41.rész ~Búcsú...

Grace szemszöge:

Justin szeméből áradt a megbánás és a bocsánatkérés. Nem én ezt nem bírom már nem tudom megcsókolni , mert ahogy megtennénk látnám magam előtt, ahogy Selena-val smárol. Bah! Írnom kellett egy üzenetet nagybácsikámnak , Joe-nak , hogy holnap ki kellene elém jönnie. Így Justin-nal nem törődve kikerültem elővettem a tabletet. Leültem az ágyra persze Jus mellém ült és figyelte a műveletemet. Megnyitottam és az üzenet a következő:

Szia! Ne kérdezz semmit majd elmesélem , de minden rendben vagyis ezt nem mondanám , mert akkor nem mennék haza...Szóval innen holnap a 11:00-ás géppel indulok és ott este 6-ra leszek ott. Gyertek ki értem!

Amint ez meg volt még gyorsan megnyitottam egy új üzenetet és írtam Britnek.:

Szia csajos <3 Haza megyek!

Nem hiszem, hogy így teljes mértékben érteni fogja, de tudjon róla nemsokára megölelhet és komolya dolog. Az is benne van a pakliban , hogy nem fogják komolyan venni és ''elfejtenek'' kijönni értem. Nincs kizárva. Justin még mindig mellettem ült és azt figyelte , hogy mit csinálok.

-Justin nézd-szólítottam meg mire a gyönyörű barna szemeivel rám nézett és....jó elég!-Nekem ez már nem megy Jus , szeretnék neked még egy esélyt adni , de tudom, hogy ez nem sikerülne és nem olyan volna , mint régen és ez fáj

-Grace ne kérlek , én szeretlek sőt imádlak-gesztenye barna szemeivel hol rám hol pedig a telefonomra nézett ami már pittyegett. Aztán mély levegőt vettem, hogy nehogy elsírjam magam.- Hiányzik az 1000 wattos mosolyod-mondta és mélyen a szembe nézett , de elkaptam a pillantását. Nem akarok gyenge lenni nem akarok olyan lenni , mint 2 éve.

-Holnap után jobban fog-csak egy értetlen fejet és felhúzott szemöldökös fiút láttam magam előtt , na és a bánatos arcát.

-Mi ezt , hogy érted édesem??

-Úgy , hogy...- egy nagyot nyeltem és úgy éreztem elszorul a torkom és alig bírom vissza tartani a könnyeim , de folytatnom kell.-holnap haza utazom-mondtam ki és láttam Justin-on , hogy nem tud mit mondani és hirtelen neki is bekönnyezik a szeme. Elkapta a tekintetét. Szociálisan érzékeny vagyok rá , ha valaki sír ezért közelebb mentem Jus-hoz és a kezére simítottam az enyém. Egy pillanatra rám nézett a tekintete könnyes volt és sajnálattal teli.

-Ne Grace ne tedd ezt nem mehetsz vissza- húzott magához közel , de annyira , hogy a szemembe tudjon nézni.

-Justin egy hét múlva úgy is haza mennénk-mondtam teljesen jogosan , mert ez így van. Nem maradhatunk itt örökre.

-De az más lett volna

-Nem lett volna más , de már nem bírom így többé veled.

-Elakarsz felejteni?Nem vagy többé az enyém?-nézett rám keservesen és elcsuklott a hangja. Egyszerűen megsajnáltam.-Mit érzel?

-Justin ne csináld ezt kérlek , téged soha nem tudnálak elfelejteni , de megcsaltál!-mondtam ő pedig lehajtotta a fejét én pedig folytattam.-Még a tiéd vagyok , de nem tudnám újra kezdeni. És mit érzek? Azt hagy tartsam magamban-nem mondhattam neki , hogy , de szeretlek és te vagy életem szerelme , soha nem felejtelek el , akár a világ végéig várok rád , nem, el akarom felejteni azt , hogy mi valaha jártunk még , ha a szívem és az idő nem is hagyja.

-Szeretsz? Szerelmes vagy belém?

-Igen Jus szeretlek és elakarlak felejteni és ezt hagynod kell, mivel ezt az egészet te cseszted el!-mondtam mert újra eszembe jutott a kis románcuk . Amitől felkapom a vizet.

-Én is szeretlek. Kérlek kezdjük előröl az egészet-mondta és mind a 2 kézével megfogta az enyémet.

Nagy levegőt vettem és a sírógörcs kerülgetett , de tudtam , hogy így is úgy is annál a ribancnál fog kikötni.

-Nem. Én haza utazok folytatom a táncot és a sulit , te pedig a karriered és az életed nélkülem-mondtam ki egy szuszra és kiszabadítottam kezeim az övéből.

-Ne kérlek Grace , ne csináld ezt-mondta kérlelően. A sírás fojtogatott nem bírtam tovább csak megráztam a fejem felálltam magammal ragadtam a pizsim és berohantam a fürdőbe vissza se nézve Justinra. Gyorsan lezuhanyoztam , jól esett a a meleg víz , ami végig folyt a testemen és jól fel frissített. Mikor kiléptem Justin már ágyban volt , olyan édesen feküdt , hogy mosolyognom kellett rajta. Az arcán pont jól láttam meggyötört és fáradt volt. Bebújtam az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtem mikor Jus mocorogni kezdett.

-Még ma este utoljára bújj hozzám-suttogta rekedtes hangon és lágyan. Nem bírtam neki ellen állni , amint karjaiba zárt megcsapott az illata és álomba is merültem.

*Reggel

Hamarabb felkeltem, mint Justin ezért kibújtam karjai közül és gondoltam összepakolom a cuccaim. Sikerült is mikor végeztem úgy gondoltam , hogy összedobok neki egy kis reggelit , ami tényleg nem nagy szám. Müzli tejjel ehhez még én is értek.

-Justin-szólítottam a nevén a még midig alvó fiút.-ébredj már- mondtam már kicsit hangosabban. Jó az ébresztgetésben nem vagyok a legtapintatosabb.

-Na mi van már szerelmem?!-kérdezte rekedtesen és kócos hajjal , ami be kell vallanom vicces volt.

-Kelj fel csináltam neked reggelit- a reggeli szó hallatán már is felkapta a fejét. Álmosan kikászálódott az ágyból a 'konyháig' és leült velem szemben.

-Mondd , hogy a tegnapot csak álmodtam és nem mész sehova?-kérdezte kétségbeesett arccal még mielőtt bele evett volna a müzlijébe.

-Nem-mondtam és megcsóváltam a fejem és lehajtottam.

-Szeretlek-mondta ki az egyetlen varázs szót és megfogta a kezem mire én kicsit összerezzentem-Shh nyugi.

-Én is , de hagyj nekem időt és magadnak is , hogy kit szeretsz igazán. Válassz Justin-mondtam neki teljesen komolyan mire ő csak bólintott tudtam jól , hogy mire gondol.-Jó étvágyat édes-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra , mire ő is rám mosolygott kicsit.

*Repülő felé.

-Grace biztos , hogy nem gondoltad meg magad? Nem fogsz otthon sírni összeroskadva a szobádban és marcangolni magad?-kérdezte meg már sokadszorra anya magyarul. Jus egy percre sem vette le rólam a szemét egész végig bámult. Amitől néha elpirultam mire Ő csak elmosolyodott. Persze ez kölcsönös volt , de nem annyira....

-Nem fogok sírni-erősítettem meg , de még csak most jön a nagy része és még meg kell ígérnem egy rakás dolgot is. Ami olyanokból állt , mint a igen vigyázok magamra , nem állok szóba idegennekkel, és hívom , ha odaértem..... Ez most sok mindenkinek ismerős mi?!

-Hívlak , ha odaértél-kezdte Justin franciául , hogy ne értse senki miről beszélünk.

-A házban fogsz ülni a gép előtt és azt fogod figyelni , hogy éppen hol tart a gépem?-kérdeztem Justin kicsit elgondolkozott majd bólintott egyet.

-Nem pont így , de igen és már most hiányzol.- nézett rám barna szemivel, őszintw csillogással. Levettem a kezemről az egyik karkötőmet a többi közül, amik már szépen összegyűltek.

-Ez az egyetlen, amit soha nem vettem le a kezemről és neked adom , csak arra kérlek , hogy nagyon vigyázz rá és ne dobd ki , mert egy olyan embertől kaptam, aki hiányzik már nagyon és mindennél jobban szeretem-mondtam mire Jus egy pillanatra értetlenül nézett rám- apától -magyarázat képpen ő csak elmosolyodott és elvette szorosan magához húzva. Általában a lányok szoktak ilyeneket kapni a pasijuktól , de úgy gondoltam , hogy Jus nem lát engem és nem is kap rólam majd annyira híreket , de nekem könnyebb valamilyen szintem mivel ott a sajtó és egyben mégis nehezebb...

-Köszönöm-mondta elengedve a és a szemebe nézett. Óvatosan egy lágy puszit nyomott a homlokomra és csak akkor vettem észre milyen gyorsan elrepült az idő már Torontóba is vagyunk a reptéren. Pierre kivette hátulról a cuccaim és ráraktuk a szalagra, ami már egyenesen a gépre viszi. Nehéz pillanatok , de nem ment volna. Pár papparazi itt is megtalált minket. Félek.

-Majd elfelejtettem ezt Scooter küldi-mondta és a kezembe nyomott egy pendrive-t.

-Mi van rajta?-kérdeztem értetlenül mire csak megvonta a vállát én meg elnevettem magam-Ugye nem fogok megijedni?

-Gőzöm sincs mi van rajta-mondta és közelebb húzott magához.-Szeretlek-ölelt át és közben egy puszit nyomott a hajamra.

-Én is, de mennem kell és mind a kettőnknek így lesz a legjobb-mondtam majd kicsit eltoltam magamtól. És a következő pillanatban olyan történt , a mire nem számítottam pedig kellett volna. Még sem tudom , hogy ő csókolt e meg engem vagy én őt.

-Tényleg mennem kell-mondtam és eltoltam magamtól. Hirtelen könnyekkel telt meg a szemem , de nem hagytak őket kiszabadulni. Anyától és Pierre-től is elbúcsúztam, mivel csak ők kísértek ki. A többiek is jönni akartak , de jobb , hogy nem voltak itt. Tőlük már akkor elköszöntem. Még útoljára megöleltem Justint és adtam egy puszit az arcára. Hosszú integetés után beléptem a kapun és elfoglaltam a helyem. Az ablakból kifelé bámulva néztem a teret és szomorú voltam. Sok minden járt a fejemben. Gondoltam megnézem mi van a pendrive-n így elő vettem a laptopom és elindítottam a videót és még volt hozzá egy szörnyen hosszú szöveg....Azt kell mondjam erre nem számítottam , de nagyon nem. Kezdjük előröl a nyarat. Tekerjük vissza oda az időt ahol még utáltam ezt a kis bolondot. Szeretem ebben biztos vagyok...És hogy mi volt a videóban???

Tudom tudom késtem a résszel , de remélem most kárpótolva vagytok :) A kövi részt egy másik blogger hozza , de persze azt is megtudjátok majd idővel , hogy mi volt a videóban és a levélben.:) Szerintetek össze jönne a 6 komi? <3 És igen tudom hajnali negyed 3 van és , de igen álmos vagyok. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy nincs még kész a rész...