapkodta a fejét.

-Grace legjobb barátnője-mondta Jus

-És te honnan ismered?

-Ez egy nagyon hosszú és vicces történet, nem igaz?-válaszoltam Justin helyett kicsit kimentve, vagy éppen nem.

-Oh , igazán?-faggatózott tovább.-Szívesen meghallgatnám.-Justin kérlelően nézett rám mire én beadtam a derekam és belekezdtem a mesémbe persze össze is húzta a szemét nehogy elkotyogjak számára nem kívánatos részeket. Vettem a lapot.

-Szóval amikor először jöttünk Kanadába Pierre-hez akkor egy kis úttévesztés miatt kalamajkába keveredtünk és megváltozott az egész útiterv. A repülőn vettem észre , hogy a legjobb barátnőmmel Britney  elcseréltük a tabletünket. Ahol háttérkép ként Justin képe volt bent és vagy 2000 kép róla. Elhagytam Justin gépén és persze neki muszáj volt belenéznie és azt hitte én vagyok Belieber , de el kellett keserítenem így hallott Britneyről és a barátságunkról , lehetetlen minket szétválasztani- szépítettem meg kicsit a történetet Justin elismerő pillantást mért felém megköszönés képpen. Nem is erőltettem tovább a vizuális energiámat inkább faképnél hagytam őket hadd csámcsogjanak rajta. Majd ha beszélek Brit-el megkérdezem tőle , hogy csuklott-e. Felérve a szobámba elfelejtettem ,hogy még minden dobozokban áll a szobám közepén és bőröndökben és persze hasra is este jól. Mérgelődve rúgtam bele lila bőröndömbe , amint felálltam. Apropó épp ideje megnéznem mit rejteget Britney ajándéka. A dobozra az emlékeink voltak ráragasztva és a tetejére rá volt írva hogy ''Örökké Legjobb Barátnők'' Britney írásával. Ahogy kibontottam az összes kép az ölembe hullott és tele volt az egész konfettivel , ami valószínűleg azt jellemezte , hogy szilveszterkor újra találkozunk. De , hogy a viharba engedték fel ezt a repülőre?! Azért sikerült meglepnie nem gondoltam volna , hogy kiömlik az egész most takaríthatok utána pedig itt sincs. A képek teljesen vissza mennek a múltunkba , amikor az első tánctáborunkban voltunk. Emlékszem , hogy esténként röfögőversenyt játszottunk , mert nem tudtunk elaludni. Ahogy eszembe jutott még a sok-sok emlék hangosan felnevettem és tovább lapoztam a következő képre , ami már kicsit később volt , de még azon a nyáron. A medence szélén ülünk mind a ketten egy strandon és jégkását szürcsölgetünk a mellette lévő képen pedig egymásra nyújtjuk a nyelvünket megnézve , hogy mennyire fogta be a másikét. Már sokkal később a mostani nyáron Justinnal állok a kedvenc kávézómban amikor átutazta értem a fél világot csak , hogy vissza kaphasson. Mondhatom sok értelme volt. Bár nem találkozott akkor Sellycskével , de rá 2 hétre dobott is és arra 3 napra tele volt minden a képükkel az egész világ azzal foglalkozott , hogy milyen csodálatos és tökéletes pár. Míg én azzal szenvedtem , hogy távol tartsam magam a paparazziktól és semmi írhatót ne tudjanak eladni. Legalább 1 hónapon keresztül reggel elmentem iskolába délután haza jöttem , na meg a próbák. Britney amikor csak tudott ott aludt és Brian is. Segítettek túl lenni ezen az egészen és ezért szörnyen hálás vagyok nekik. Aztán az utolsó képen 3-an vagyunk Britney , Brian és én szorosan átöleljük egymást a mellette lévő képen minél hülyébb képet próbálunk vágni. Annyira hiányoznak.  Amikor becsuktam az albumot és elkezdtem kutatni a színesebbnél színesebb konfektik között kopogtak. Nem szerettem volna újra hasra esni így csak elordítottam magam , hogy 'Gyere'. Justin volt az.

-Te jó ég!-mondta ahogy belépett és épp, hogy csak meg tudott állni az egyik bőrönd előtt. Halkan felnevettem.

-Az előbb én is hasra estem-mondtam neki bár nem tudom miért is számolok be neki a bakizásomról.

-Megnéztelek volna-nevetett fel ahogy én az előbb. Kicsit elmosolyodtam majd komoly arckifejezést váltott és az arcomat kezdte fürkészni , ami zavarba ejtette. Egy kicsit elpirultam és reménykedtem csak benne , hogy nem veszi észre , de erre kicsi volt az esély.

-Szóval azért jöttem , mert zavart a mai beszélgetésünk és talán most tudunk egy kicsit beszélgetni.-mondta nyugodt hangon. Átlépkedte a dobozokat és a bőröndöket , amik érintetlenül hagyva maradtak a padlón , még nem volt túl sok kedvem kipakolni.

-Miért nem hívsz fel telefonon és mondod el akkor? Ez neked megy , nem igaz?-vágtam hozzá a kérdésem szemrebbenés nélkül mire egy hitetlenkedő arckifejezés suhant át rajta , de gyorsan el is hagyta.

-Grace kezd elfogyni a türelmem lassan és nem szeretném , ha újabb vita törne ki köztünk szeretném , ha normálisan megbeszélnénk a dolgokat felnőttekhez méltóan.-na az veled biztosan nem fog menni jegyeztem meg magamban , de válaszképp bólintottam egyet , hogy folytathatja nyugodtan , vagy nem teljesen- Rendben akkor kezdjünk mindent a legelejéről. Nem vallottam be neked mindent azzal amikor azt mondtam , hogy megcsókoltam egy másik lányt.-mondta majd átváltott franciára és közben fel alá járkált, tudtam , hogy ami most következik nagyon fájni fog.- Azon az estén sokkal több minden történt , de nem feküdtem le vele akkor , hanem csak...-könnyes szemmel néztem rá , ő csak a földet figyelte megállt és a szemebe nézett egy pillanatra mielőtt elfordult volna.

-Csak?

-Csak történt egy két olyan dolog köztünk , aminek nem lett volna szabad megtörténnie , sajnálom!-mondta még mindig a földet bámulva nem tudtam , hogy ennyire érdekes a padlóm. Úgy érzem minta kifacsarták volna a szívemet , mint anya a szivacsot mosogatás után gondolkoztam el. Nagyon fájt , de azzal vigasztaltam magam , hogy még sem feküdt le vele akkor...A szemem meggyűlt könnyel és egyszerűen nem hittem el , hogy annyi minden után amikor sikerült megtörnie a jeget és belészerettem , sőt halálosan szerelmes voltam , így átvert.

-Aztán amikor pár nappal összejöttem vele még midig szerettelek és tudtam folyamatosan , hogy mi van veled , mert megkaptam a fotókat. Tudtam , hogy elszigetelted magad a világtól...

-De még sem tettél ez ellen semmit hagytad , hogy szétemésszem magamat és , hogy állandóan sírjak.

-De nem mondhatod , hogy nem akartam. Felhívtalak.-mondta mentve magát.

-Egyszer és nem vettem fel. Nem is kerestél többet. Komolyan azt hitted , ha egyszer felhívsz minden megoldódik?!- még mindig hitetlenkedve és könnyes szemmel néztem Justinra.

-Nem, azt hittem , hogy visszahívsz- ami olyannyira nevetségesen hangzott, hogy szomorúan felnevettem.

-De ez nem történt meg és onnantól nem törlődtél az egésszel.

-Grace kérlek ne forgasd ki a szavaimat.-mondta majd leült velem szembe és megfogta a kezemet. Amitől libabőrös lettem.

-Justin már épp eléggé összetörtél. Van még valami amiről tudnom kellene?-kérdeztem és reméltem , hogy nincs egy könnycsepp lefolyt az arcomon. Oda nyúlt és letörölte azt egy darabig még ott volt a keze a helyén majd elvette. A meleg és puha keze nyomot hagyott az arcomon és alig bírtam megállni , hogy ne nyúljak oda. Még mindig a kezemet fogta a szemébe néztem és látszott benne a csillogás és a komolyság. Nagyot sóhajtott és jobban megszorította a kezem amiből tudtam , hogy komolyan fog beszélni és ezt el kell mondania.

-Azt hiszem még mindig nem tudtalak elfelejteni és többet érzek-szólalt meg mire én elkerekedett szemekkel néztem rá. A pillangók pedig újra felébredtek a gyomromban....Majd hirtelen berontott Selena. Az ajtóban állva nézte kettőnket cinikus és megvető pillantással. Justin elengedte a kezem. Néztem ahogyan elhúzza. Feláll és a barátnője után rohan. Könnyek közepette néztem ahogy megint faképnél hagy...

Szerintetek Grace majd megbirkózik Justin vallomásával?Vajon mi lesz ezután? Remélem valamennyire sikerült titeket kárpótolnom és komiztok is. Ígérem ezúttal nem fogok késni az újévi fogadalmaim között van , hogy rendszeresen írjam a részeket! :) <3 remélem menni fog. Puszi mindenkinek:*

47.rész ~Meglepetés...

Grace szemszöge:

Kora este*

Az újonnan még rumlis szobám közepén ülve szemléltem végig a nagy helyiséget és gondolkoztam a mai napon. A szoba akkora ,hogy a közepén ülve se látod be minden szegletét. Külön fürdővel és gardrób szobával. Kinézve az ablakon egy nagy garázsféle látható , de nem hiszem , hogy drágábbnál drágább autók vannak benne. Inkább valami mást szolgálhat egy biztos még a nap folyamán kiderítem. A szobában van egy telefon -féle is azon keresztül üzent nekem Pierre , hogy a jövőhétre döntsem el miket kell venni a szobámba azaz hogyan szeretném berendezni. Valamint 7-kor vacsora. Amikor először üzent a sok doboz közül feltúrtam azokat, amikben fontos dolgok vannak , de még csak később fogom teljesen kipakolni mivel az egész szoba egy nagy fehér lyuk egy francia ággyal és dobozokkal meg még pár bútor. Ja és persze apple gép...Amit a mai nappal kapcsolatosan meg is kaptam. A részletekről később...Állítólag lesz egy külön részem az egész házban , ami 2 emeletet takar , amiben vannak vendég szobák egy konyha minden szobában fürdő egy új bejárati ajtó...stb. Hirtelen rezzent egyet a telefonom rápillantva Brian neve villogott és tőle egy üzenet.

Brian üzenete:

Hiányzol királylány:) <3

Te:

Te is <3 :)

Brian üzenete:

Na hogy vagy? Milyen volt az utazás? Ugye Justint még nem kell leütnöm?

Imádom , hogy mindig meg tud nevettetni..

Te:

Megvagyok...Jó volt vagyis nem tudom mivel végig aludtam..Neeem még nem kellene...xD te? Mizújs arra felé?

Brian üzenete: Jól vagyok bár hiányzik a nevetésed , mosolyod és az aurád..xd <3

Te:

Örülök. Ez jó volt..haha <3

Brian üzenete:

Siess vissza szilveszterre van egy meglepetésem most viszont mennem kell édes. Szia jó éjt. Imádlaak <3

Te:

Sietek nagyon jó lesz már alig várom. Nagyon hiányoztok. Szia jó éjt neked. Nálunk még csak 4 van :D én is <3

Brian üzenete:

Ja akkor további jó napot!<3

Hihetetlenül megértjük egymást Briannal imádom , de csak mint barátot. Sok más haverommal vagyok így , de ő még is más ezért is imádom ennyire. Mikor még együtt voltunk Justinnal és hallottam ahogyan Britney-al beszél arról nem tud. Viszont egy csajos nap keretében minden mást megbeszéltünk barátnőmmel. Ma már bánom ,hogy akkor erről nem beszéltem Briannal... azóta sok minden megváltozott és nem tudom mennyire. De ezt egyszer szerném vele tisztázni vagyis addig rengeteg minden más megváltozhat , ahogy az érzelmeim is. Nem szeretném őt elveszíteni. Még meglátjuk mit hoz a sors csak hagyom , hogy sodródjak vele és élvezzem. Mikor beszélünk bármiről mosolyognom kell bármennyire is rossz napom volt, mosolyt csal az arcomra...

Aztán eszembe jutott Selena és Justin nem tudom olyan nyálasak és hányinger keltő az egész, ami köztük van. Frusztrálóan zavaró az , hogy együtt vannak. Nem tudom valahogy nem sikerül elfelejtenem Justint. Elég bekapcsolnom egy héten egyszer a tévémet és persze , hogy benne van...

-Grace gyere le egy kicsit!-hallottam anya hangját a kis fehér fali telefonból.

Felállva átlépkedve a dobozokon ügyelve arra, hogy ne essek hasra semelyikben sikeresen kiértem a szobámból és lefelé vettem az irányt a nappaliba. Oda érve kezembe nyomták a kabátom és a sapkám.. Értetlenül elvettem és felöltözve a többiek után siettem.

-Hová megyünk?-kérdeztem öcsémtől amint mellé értem.

-Valami meglepetést szánt nekünk Pierre vagyis leginkább azt hiszem neked. Igazából nem tudom mit mondott de ennyit kivettem belőle.-nevetett fel Benjamin jól szórakozva saját magán én is elmosolyodtam majd izgatottan szedtem lábaim a nagy hóban. Beérve Pierre-t akinél egy kulcs csomó volt tele rengeteg kulccsal és egy plusz kulcs.

-Készen állsz? Sosem csináltam még ilyesmi féle meglepetést. Különösen neked nem. -izgatottan rakta be a kulcsot a zárba , de még jobban meglepett azzal , hogy mind ezt franciául mondta el. Vettettem egy gyors pillantást Justinra és láttam rajta is a ''na erre nem számítottam'' pillantást. Magamban jól szórakoztam , de a kulcs elfordulása hallatán alig vártam végre , hogy belépjünk. A szobám ablakából jól látszik az egész terem. Amint beléptünk egy kosárpálya szerű terem fogadott az egyik felén magasított ülőhely volt a másikon pedig tükrök , amiből már rájöttem mi is az egész. Miért nekem a legnagyobb meglepetés. Persze csak valamilyen szinten szánják nekem...

-Szóval gyertek beljebb és megmutatok mindent.

A teremben van egy projektor is , ami leginkább a mozizást fogja szolgálni valamint még sok más mindenre használhatjuk a kényelmes elhelyezkedéshez vannak külön babzsák fotelek valamint a sporthoz labdák és mindenféle hangszóró , ami a táncban segít kiemelni különböző hangzásokat.-Már most imádom és ma estére már ki is találták , hogy karaoke party lesz.

-Én nem énekelek!

-Miért nem kicsim csodálatos hangod van!

-Anyaa nem énekelek borzalmas a hangom-nevettem fel egy kicsit.- ezért táncolok

-Akkor megmutathatod nekünk mit tudsz valamint kipróbálod milyen a táncparkett-nevetett fel Erin és a többiek helyeslően bólogattak beleegyezésüket jelezve, én csak megcsóváltam a fejem és beleegyeztem , hogy táncolok és mivel nem engedtek az éneklésből kísérek valakit. Aki persze nem más , mint Mr.Bieber...És Selena utána. Nem is tudom... Érdekes este elé nézünk.

-Már alig várom ,hogy megnézhessem a táncod-ért be mellém Selena pechemre.

-Ja én is.-mondtam a legnagyobb lelkesedéssel , ami tőlem telik.

A vacsora elég kellemesen telt bár nem tudtam mi rosszabb az , hogy anya újra kiélvezheti azt , ahogy főz és mesélheti az embereknek , hogy hogyan készítette el , ami néha konkrétan az ég világon senkit sem érdekel vagy Selena és Justin halálos nyáladzása...Egyértelműen utóbbi.

-Köszönöm szépen finom volt-köszöntem meg a kaját-bemegyek bemelegíteni. Oké?-néztem anyára.

-Egészségedre menj csak.-válaszolt Pierre mire rá mosolyogtam. Felállva az asztaltól felkaptam gyorsan az előszobában lévő kabátom , sapkám és csizmám. A hó ropogott a talpam alatt és kicsit csúszott , de sikeresen beértem a terembe. Felkapcsolva a lámpát már nem tűnt olyan sötétnek és rémisztőnek. Sőt eléggé tetszett is. Csak a barátaim és tánc társaim hiányoznak az egészből. Ledobva a kabátom és áthúzva egy tornacipőre , ami kényelmesebb és eléggé csúszik ahhoz , hogy pont ne essek el. Be melegítettem majd megkerestem hogy hová tudom bedugni a pendrivem , amint ezeket végre hajtottam. Kapcsoltam egy kis zenét , ami elég ütősen szólt , hogy feldobja kicsit a kedvem és ráhangolódjak a táncra. Az ismerős hangzás telis-tele emlékeket hozott elő. Imádtam velük táncolni. És mindenképp meglátogatom a tánc csoportot , ha ''otthon'' járok.

Elmerengve vettem tudomásul , hogy már szinte mindenki itt van... leültek a kis emelvényre , de valaki kihalászva az új babzsákokat arra hasalt rá. A kicsik óriási mosollyal az arcukon pillantottak érdeklődve felém.

-Beni menj fel és majd jelzek a kezemmel akkor rakd be a 4-es számot és állítsd be úgy a , hogy ne süketüljön meg senki..-próbáltam elmondani érthetően neki mit kellene csinálnia nem túl meggyőzően bólintott egyet majd elment. Jeleztem neki mire ő elindította. http://www.youtube.com/watch?v=CqPU7NSVQwY

A szám ritmusára kezdtem mozogni. Mire végig táncoltam az egész számot lihegve figyeltem az arcokat és meghajoltam. Elismerően bólintottam majd.

-Ez nagyon jó volt. Táncolhatnál a koncerteken is háttértáncos ként-jött oda Selena.

-Igen gondolkoztam már rajta , de egyenlőre befejezem a sulit.-mondtam a szerintem egyértelmű választ.

-Ha segítség kell az elhelyezkedésben csak szólj- ajánlotta fel kedvesen...

-Köszönöm , de az ilyen dolgokat szeretném egyedül megoldani-mondtam viszonylag normális hangszínben kis cinizmussal.

-Azért , ha segíts...

-Köszi , de nem!-vágtam a szavába még mielőtt még egyszer elkezdené. A babzsákokat a kivetítő elé húztuk és körbe ültük. Én nem éneklek csak , ha nagyon muszáj , így ezt most sem tettem meg. Pierre ezt már is kiszúrta és maga mellé állított.

-Miért nem énekelsz? Ez a szám olyan vidám-mondta mosolyogva a pót apukám.

-Nem ismerem-mondtam kis mosollyal az arcomon.

-Oh miért nem ezzel kezdted akkor keresünk valami magyar számot, amit elénekeltek nekünk.- állt elő a szerinte jó ötlettel , én viszont csak lesütöttem a szemem és annyit motyogtam alig hallhatóan , hogy ''hurrá...''. Pierre boldogan énekelt tovább majd mire véget ért a szám már ő el is tűnt.

-Oké most Justin jön és Grace.-jelnette ki mire nekem elkerekedett a szemem.

-Mit éneklünk?-mosolygott Justin az idegesítően szép és varázslatos mosolyával , amitől olyan nagyon hülyén éreztem magam és még hülyébbnek attól , hogy egy helyben állok és hozzám beszélnek...

-Nem tudom nekem , mindegy.- jelentettem ki unottan és megforgattam a szemem.

-Oké melyik számomat ismered?-kérdezte mintha nem tudná...-Magadra erőltethetnél egy mosolyt-szólított fel franciául.

-Britney jóvoltából , majdnem az összeset szóval mindegy ,de ha még sem erre a célra van a kivetítő..Nem?-majd mosolyogtam egyet.

A követező pillanatban elindult a Love Me. Amitől a legjobban féltem. Ez az a szám , ami a mélypontom. Egyszerűen nem tudtam mozdulni ott álltam egy helyben , mint egy darab fa.

-Grace mi a baj miért nem énekelsz?-kérdezte Selena. Továbbra is egy helyben álltam. Mindenki más tudta rajta kívül mi a probléma. Ami konkrétan az volt , hogy az első szám , amit olyan sokszor énekelt nekem Jus akár egy szál gitárral a kezében is. Egy pillanatra ránéztem, aki csak egy ''énekelj''-t tátogott majd én hirtelen kirohanásból franciául kezdem nem túl kedves mondandóm.

-Azt mondod , hogy énekeljek? Justin szánalmas vagy..És még én nőjek fel?! Ugyan. Hogy tehetted ezt? Tudod miken mentem keresztűl? Nincs egy csöppnyi lelkiismeret furdalásod sem? Nem gondoltál arra sosem , hogy mi van velem? Vagy hogy mit érezhettem? Ha te lennél az utolsó ember a Földön már akkor sem kellenél...

-Grace kérlek ne itt....-mondta majd körbe nézett.

-Menjetek ki pár percre-tanácsolta Pierre továbbra is franciául beszélve. Justin azzal a pillanattal megragadta a kezem és kirángatott...Még pont hallottam ahogy Pierre azt mondja , hogy folytassák és a gyerekek nevetve kezdenek énekelni.

-Grace ez most mire volt jó? Most a gyerekek előtt kellett ez az egész cirkusz? Magyarázhatok Selenanak is , hogy mi volt ez -a nem túl erős fényben kirajzolódott Justin dühös arca és látszott a hidegben a lehelete.

-Igen a gyerekek előtt hiba volt ,de már nem is törődnek az egésszel odabent énekelnek... Selena? Úristen Justin ennyit bírsz mondani..?

-Ő próbál veled kedves lenni , de te teljesen beburkoltad magad egy körbe ahová nem engeded be...Annyira igyek..

-Justin ezt most fejezd be! Komolyan akartad ezt mondani?!! Ő sem így viszonyulna ehhez az egészhez , ha tudná , hogy a volt ''barátnőd'' vagyok- emeltem fel a hangom. Mire ő csak lepisszegett- az sem érdekel , ha meghallja...Komolyan ennyiben akartad hagyni ezt az egészet? Közölni telefontba , hogy bocs mostantól vége?! Ez nem így működik. Tudod nekem is vannak érzéseim és neked fogalmad sincs arról , hogy min mentem keresztül..

-Nézd tudom és nagyon sajnálom , de ezen már nem tudok változtatni-halkult el és lehajtotta a fejét.

-Pff persze sajnálod, valahogy nem hiszem el. Neked csak így volt könnyű -mondtam fejet csóválva cinikusan...

-Nézd...-kezdte de nem folytatta , mert kijött Selena.

-Minden rendben?-kérdezte. Igen minden rendben csak éppen megzavartál egy k*rva fontos beszélgetést , de a barátodat úgy sem hatná meg az egész. De nem baj tényleg nem. Megforgattam a szemem. Úgy éreztem majd felrobbanok vettem egy mély levegőt majd szépen lassan kifújtam.

-Persze , majd megbeszéljük!-vetettem oda Justinnak. Aztán befelé vettem az irányt , de még elcsíptem Justin és Selena gyors eszmecseréjét.

-Baj van? Miről beszéltetek?-kérdezte szerintem mélyen Justin szenébe nézve. Biztos voltam benne , ahogy abban is , hogy hazudni fog.

-Nem nincs , csak Grace-nak honvágya van és így vezeti le...

Na ettől felrobbantam majd' hátranéztem és felhúztam a szemöldököm és egyszerűen akkora utálatot éreztem Justin iránt , mint még soha...

Köszönöm a komikat és a 4 követőt.:) Imádlak titeket , nagyon jól esnek az elismerő kommenteket szeretem őket olvasgatni. <3 Nagyon aranyosak vagytok. Igyekszem minél hamarabb hozni a részeket...:)

46.rész ~Új otthon....

Grace szemszöge:

Persze , nem hagytam , hogy megöleljen. Viszont vele kellett mennem. Pierre szerint lenne mit megbeszélnünk...szerintem is , de ezt nem most fogjuk úgy érzem. Nincs is túl sok kedvem.

-Hogy utaztatok?-kérdezte mikor kifordultunk a reptérről.

-Jól-válaszoltam egyszerűen.

-Éss hogy vagy mostanában?- kezdeményezett újra beszélgetést egy idő után.

-Justin nézd a beszélgetést hagyjuk..nincs túl sok kedvem veled társalogni....sőt ne is nagyon erőltessük ezt az egészet mostanában-fordultam félig felé várva a válaszát, ami egy bólintás volt. Elégedetten visszaültem az ülésbe és a már fagyos utat és tájat kezdtem figyelni. Előkapva a telefonom vissza állítottam repülő üzemmódból és csináltam egy képet fel is töltve már is. Majd szép lassan betöltöttek az üzeneteim. Rengetek hiányzol üzi jött , amikre majd ha már rendesen leszek gépről akkor reagálok. Először is Britney-nek adtam le a drótot , hogy mi is a helyzet. Nem volt már fent...vagy még. Nem tudom , hogy ott hány óra lehetett.

-Nézd Grace- pillantott óvatosan felém és folytatta.- lehet nem akarsz velem nagyon beszélgetni, de valahogyan muszáj lesz megoldanunk egymás elviselését is. Több szempontból is...az egyik a gyerekek miatt van , hogy egyszerre mind a kettőnkkel tudjanak lenni és ne érezzék úgy , hogy miattuk keletkezik feszültség köztünk. Úgy mint régen.

-Régen sem voltunk eleinte túl jóba- Jus egy szúrós pillantást vetet felém- csak megjegyeztem.

-Oké szóval először is miattuk próbáljuk meg. Másodszor meg Selena miatt...

-Kezdhetted volna ezzel is , úgy is rátértél volna ki...

-Nézd mikorra oda érünk lesz pár dolog , amin meglepődsz....Tudod mit nem is értem miért próbálok itt a lelkedre beszélni , hogy maradj normális és tedd meg a béke kedvéért. Lehetetlen vagy, sosem lehet veled normálisan megbeszélni semmit. Nőj már fel végre Grace! És próbáld meg átgondolni a dolgokat , ne azt nézd , hogy neked mi jó... Nézz körül az élet nem csak rólad szól...-döbbentem néztem Justinra és hirtelen elszorult a torkom. Szerencsémre pont oda értünk így egy mozdulattal kitéptem az ajtót. Anyának intettem , hogy 10 perc és megyek. A rég nem látott óriási kertet már csodás fehér hó borította és a ház gyönyörűen fel volt díszítve arany égőkkel , ami kiemelte nagyságát és karácsonyi hangulat megjelenítését. Visszatartva a sírást a sálam jobban a nyakam körül összehúzva vettem észre , hogy milyen hideg is van. Tudtam, hogy végig kell csinálnom. Most viszont ''Grace'' szépen betolod a pofid a meleg házba , mert megfagysz! A gyerekeknek szépen köszönsz és mindenki másnak...viselkedj jól. Erős vagy te, ja és álld meg , hogy ne nyomj semmi Miss.Gomez képébe. Még valami tudom nem könnyű , de lássanak boldognak. Apropó Justin vele is próbálj meg rendes lenni....Négyszemközt pedig úgy oltod szét, ahogy akarod. Félre ismert , de mutasd meg neki milyen is vagy valójában az ingereidet pedig táncold ki. És 3.......2............1.........nagy levegőt vettem és beléptem az ajtón.

 Eltudom képzelni milyen piros lehet már az arcom a fagyos levegőtől. Vajon hány fok van? Majd megkérdezem Pierre-t. Beérve nem számítottam ilyen ''családias'' környezetre, úgy tűnt mindenki telesen jól el van magával vagy éppen mindenki mással. Kivéve a két románcot , akik egymással voltak elfoglalva. Becsapva magam után az ajtót.

-Szia kislányom merre jártál? -szólított meg anya magyarul aztán megkért , hogy angolul válaszoljak. Felvettem a megszokott áll mosolyom , amivel bárkivel át tudtam verni , kivéve Britney-t és mostanában Brian-t sem.

A gyerekek máris oda szaladtak hozzám köszönni , jó szorosan átöleltem őket és megígértem nekik , hogy később mindenképp játszok velük. Annyira végtelenek és aranyosak.

-Sziasztok. Ja csak sétáltam egy kicsit és élveztem a havat-mosolyodtam el még jobban. Aztán egyszer csak felpattant Selena Jus mellől és felém közeledett.

-Hello már sok mindent hallottam rólad. Jazzy és Jaxo rengeteget mesélt rólad. Egyébként Selena vagyok Justin barátnője.-oh mint ha nem tudnám...-.-” Persze a gyerekektől...szóval erre akart felkészíteni...Pff.

-Hello Grace vagyok. És örülök. Igen tudom ki vagy, de kedves a körítés -mosolyodtam el keserűsen és szörnyen átlátszóan. Irritáló ahogy csak rám néz...sőt a puszta jelenléte is. Bah, hogy fogom én ezt bírni... először is meg kell nyugodnom...

-Igen azt gondoltam , de ha már itt vagyunk még pár napot tök jó lenne ha megismernénk egymást.-viháncolt tovább. Valószínű egyből legjobb barátnők is leszünk,  ha tudná ki is vagyok..vagyis kije voltam Justinnak...Nem így állna neki sem a szája mikor meglát..

-Ja persze örömmel..-morogtam már cseppet sem foglalkozva az áll mosollyal.

-Grace kérlek próbáld meg-lépet oda mellém Justin franciául kezdeményezve a beszélgetést.

-Miért is?

-Miattam..-vetette fel az első ötletét mire én csak megforgattam a szemem.-Jól van a gyerekek miatt és mindenki másért.

-Oké-vágtam rá egyből.

-Csak ennyi? Értük már máris..mi?!-nézett rám elképedve...

-Miért mit vártál , hogy majd úgy folytatunk mindent mintha öribarik lennénk és nem minta nem történt volna semmi??- kérdeztem meg mosollyal az arcomon, hogy ne derüljön ki miről is társalgunk.

Köszönöm a komikat... Ha ti nem lennétek nem írnék , mert nem lenne miért. Örülök , hogy vagytok és szeretlek titeket. Azt hiszem még sosem gyűlt össze 8 komi ,amiket nagyon köszönök nagyon aranyosak vagytok...Tudom még nem derült ki mi lett Brian-al és hogy szakítottak , de idővel mindenre fény derül :) Nem tudom mikor fogok tudni részt hozni. Mivel most kezdem a 9.-et és ezzel az évvel ígértem magamnak pár dolgot , amit szeretnék betartani. Szóval mindenkinek sok sikert az évhez és ne foglalkozzatok semmi mással csak a tanulással. Ezen múlik a jövőtök..:) Na de hagyjuk is a sulit , mert már most iskolaundorom van.

Komizzatok és sok puszi! :)

 

45.rész ~Költözés

Grace szemszöge:

* FÉL ÉV MÚLVA *

2010 December*

Utolsó két évem kezdődött el szeptemberben , de hamar közölték velem , hogy még sem. Anya hozzá megy Pierre-hez és kiköltözünk Kanadába. Már most honvágyam van. Új barátok , új környezet , új család és még sok új dolog , amitől már most gyomor görcsöm van. Szükségem van az itteni barátokra.. Suliba menet a buszon ezek a gondolatok cikáztak bennem és még sok minden más. Félek az újra találkozásnál Justinnal , vele a kapcsolatom még a nyáron véget ért. Fogjuk úgy fel ,hogy jobban kellett neki más , mint én. Nem értem , egyszerűen nem. Egy biztos nem leszek egy kis tündér lány többé és vissza térek a régi Grace-hez , szóval mindenkinek újra Hello Grace Handerson a nevem nem vagyok flegma ,csak a válság miatt spórolok a kedvességgel. Az elhatározásomat Britney zavarta meg , akivel minden reggel pontos időt beszélünk , hogy együtt lépjük át a suli küszöbét.

-Szia csajos. Jól nézel ki.-köszöntött a szokásos módon és átölelt , mit ne mondjak majdnem elestünk mivel pont akkor taposott rá a gázra a sofőr.

-Hello husi. Te sem vagy semmi.-húztam magamhoz , mert útba volt.

-Hogy haladsz a pakolással?-kezdte bámulni a busz koszos padlóját.

-Öhm...rosszul...anya kezdte el helyettem....közöltem nem akarok menni úgy , hogy én itt maradok...

-Erre ő?-húzta fel a fél szemöldökét.

-''Persze ne legyél gyerekes Grácia , ez most komoly dolog.''-utánoztam és közben hadonásztam mindenfelé a kezemmel , Brit csak megállás nélkül nevettet.

-Már most hiányzol , kis hülyém-nevetett tovább.

-Te is , de azért majd meglátogatsz ugye meg majd én is jövök , megoldjuk.-hitegettem saját magam , mint őt...
Már nem várjuk meg a suli végét még 4 nap és az össze cuccal együtt átutazunk ott leszünk 2 hétig még berendezkedünk. Anya már látta a leendő szobám , állítólag nagyon gyönyörű és olyan mintha egy szálloda lenne. Én ezt úgy vettem le , hogy tele van méregdrága dolgokkal és puccos. Persze majd meglátjuk....

-Hahó Grace? Vigyél magaddal...-nézett rám boci szemekkel.

-Elküldelek helyettem-nevettem fel-nem fogom bírni-törlődött le már is a mosoly az arcomról.

-Dehogynem fogod! Erős vagy! Ha kell minden nap fent maradok és beszélünk!-biztatott ,de tudtam jól , hogy mit is gondol.

Az osztályba mikor reggel meglepődtem már eleve azon , hogy teljes volt az osztály létszám. Mi vagyunk a 'logós' osztály , mindenki csak így emleget minket...Meg tudom számolni a 10 ujjamon , hogy eddig mikor voltunk bent mind. Az első óra angol volt , már most nem bírtam , hogy az egész osztály angolul beszél. És persze a tanár engem szólítgatott fel állandóan. Kezdett idegesítő lenni , amit Brit észre is vett.. És inkább elkezdett ő válaszolgatni helyettem.

-Britney drága Grace-nak is van szája-szólalt meg harsányan hangján mire a mellettem ülő lány csak behúzta a nyakát.

-Bocsánat tanárnő , de én kértem meg rá-mentettem barátnőmet.

-Még is miért?-vonta fel szemöldökét.

-Mert Kanadába mindenki angolul fog körülöttem beszélni és elég jól is megy , ezért úgy gondolom, hogy inkább más gyakoroljon. Nekem nap, mint nap azt kellesz beszélnem és jobb nyelvtanulás-adtam meg a szerintem valós okot.. Az angol tanár akit szinte mindenki utál kicsit elgondolkozott. Majd folytatta az ismétlést . A többiek szúrós szemmel néztek rám , mivel ez alól őket nem mentettem fel...upsz. Nem sokkal később kicsengettek. A tanárnő már most elköszönt és jó utat kívánt. Majd hirtelen bejött az osztály főnökünk a terembe két nagy szatyorral a kezében. A stréberek a megszokott módon már is oda szaladtak hozzá és segítettek. Majd elő vett egy csomó party cuccot és kiosztották. Majd behoztak egy hatalmas tortát , amin az állt , hogy ''Hiányozni fogsz és vigyázz magadra Grace , szeretünk''. Aztán kaptam egy fénykép albumot , ami telis-tele volt az osztály közös képeivel.

-És most had mondjak pár szót , az osztályunk egyik összetartó tagjának. Nagyon hiányozni fogsz nekünk. Ígérd meg , hogy mindenképp üzensz nekünk ha odaértél és nem felejted el a közösen eltöltött időt. Emlékszem mikor még gólyaként átlépted az iskola küszöbét , és ahogyan összetartottad az osztályt a versenyeken, megtanítva nekik , hogy semmit nem szabad feladni. Nagyon nehéz volt összehozni, hogy mindenki bent legyen. Még sosem láttam olyan osztályt, akik ennyire kitartottak egymás mellett és segítették egymást...Grace ide mi mindig vissza várunk nagyon vigyázz magadra és aztán ne fordulj be. Britney-től reméljük minél hamarabb kapunk híreket- mosolyodott el halványan az ofő, de láttam rajta , hogy könnyes a szeme ,halálosan érzékeny vagyok, így oda mentem hozzá és átöleltem. Mire ő visszaölelt. Majd még mindenkit megöleltem megettünk a finom tortát. Mire túltette magát mindenki azon , hogy elmegyek , dehogy foglalkoztak ezzel ennyire. Az egész inkább engem és legjobb barátnőmet-a már szinte nem is barátnőmet , hanem testvéremet-viseli meg jobban. Neki csak az volt a lényeg , hogy elmaradjon az egész kémia , amit valljuk be azért én sem bántam, ahogy senki más sem.

Az utolsó óra eltelte után. Útoljára léptem ki tanulóként ebből az iskolából. Britney-el ma kicsit elmegyünk a kedvenc sütiző helyemre , megbeszélünk még pár dolgot , a karácsonyt és szilvesztert. Majd szomorúan , de még mindig örök barátként elválunk. Háhá szép is lenne... Már a buszon könnyes volt a szemem, ahogy láttam ott áll. Válltáskáját lecsúsztatva kicsit , kigombolt kabáttal alatta a kedvenc és jó vastag lila pulóverével és szürke sapkával a fején , amit még tőlem kapott a tél elején. Gyorsan csináltam róla egy képet és azt nézegettem egy darabig majd mélyen táskám aljára hagytam csúszni telefonom. Odaérve a cukrászdába rendeltünk 2 dobos tortát. Ami a közös kedvencünk. 

A kedvenc helyemen ülök a barátnőmmel , akit lassan el kell ,hogy engedjek...

Nem akartunk erre a napra szomorúan emlékezni és , ha nem csaptunk volna kisebb közös bulit, magunkra sem ismernénk. A cukiba még megbeszéltük , hogy mikor találkozunk , pontos időpontot a skype beszélgetéshez és sok-sok közös emléket össze gyűjtöttünk már... Így én is adtam neki egy dobozt, amit ő viszonozott. A szabály a következő volt: kibontás időpontja: repülőút alatt vagy szigorúan csak is utána. okok: mert úgy izgalmasabb és így megtudjuk , hogy mind a kettőnknek miket tartogattak a közösen eltöltött évek.

-Hát nem tudom felengednek e ezzel a dobozzal a repülőre..-húztam el viccelődve a számat.

-Remélem , hogy nem-nevette el magár Brit.-Nincs benne semmi olyan egy kutyán és a Narniába vezető kulcson kívül semmi

-Nem tudom higgyek-e neked-méregettem összehúzott szemmel majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Elfelejtettem bele rakni egy teleportáló gépet- nézett mélyen a szemebe , mire átöleltem és szorosan magamhoz húztam , amit ő viszonzott.

-Az a túl sok utazgatástól tönkre menne, de az emlékek örökre ott lesznek nekünk. Csak nekünk. Lehet hogy az emberek furcsának találják a barátságunkat, azért mert ők nem tudják , hogy milyen értékes egy ilyen barát , mint TE-mondtam ki a bennem motoszkáló szavakat könnyes szemmel. Majd sírva ölelt már át újra Briney ,amit már nem bírtam tovább.

-Imádlak

-Én jobban-mondtam letörölve a könnyeim.

-Nem hinném.

-Pedig dee-erősítettem meg. Elnevettük magunkat , majd felállva elindultunk végre a karaoke klub felé. Azt tudni kell , hogy mind a kettőnknek borzalmas a hangja , de ez a legjobb az egészbe mivel sokat tudunk nevetni.

*Haza érve.

Mire haza értem már mindenki aludt. Még gyorsan beraktam az utolsó nyitva hagyott bőröndömbe a Brit-től kapott dobozt. Olyan rossz volt ennyire üresen látni a lakást , de tudom , hogy már a holnap ettől csak szomorúbb lesz. Elmentem egy kicsit zuhanyozni , hogy elengedjem a mai nap feszültségeit egy kis erőt gyűjtve, még fogat mostam és felvettem a kint maradt pizsamám.. Majd bebújtam a kicsi , de jó meleg és puha ágyamba álomba sírva magam.

Reggel kialvatlanul nagyon nagy karikás szemekkel ébredve bámultam magam a tükörbe , nagyon még az alapozó sem segített , de minek is úgy is lesírom.... Elvettem anyától a reggelim és bedobtam a táskámba , még enni sem tudtam . Láttam öcsémen is , hogy neki is nehéz itt hagyni ezt az egészet , de neki ez most olyan lesz csak , mint egy nyaralás. Mivel ő januárban kiköltözik Lengyelországba , apához. Nem sokkal később megjött nagybácsikám , Joe , aki szokás szerint kivisz minket a reptérre. A sok cucc miatt Britney anyukája is elvállata , hogy jön kocsival és hozzájuk is befér pár bőrönd.. Persze én velük mentem így még megtudtunk beszélni pár dolgot , de már csak az számított , hogy még együtt töltjük ezt a fél órát. Kiszállva a kocsiból felrakva a bőröndöket a futószalagra , ahonnan már egyenesen a géphez viszik azokat.

-Szia , igen most szállunk fel a gépre , persze elég lesz-vette fel anya a telefont gondolom Pierre-l beszélt.

-.........................

-Kik Justin-ék is?-kérdezett vissza mire én kapásból oda kaptam a fejem Britney-al együtt

-.........................

-Nem, nem baj és rendben. Na de hamarosan indul a gép szia szeretlek.

-.........................

-Rendben vigyázunk.-tette le.

-Justin és Selena is ott lesznek?-kérdeztem nagy gombóccal a torkomon nagyot nyelve.

-Igen-vágta rá egy idő után...Brit-el össze néztünk titkosan kommunikálva megbeszélve azt , hogy minden rendbe lesz és , hogy értesítem mindenről.

Átölelve mindenkit szorosan és puszit váltva. Megígérve, hogy vigyázunk és üzenünk , ha odaértünk. Sietve léptük át a kaput. A repülőn elfoglalva a helyünket tört ki belőlem a sírás. A kapucnim a fejemre húzva csináltam még pár képet majd lehajtottam a fejem. Álomba sírás 2. nap.

Anya ébresztgetésére riadtam fel , álmosan megdörzsöltem szemem és akkor vettem tudomásul ,hogy megérkeztünk. Jobb is vot , hogy végig aludtam az utat így nem tudtam magam agyon emészteni a depimmel. Összeszedve magam köröl a cuccaimat kötöttem be magam gyorsan leszállás előtt. A reptéren 3 kocsi várt ránk , de bárhogy számoltam nem nagyon akart kijönni ki vezeti a 3.-at. Már kicsit fáradt is voltam az meg csak rátett egy lapáttal , hogy kikészít az egész elköltözés dolog.

Ám mikor átléptük az ajtót minden leesett , hát persze , hogy Justin vezeti a kocsit.....Az érzés ami hatalmába kerített mikor megláttam ismeretlen volt , de még is magába kerített a deja vu. Nagy mosollyal az arcán közeledett felém és széttárt karokkal.....

Kicsit  nehezen jöttek össze a komik. de köszönöm nagyon aranyosak vagytok. Szeretném megköszönni , hogy vagytok , különben nem írném ezt a blogot sem. Köszönöm a 10.000  megtekintést. El sem hiszem. Ez nekem nagy dolog és nem gondoltam volna , amikor kipattant az ötlet a fejemből , hogy elkezdek egy blogot nem nem gondoltam volna , hogy eljutok idáig. 

44.rész ~El sem hiszem , hogy Brian...?!

Justin szemszöge:

Mikor megakartam csókolni Grace-t megcsörrent a telefonom. Gőzöm sincs ki lehetett ilyenkor, mert minden családtag tudja, hogy most itt vagyok , ezért gondoltam csak is munka ügyben kereshetnek. Grace felhúzott szemöldökkel nézett rám , hogy mire várok még. Kihorgásztam a zsebemből a telefonom és ránéztem , Selena neve villogott rajta. Szemeim elkerekedtek majd félve pillantottam szerelmemre, aki hitetlenkedve nézett rám és fejcsóválva. Próbáltam magamhoz húzni, de ő ellökött magától és elrohant majd becsapta maga után az ajtót. Fogalmam sem volt mit kellene csinálnom... pár perc gondolkodás után, felvettem a telefonom, mivel az még mindig kitartóan csörgött.

-Mit akarsz? - szóltam bele köszönés nélkül és fel- alá kezdtem járkálni.

-Szia Justin. Csak azért kereslek mert hallottam, hogy te is Magyarországon vagy és gondoltam találkozhatnánk mivel én is itt tartózkodom egy ideig a forgatásom miatt. - fecsegte boldogan.

-Most nem érek rá, nagyon elfoglalt vagyok.

-Nem is most, legalább egy nap, kérlek Justin.

-Bocsi mennem kell, fáradt vagyok. Szia. - majd kinyomtam a telefonom azelőtt míg válaszolt volna. Ismeretlen , de furcsa érzés kerekedett bennem nem tudtam mire vélni , úgy éreztem jó volt hallani a hangját. Tétlenül álltam egy magam az egész lakásba , nem tudom utána menjek e...

Grace szemszöge:

Szétvet az ideg, hogy keresheti? Vagy csak én vagyok olyan „hülye” ,hogy azt hiszem engem választott? Jó le kellett valahogy nyugodnom , így elmentem kicsit sétálni. Már egy ideje bolyongtam , vagyis úgy ítéltem meg , hogy már tudok ''normálisan'' beszélni Justin-nal , ezért vissza felé vettem az irányt. Még hazaértem, legalább volt időm még átgondolni , miket vágok majd a fejéhez. Túlságosan szeretem....Mikorra visszaértem csend honolt az egész lakásban és mindent gyertyafény világított meg , csak Justin arcvonásait lehetett jól látni. Egy pillanatig azt hittem csak képzelődöm és eszembe jutott az elmúlt hét és a telefon.

-Felvetted?-tértem a lényegre , válasz nem jött így csípőre tettem a kezem , de már tudtam , hogy biztosan felvette.....-Szóval igen-böktem ki helyette.

-Igen , de csak...

-Semmi csak -vágtam a szavába és felemeltem a kezem, jelezve még nem fejeztem be.- Justin nem értelek , ha vele akarsz lenni menj-a hangok alig jöttek ki a torkom.

-Grace , de én szeretlek és nem érdekel mennyi akadályt kell legyőznünk együtt megcsináljuk- a szavai jól estek , de valahogy nehéz elhinni mindezt. -Ha nem szeretnélek ,minek utaztam volna át a fél világot? Hm?-jött közelebb, ami kezdett megnyugtatni. Majd bólintottam egyet , hogy igaza van. Engedtem , hogy átöleljem és magához szorítson , nyaka köré fontam a kezeim miközben megcsapott a már zavaróan jó illata.

-Én is szeretlek , de ez olyan nehéz-mondtam lehajtva a fejem.

-Együtt megoldjuk , oké?-emelte fel állam és mélyen a szemembe nézett.

-Jó-mondtam nagyot sóhajtva. Aztán egy kis idő után kiszabadultam Jus karjai közül ,és gyorsan elmentem lezuhanyozni , fogat mosni és keresni valami elviselhető ''pizsit''.

*Másnap.

Reggel az időeltolódás miatt később sikerült felkelni , mint amire számítottam. Nem sok kedvem volt kibújni Justin karjai közül , de kinek lett volna?!

Most éppen a tánc próbára sietünk , mert meg akarom lepni a többieket , ezért még beugrunk a sarki cukrászdába. Majd hívtunk egy taxit. Az út csendesen telt mivel én izgultam , mit szolnak a többiek , Jus meg csak szimplán komás volt. Annyira édes ilyenkor. Megfogtam kezét és így húztam magam után , persze jött ő magától is , csak lassabban a kelleténél. A nagy tükrös terem felé haladva egyre szaporábban kezdtem szedni a lábaim. Hallottam , hogy még megbeszélést tartanak , így gondoltam kicsit várakozunk. Addig is legalább Jus  magához tér , vagy nem. Mikor meghallottam Brian hangját.

-Egyszerűen nem bírom , hogy vele van és nem velem. Én ezt , hogy fogom túlélni?!-nézett kétségbeesetten Britre. Jó tudom nem szép dolog a hallgatózás ,de úgy éreztem ezt most meg kell tennem.-tulajdonképpen azt nem bírom , hogy annak a nyálgépnek , miért pont Grace kell. Miért nem velem van?! Nem lehet ,hogy ennyire láthatatlan lennék?!!

Van egy rossz és egy jó hírem...:) 

Először is bocsi , hogy újra késtem, mert már megvolt minden a fejemben már csak le kellett írnom...

A rossz hír , hogy mivel most még többet fogok utazni és jön a szülinapom is meg ilyenek , ezért nem hozok részt.

A jó , hogy ha nagyon ráérek vagy esetleg unatkozok megírom a részt és , ha lesz wifim meg is osztom. Nem hanyagolom el teljesen. És utána ígérem sokkal több időm lesz írni és újra úgy jönnek a részek mint régen *.* 

Puszi mindenkinek és jó szórakozást <3 :)

Szeretleeeeeek titeket :)