Grace
szemszöge:
Justin szeméből áradt a
megbánás és a bocsánatkérés. Nem én ezt nem bírom már nem
tudom megcsókolni , mert ahogy megtennénk látnám magam előtt, ahogy Selena-val smárol. Bah! Írnom kellett egy üzenetet nagybácsikámnak
, Joe-nak , hogy holnap ki kellene elém jönnie. Így Justin-nal nem
törődve kikerültem elővettem a tabletet. Leültem az ágyra
persze Jus mellém ült és figyelte a műveletemet. Megnyitottam és
az üzenet a következő:
Szia! Ne kérdezz semmit
majd elmesélem , de minden rendben vagyis ezt nem mondanám , mert
akkor nem mennék haza...Szóval innen holnap a 11:00-ás géppel
indulok és ott este 6-ra leszek ott. Gyertek ki értem!
Amint ez meg volt még gyorsan
megnyitottam egy új üzenetet és írtam Britnek.:
Szia csajos <3 Haza
megyek!
Nem hiszem, hogy így teljes
mértékben érteni fogja, de tudjon róla nemsokára megölelhet és
komolya dolog. Az is benne van a pakliban , hogy nem fogják komolyan
venni és ''elfejtenek'' kijönni értem. Nincs kizárva. Justin még
mindig mellettem ült és azt figyelte , hogy mit csinálok.
-Justin nézd-szólítottam meg
mire a gyönyörű barna szemeivel rám nézett és....jó
elég!-Nekem ez már nem megy Jus , szeretnék neked még egy esélyt
adni , de tudom, hogy ez nem sikerülne és nem olyan volna , mint
régen és ez fáj
-Grace ne kérlek , én
szeretlek sőt imádlak-gesztenye barna szemeivel hol rám hol pedig
a telefonomra nézett ami már pittyegett. Aztán mély levegőt
vettem, hogy nehogy elsírjam magam.- Hiányzik az 1000 wattos
mosolyod-mondta és mélyen a szembe nézett , de elkaptam a
pillantását. Nem akarok gyenge lenni nem akarok olyan lenni , mint
2 éve.
-Holnap után jobban fog-csak
egy értetlen fejet és felhúzott szemöldökös fiút láttam magam
előtt , na és a bánatos arcát.
-Mi ezt , hogy érted édesem??
-Úgy , hogy...- egy nagyot nyeltem
és úgy éreztem elszorul a torkom és alig bírom vissza tartani a
könnyeim , de folytatnom kell.-holnap haza utazom-mondtam ki és
láttam Justin-on , hogy nem tud mit mondani és hirtelen neki is
bekönnyezik a szeme. Elkapta a tekintetét. Szociálisan érzékeny
vagyok rá , ha valaki sír ezért közelebb mentem Jus-hoz és a
kezére simítottam az enyém. Egy pillanatra rám nézett a
tekintete könnyes volt és sajnálattal teli.
-Ne Grace ne tedd ezt nem
mehetsz vissza- húzott magához közel , de annyira , hogy a szemembe
tudjon nézni.
-Justin egy hét múlva úgy is
haza mennénk-mondtam teljesen jogosan , mert ez így van. Nem
maradhatunk itt örökre.
-De az más lett volna
-Nem lett volna más , de már
nem bírom így többé veled.
-Elakarsz felejteni?Nem vagy
többé az enyém?-nézett rám keservesen és elcsuklott a hangja.
Egyszerűen megsajnáltam.-Mit érzel?
-Justin ne csináld ezt kérlek
, téged soha nem tudnálak elfelejteni , de megcsaltál!-mondtam ő
pedig lehajtotta a fejét én pedig folytattam.-Még a tiéd vagyok ,
de nem tudnám újra kezdeni. És mit érzek? Azt hagy tartsam
magamban-nem mondhattam neki , hogy , de szeretlek és te vagy életem
szerelme , soha nem felejtelek el , akár a világ végéig várok
rád , nem, el akarom felejteni azt , hogy mi valaha jártunk még ,
ha a szívem és az idő nem is hagyja.
-Szeretsz? Szerelmes vagy
belém?
-Igen Jus szeretlek és elakarlak felejteni és ezt hagynod kell, mivel ezt az egészet te
cseszted el!-mondtam mert újra eszembe jutott a kis románcuk .
Amitől felkapom a vizet.
-Én is szeretlek. Kérlek
kezdjük előröl az egészet-mondta és mind a 2 kézével megfogta
az enyémet.
Nagy levegőt vettem és a
sírógörcs kerülgetett , de tudtam , hogy így is úgy is annál a
ribancnál fog kikötni.
-Nem. Én haza utazok folytatom
a táncot és a sulit , te pedig a karriered és az életed
nélkülem-mondtam ki egy szuszra és kiszabadítottam kezeim az
övéből.
-Ne kérlek Grace , ne csináld
ezt-mondta kérlelően. A sírás fojtogatott nem bírtam tovább
csak megráztam a fejem felálltam magammal ragadtam a pizsim és
berohantam a fürdőbe vissza se nézve Justinra. Gyorsan
lezuhanyoztam , jól esett a a meleg víz , ami végig folyt a testemen
és jól fel frissített. Mikor kiléptem Justin már ágyban volt ,
olyan édesen feküdt , hogy mosolyognom kellett rajta. Az arcán
pont jól láttam meggyötört és fáradt volt. Bebújtam az ágyba
és kényelmesen elhelyezkedtem mikor Jus mocorogni kezdett.
-Még ma este utoljára bújj
hozzám-suttogta rekedtes hangon és lágyan. Nem bírtam neki ellen
állni , amint karjaiba zárt megcsapott az illata és álomba is
merültem.
*Reggel
Hamarabb felkeltem, mint Justin
ezért kibújtam karjai közül és gondoltam összepakolom a
cuccaim. Sikerült is mikor végeztem úgy gondoltam , hogy összedobok neki egy kis reggelit , ami tényleg nem nagy szám. Müzli
tejjel ehhez még én is értek.
-Justin-szólítottam a nevén
a még midig alvó fiút.-ébredj már- mondtam már kicsit
hangosabban. Jó az ébresztgetésben nem vagyok a legtapintatosabb.
-Na mi van már
szerelmem?!-kérdezte rekedtesen és kócos hajjal , ami be kell
vallanom vicces volt.
-Kelj fel csináltam neked
reggelit- a reggeli szó hallatán már is felkapta a fejét.
Álmosan kikászálódott az ágyból a 'konyháig' és leült velem
szemben.
-Mondd , hogy a tegnapot csak
álmodtam és nem mész sehova?-kérdezte kétségbeesett arccal még
mielőtt bele evett volna a müzlijébe.
-Nem-mondtam és megcsóváltam
a fejem és lehajtottam.
-Szeretlek-mondta ki az
egyetlen varázs szót és megfogta a kezem mire én kicsit összerezzentem-Shh nyugi.
-Én is , de hagyj nekem időt
és magadnak is , hogy kit szeretsz igazán. Válassz Justin-mondtam
neki teljesen komolyan mire ő csak bólintott tudtam jól , hogy
mire gondol.-Jó étvágyat édes-mondtam és egy mosolyt erőltettem
az arcomra , mire ő is rám mosolygott kicsit.
*Repülő felé.
-Grace biztos , hogy nem
gondoltad meg magad? Nem fogsz otthon sírni összeroskadva a
szobádban és marcangolni magad?-kérdezte meg már sokadszorra anya
magyarul. Jus egy percre sem vette le rólam a szemét egész végig
bámult. Amitől néha elpirultam mire Ő csak elmosolyodott. Persze
ez kölcsönös volt , de nem annyira....
-Nem fogok sírni-erősítettem
meg , de még csak most jön a nagy része és még meg kell ígérnem
egy rakás dolgot is. Ami olyanokból állt , mint a igen vigyázok
magamra , nem állok szóba idegennekkel, és hívom , ha odaértem..... Ez most sok mindenkinek ismerős mi?!
-Hívlak , ha odaértél-kezdte
Justin franciául , hogy ne értse senki miről beszélünk.
-A házban fogsz ülni a gép
előtt és azt fogod figyelni , hogy éppen hol tart a
gépem?-kérdeztem Justin kicsit elgondolkozott majd bólintott
egyet.
-Nem pont így , de igen és
már most hiányzol.- nézett rám barna szemivel, őszintw csillogással.
Levettem a kezemről az egyik karkötőmet a többi közül, amik
már szépen összegyűltek.
-Ez az egyetlen, amit soha nem
vettem le a kezemről és neked adom , csak arra kérlek , hogy
nagyon vigyázz rá és ne dobd ki , mert egy olyan embertől kaptam, aki hiányzik már nagyon és mindennél jobban szeretem-mondtam
mire Jus egy pillanatra értetlenül nézett rám- apától -magyarázat
képpen ő csak elmosolyodott és elvette szorosan magához húzva.
Általában a lányok szoktak ilyeneket kapni a pasijuktól , de úgy
gondoltam , hogy Jus nem lát engem és nem is kap rólam majd
annyira híreket , de nekem könnyebb valamilyen szintem mivel ott a
sajtó és egyben mégis nehezebb...
-Köszönöm-mondta elengedve a
és a szemebe nézett. Óvatosan egy lágy puszit nyomott a
homlokomra és csak akkor vettem észre milyen gyorsan elrepült az
idő már Torontóba is vagyunk a reptéren. Pierre kivette hátulról
a cuccaim és ráraktuk a szalagra, ami már egyenesen a gépre
viszi. Nehéz pillanatok , de nem ment volna. Pár papparazi itt is
megtalált minket. Félek.
-Majd elfelejtettem ezt
Scooter küldi-mondta és a kezembe nyomott egy pendrive-t.
-Mi van rajta?-kérdeztem
értetlenül mire csak megvonta a vállát én meg elnevettem
magam-Ugye nem fogok megijedni?
-Gőzöm sincs mi van
rajta-mondta és közelebb húzott magához.-Szeretlek-ölelt át és
közben egy puszit nyomott a hajamra.
-Én is, de mennem
kell és mind a kettőnknek így lesz a legjobb-mondtam majd kicsit eltoltam magamtól. És a következő
pillanatban olyan történt , a mire nem számítottam pedig kellett
volna. Még sem tudom , hogy ő csókolt e meg engem vagy én őt.
-Tényleg mennem kell-mondtam
és eltoltam magamtól. Hirtelen könnyekkel telt meg a szemem , de
nem hagytak őket kiszabadulni. Anyától és Pierre-től is
elbúcsúztam, mivel csak ők kísértek ki. A többiek is jönni
akartak , de jobb , hogy nem voltak itt. Tőlük már akkor
elköszöntem. Még útoljára megöleltem Justint és adtam egy
puszit az arcára. Hosszú integetés után beléptem a kapun és
elfoglaltam a helyem. Az ablakból kifelé bámulva néztem a teret
és szomorú voltam. Sok minden járt a fejemben. Gondoltam megnézem
mi van a pendrive-n így elő vettem a laptopom és elindítottam a
videót és még volt hozzá egy szörnyen hosszú szöveg....Azt
kell mondjam erre nem számítottam , de nagyon nem. Kezdjük előröl
a nyarat. Tekerjük vissza oda az időt ahol még utáltam ezt a kis bolondot. Szeretem ebben biztos vagyok...És hogy mi volt a videóban???
Tudom tudom késtem a résszel , de remélem most kárpótolva vagytok :) A kövi részt egy másik blogger hozza , de persze azt is megtudjátok majd idővel , hogy mi volt a videóban és a levélben.:) Szerintetek össze jönne a 6 komi? <3 És igen tudom hajnali negyed 3 van és , de igen álmos vagyok. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy nincs még kész a rész...