47.rész ~Meglepetés...

Grace szemszöge:

Kora este*

Az újonnan még rumlis szobám közepén ülve szemléltem végig a nagy helyiséget és gondolkoztam a mai napon. A szoba akkora ,hogy a közepén ülve se látod be minden szegletét. Külön fürdővel és gardrób szobával. Kinézve az ablakon egy nagy garázsféle látható , de nem hiszem , hogy drágábbnál drágább autók vannak benne. Inkább valami mást szolgálhat egy biztos még a nap folyamán kiderítem. A szobában van egy telefon -féle is azon keresztül üzent nekem Pierre , hogy a jövőhétre döntsem el miket kell venni a szobámba azaz hogyan szeretném berendezni. Valamint 7-kor vacsora. Amikor először üzent a sok doboz közül feltúrtam azokat, amikben fontos dolgok vannak , de még csak később fogom teljesen kipakolni mivel az egész szoba egy nagy fehér lyuk egy francia ággyal és dobozokkal meg még pár bútor. Ja és persze apple gép...Amit a mai nappal kapcsolatosan meg is kaptam. A részletekről később...Állítólag lesz egy külön részem az egész házban , ami 2 emeletet takar , amiben vannak vendég szobák egy konyha minden szobában fürdő egy új bejárati ajtó...stb. Hirtelen rezzent egyet a telefonom rápillantva Brian neve villogott és tőle egy üzenet.

Brian üzenete:

Hiányzol királylány:) <3

Te:

Te is <3 :)

Brian üzenete:

Na hogy vagy? Milyen volt az utazás? Ugye Justint még nem kell leütnöm?

Imádom , hogy mindig meg tud nevettetni..

Te:

Megvagyok...Jó volt vagyis nem tudom mivel végig aludtam..Neeem még nem kellene...xD te? Mizújs arra felé?

Brian üzenete: Jól vagyok bár hiányzik a nevetésed , mosolyod és az aurád..xd <3

Te:

Örülök. Ez jó volt..haha <3

Brian üzenete:

Siess vissza szilveszterre van egy meglepetésem most viszont mennem kell édes. Szia jó éjt. Imádlaak <3

Te:

Sietek nagyon jó lesz már alig várom. Nagyon hiányoztok. Szia jó éjt neked. Nálunk még csak 4 van :D én is <3

Brian üzenete:

Ja akkor további jó napot!<3

Hihetetlenül megértjük egymást Briannal imádom , de csak mint barátot. Sok más haverommal vagyok így , de ő még is más ezért is imádom ennyire. Mikor még együtt voltunk Justinnal és hallottam ahogyan Britney-al beszél arról nem tud. Viszont egy csajos nap keretében minden mást megbeszéltünk barátnőmmel. Ma már bánom ,hogy akkor erről nem beszéltem Briannal... azóta sok minden megváltozott és nem tudom mennyire. De ezt egyszer szerném vele tisztázni vagyis addig rengeteg minden más megváltozhat , ahogy az érzelmeim is. Nem szeretném őt elveszíteni. Még meglátjuk mit hoz a sors csak hagyom , hogy sodródjak vele és élvezzem. Mikor beszélünk bármiről mosolyognom kell bármennyire is rossz napom volt, mosolyt csal az arcomra...

Aztán eszembe jutott Selena és Justin nem tudom olyan nyálasak és hányinger keltő az egész, ami köztük van. Frusztrálóan zavaró az , hogy együtt vannak. Nem tudom valahogy nem sikerül elfelejtenem Justint. Elég bekapcsolnom egy héten egyszer a tévémet és persze , hogy benne van...

-Grace gyere le egy kicsit!-hallottam anya hangját a kis fehér fali telefonból.

Felállva átlépkedve a dobozokon ügyelve arra, hogy ne essek hasra semelyikben sikeresen kiértem a szobámból és lefelé vettem az irányt a nappaliba. Oda érve kezembe nyomták a kabátom és a sapkám.. Értetlenül elvettem és felöltözve a többiek után siettem.

-Hová megyünk?-kérdeztem öcsémtől amint mellé értem.

-Valami meglepetést szánt nekünk Pierre vagyis leginkább azt hiszem neked. Igazából nem tudom mit mondott de ennyit kivettem belőle.-nevetett fel Benjamin jól szórakozva saját magán én is elmosolyodtam majd izgatottan szedtem lábaim a nagy hóban. Beérve Pierre-t akinél egy kulcs csomó volt tele rengeteg kulccsal és egy plusz kulcs.

-Készen állsz? Sosem csináltam még ilyesmi féle meglepetést. Különösen neked nem. -izgatottan rakta be a kulcsot a zárba , de még jobban meglepett azzal , hogy mind ezt franciául mondta el. Vettettem egy gyors pillantást Justinra és láttam rajta is a ''na erre nem számítottam'' pillantást. Magamban jól szórakoztam , de a kulcs elfordulása hallatán alig vártam végre , hogy belépjünk. A szobám ablakából jól látszik az egész terem. Amint beléptünk egy kosárpálya szerű terem fogadott az egyik felén magasított ülőhely volt a másikon pedig tükrök , amiből már rájöttem mi is az egész. Miért nekem a legnagyobb meglepetés. Persze csak valamilyen szinten szánják nekem...

-Szóval gyertek beljebb és megmutatok mindent.

A teremben van egy projektor is , ami leginkább a mozizást fogja szolgálni valamint még sok más mindenre használhatjuk a kényelmes elhelyezkedéshez vannak külön babzsák fotelek valamint a sporthoz labdák és mindenféle hangszóró , ami a táncban segít kiemelni különböző hangzásokat.-Már most imádom és ma estére már ki is találták , hogy karaoke party lesz.

-Én nem énekelek!

-Miért nem kicsim csodálatos hangod van!

-Anyaa nem énekelek borzalmas a hangom-nevettem fel egy kicsit.- ezért táncolok

-Akkor megmutathatod nekünk mit tudsz valamint kipróbálod milyen a táncparkett-nevetett fel Erin és a többiek helyeslően bólogattak beleegyezésüket jelezve, én csak megcsóváltam a fejem és beleegyeztem , hogy táncolok és mivel nem engedtek az éneklésből kísérek valakit. Aki persze nem más , mint Mr.Bieber...És Selena utána. Nem is tudom... Érdekes este elé nézünk.

-Már alig várom ,hogy megnézhessem a táncod-ért be mellém Selena pechemre.

-Ja én is.-mondtam a legnagyobb lelkesedéssel , ami tőlem telik.

A vacsora elég kellemesen telt bár nem tudtam mi rosszabb az , hogy anya újra kiélvezheti azt , ahogy főz és mesélheti az embereknek , hogy hogyan készítette el , ami néha konkrétan az ég világon senkit sem érdekel vagy Selena és Justin halálos nyáladzása...Egyértelműen utóbbi.

-Köszönöm szépen finom volt-köszöntem meg a kaját-bemegyek bemelegíteni. Oké?-néztem anyára.

-Egészségedre menj csak.-válaszolt Pierre mire rá mosolyogtam. Felállva az asztaltól felkaptam gyorsan az előszobában lévő kabátom , sapkám és csizmám. A hó ropogott a talpam alatt és kicsit csúszott , de sikeresen beértem a terembe. Felkapcsolva a lámpát már nem tűnt olyan sötétnek és rémisztőnek. Sőt eléggé tetszett is. Csak a barátaim és tánc társaim hiányoznak az egészből. Ledobva a kabátom és áthúzva egy tornacipőre , ami kényelmesebb és eléggé csúszik ahhoz , hogy pont ne essek el. Be melegítettem majd megkerestem hogy hová tudom bedugni a pendrivem , amint ezeket végre hajtottam. Kapcsoltam egy kis zenét , ami elég ütősen szólt , hogy feldobja kicsit a kedvem és ráhangolódjak a táncra. Az ismerős hangzás telis-tele emlékeket hozott elő. Imádtam velük táncolni. És mindenképp meglátogatom a tánc csoportot , ha ''otthon'' járok.

Elmerengve vettem tudomásul , hogy már szinte mindenki itt van... leültek a kis emelvényre , de valaki kihalászva az új babzsákokat arra hasalt rá. A kicsik óriási mosollyal az arcukon pillantottak érdeklődve felém.

-Beni menj fel és majd jelzek a kezemmel akkor rakd be a 4-es számot és állítsd be úgy a , hogy ne süketüljön meg senki..-próbáltam elmondani érthetően neki mit kellene csinálnia nem túl meggyőzően bólintott egyet majd elment. Jeleztem neki mire ő elindította. http://www.youtube.com/watch?v=CqPU7NSVQwY

A szám ritmusára kezdtem mozogni. Mire végig táncoltam az egész számot lihegve figyeltem az arcokat és meghajoltam. Elismerően bólintottam majd.

-Ez nagyon jó volt. Táncolhatnál a koncerteken is háttértáncos ként-jött oda Selena.

-Igen gondolkoztam már rajta , de egyenlőre befejezem a sulit.-mondtam a szerintem egyértelmű választ.

-Ha segítség kell az elhelyezkedésben csak szólj- ajánlotta fel kedvesen...

-Köszönöm , de az ilyen dolgokat szeretném egyedül megoldani-mondtam viszonylag normális hangszínben kis cinizmussal.

-Azért , ha segíts...

-Köszi , de nem!-vágtam a szavába még mielőtt még egyszer elkezdené. A babzsákokat a kivetítő elé húztuk és körbe ültük. Én nem éneklek csak , ha nagyon muszáj , így ezt most sem tettem meg. Pierre ezt már is kiszúrta és maga mellé állított.

-Miért nem énekelsz? Ez a szám olyan vidám-mondta mosolyogva a pót apukám.

-Nem ismerem-mondtam kis mosollyal az arcomon.

-Oh miért nem ezzel kezdted akkor keresünk valami magyar számot, amit elénekeltek nekünk.- állt elő a szerinte jó ötlettel , én viszont csak lesütöttem a szemem és annyit motyogtam alig hallhatóan , hogy ''hurrá...''. Pierre boldogan énekelt tovább majd mire véget ért a szám már ő el is tűnt.

-Oké most Justin jön és Grace.-jelnette ki mire nekem elkerekedett a szemem.

-Mit éneklünk?-mosolygott Justin az idegesítően szép és varázslatos mosolyával , amitől olyan nagyon hülyén éreztem magam és még hülyébbnek attól , hogy egy helyben állok és hozzám beszélnek...

-Nem tudom nekem , mindegy.- jelentettem ki unottan és megforgattam a szemem.

-Oké melyik számomat ismered?-kérdezte mintha nem tudná...-Magadra erőltethetnél egy mosolyt-szólított fel franciául.

-Britney jóvoltából , majdnem az összeset szóval mindegy ,de ha még sem erre a célra van a kivetítő..Nem?-majd mosolyogtam egyet.

A követező pillanatban elindult a Love Me. Amitől a legjobban féltem. Ez az a szám , ami a mélypontom. Egyszerűen nem tudtam mozdulni ott álltam egy helyben , mint egy darab fa.

-Grace mi a baj miért nem énekelsz?-kérdezte Selena. Továbbra is egy helyben álltam. Mindenki más tudta rajta kívül mi a probléma. Ami konkrétan az volt , hogy az első szám , amit olyan sokszor énekelt nekem Jus akár egy szál gitárral a kezében is. Egy pillanatra ránéztem, aki csak egy ''énekelj''-t tátogott majd én hirtelen kirohanásból franciául kezdem nem túl kedves mondandóm.

-Azt mondod , hogy énekeljek? Justin szánalmas vagy..És még én nőjek fel?! Ugyan. Hogy tehetted ezt? Tudod miken mentem keresztűl? Nincs egy csöppnyi lelkiismeret furdalásod sem? Nem gondoltál arra sosem , hogy mi van velem? Vagy hogy mit érezhettem? Ha te lennél az utolsó ember a Földön már akkor sem kellenél...

-Grace kérlek ne itt....-mondta majd körbe nézett.

-Menjetek ki pár percre-tanácsolta Pierre továbbra is franciául beszélve. Justin azzal a pillanattal megragadta a kezem és kirángatott...Még pont hallottam ahogy Pierre azt mondja , hogy folytassák és a gyerekek nevetve kezdenek énekelni.

-Grace ez most mire volt jó? Most a gyerekek előtt kellett ez az egész cirkusz? Magyarázhatok Selenanak is , hogy mi volt ez -a nem túl erős fényben kirajzolódott Justin dühös arca és látszott a hidegben a lehelete.

-Igen a gyerekek előtt hiba volt ,de már nem is törődnek az egésszel odabent énekelnek... Selena? Úristen Justin ennyit bírsz mondani..?

-Ő próbál veled kedves lenni , de te teljesen beburkoltad magad egy körbe ahová nem engeded be...Annyira igyek..

-Justin ezt most fejezd be! Komolyan akartad ezt mondani?!! Ő sem így viszonyulna ehhez az egészhez , ha tudná , hogy a volt ''barátnőd'' vagyok- emeltem fel a hangom. Mire ő csak lepisszegett- az sem érdekel , ha meghallja...Komolyan ennyiben akartad hagyni ezt az egészet? Közölni telefontba , hogy bocs mostantól vége?! Ez nem így működik. Tudod nekem is vannak érzéseim és neked fogalmad sincs arról , hogy min mentem keresztül..

-Nézd tudom és nagyon sajnálom , de ezen már nem tudok változtatni-halkult el és lehajtotta a fejét.

-Pff persze sajnálod, valahogy nem hiszem el. Neked csak így volt könnyű -mondtam fejet csóválva cinikusan...

-Nézd...-kezdte de nem folytatta , mert kijött Selena.

-Minden rendben?-kérdezte. Igen minden rendben csak éppen megzavartál egy k*rva fontos beszélgetést , de a barátodat úgy sem hatná meg az egész. De nem baj tényleg nem. Megforgattam a szemem. Úgy éreztem majd felrobbanok vettem egy mély levegőt majd szépen lassan kifújtam.

-Persze , majd megbeszéljük!-vetettem oda Justinnak. Aztán befelé vettem az irányt , de még elcsíptem Justin és Selena gyors eszmecseréjét.

-Baj van? Miről beszéltetek?-kérdezte szerintem mélyen Justin szenébe nézve. Biztos voltam benne , ahogy abban is , hogy hazudni fog.

-Nem nincs , csak Grace-nak honvágya van és így vezeti le...

Na ettől felrobbantam majd' hátranéztem és felhúztam a szemöldököm és egyszerűen akkora utálatot éreztem Justin iránt , mint még soha...

Köszönöm a komikat és a 4 követőt.:) Imádlak titeket , nagyon jól esnek az elismerő kommenteket szeretem őket olvasgatni. <3 Nagyon aranyosak vagytok. Igyekszem minél hamarabb hozni a részeket...:)

46.rész ~Új otthon....

Grace szemszöge:

Persze , nem hagytam , hogy megöleljen. Viszont vele kellett mennem. Pierre szerint lenne mit megbeszélnünk...szerintem is , de ezt nem most fogjuk úgy érzem. Nincs is túl sok kedvem.

-Hogy utaztatok?-kérdezte mikor kifordultunk a reptérről.

-Jól-válaszoltam egyszerűen.

-Éss hogy vagy mostanában?- kezdeményezett újra beszélgetést egy idő után.

-Justin nézd a beszélgetést hagyjuk..nincs túl sok kedvem veled társalogni....sőt ne is nagyon erőltessük ezt az egészet mostanában-fordultam félig felé várva a válaszát, ami egy bólintás volt. Elégedetten visszaültem az ülésbe és a már fagyos utat és tájat kezdtem figyelni. Előkapva a telefonom vissza állítottam repülő üzemmódból és csináltam egy képet fel is töltve már is. Majd szép lassan betöltöttek az üzeneteim. Rengetek hiányzol üzi jött , amikre majd ha már rendesen leszek gépről akkor reagálok. Először is Britney-nek adtam le a drótot , hogy mi is a helyzet. Nem volt már fent...vagy még. Nem tudom , hogy ott hány óra lehetett.

-Nézd Grace- pillantott óvatosan felém és folytatta.- lehet nem akarsz velem nagyon beszélgetni, de valahogyan muszáj lesz megoldanunk egymás elviselését is. Több szempontból is...az egyik a gyerekek miatt van , hogy egyszerre mind a kettőnkkel tudjanak lenni és ne érezzék úgy , hogy miattuk keletkezik feszültség köztünk. Úgy mint régen.

-Régen sem voltunk eleinte túl jóba- Jus egy szúrós pillantást vetet felém- csak megjegyeztem.

-Oké szóval először is miattuk próbáljuk meg. Másodszor meg Selena miatt...

-Kezdhetted volna ezzel is , úgy is rátértél volna ki...

-Nézd mikorra oda érünk lesz pár dolog , amin meglepődsz....Tudod mit nem is értem miért próbálok itt a lelkedre beszélni , hogy maradj normális és tedd meg a béke kedvéért. Lehetetlen vagy, sosem lehet veled normálisan megbeszélni semmit. Nőj már fel végre Grace! És próbáld meg átgondolni a dolgokat , ne azt nézd , hogy neked mi jó... Nézz körül az élet nem csak rólad szól...-döbbentem néztem Justinra és hirtelen elszorult a torkom. Szerencsémre pont oda értünk így egy mozdulattal kitéptem az ajtót. Anyának intettem , hogy 10 perc és megyek. A rég nem látott óriási kertet már csodás fehér hó borította és a ház gyönyörűen fel volt díszítve arany égőkkel , ami kiemelte nagyságát és karácsonyi hangulat megjelenítését. Visszatartva a sírást a sálam jobban a nyakam körül összehúzva vettem észre , hogy milyen hideg is van. Tudtam, hogy végig kell csinálnom. Most viszont ''Grace'' szépen betolod a pofid a meleg házba , mert megfagysz! A gyerekeknek szépen köszönsz és mindenki másnak...viselkedj jól. Erős vagy te, ja és álld meg , hogy ne nyomj semmi Miss.Gomez képébe. Még valami tudom nem könnyű , de lássanak boldognak. Apropó Justin vele is próbálj meg rendes lenni....Négyszemközt pedig úgy oltod szét, ahogy akarod. Félre ismert , de mutasd meg neki milyen is vagy valójában az ingereidet pedig táncold ki. És 3.......2............1.........nagy levegőt vettem és beléptem az ajtón.

 Eltudom képzelni milyen piros lehet már az arcom a fagyos levegőtől. Vajon hány fok van? Majd megkérdezem Pierre-t. Beérve nem számítottam ilyen ''családias'' környezetre, úgy tűnt mindenki telesen jól el van magával vagy éppen mindenki mással. Kivéve a két románcot , akik egymással voltak elfoglalva. Becsapva magam után az ajtót.

-Szia kislányom merre jártál? -szólított meg anya magyarul aztán megkért , hogy angolul válaszoljak. Felvettem a megszokott áll mosolyom , amivel bárkivel át tudtam verni , kivéve Britney-t és mostanában Brian-t sem.

A gyerekek máris oda szaladtak hozzám köszönni , jó szorosan átöleltem őket és megígértem nekik , hogy később mindenképp játszok velük. Annyira végtelenek és aranyosak.

-Sziasztok. Ja csak sétáltam egy kicsit és élveztem a havat-mosolyodtam el még jobban. Aztán egyszer csak felpattant Selena Jus mellől és felém közeledett.

-Hello már sok mindent hallottam rólad. Jazzy és Jaxo rengeteget mesélt rólad. Egyébként Selena vagyok Justin barátnője.-oh mint ha nem tudnám...-.-” Persze a gyerekektől...szóval erre akart felkészíteni...Pff.

-Hello Grace vagyok. És örülök. Igen tudom ki vagy, de kedves a körítés -mosolyodtam el keserűsen és szörnyen átlátszóan. Irritáló ahogy csak rám néz...sőt a puszta jelenléte is. Bah, hogy fogom én ezt bírni... először is meg kell nyugodnom...

-Igen azt gondoltam , de ha már itt vagyunk még pár napot tök jó lenne ha megismernénk egymást.-viháncolt tovább. Valószínű egyből legjobb barátnők is leszünk,  ha tudná ki is vagyok..vagyis kije voltam Justinnak...Nem így állna neki sem a szája mikor meglát..

-Ja persze örömmel..-morogtam már cseppet sem foglalkozva az áll mosollyal.

-Grace kérlek próbáld meg-lépet oda mellém Justin franciául kezdeményezve a beszélgetést.

-Miért is?

-Miattam..-vetette fel az első ötletét mire én csak megforgattam a szemem.-Jól van a gyerekek miatt és mindenki másért.

-Oké-vágtam rá egyből.

-Csak ennyi? Értük már máris..mi?!-nézett rám elképedve...

-Miért mit vártál , hogy majd úgy folytatunk mindent mintha öribarik lennénk és nem minta nem történt volna semmi??- kérdeztem meg mosollyal az arcomon, hogy ne derüljön ki miről is társalgunk.

Köszönöm a komikat... Ha ti nem lennétek nem írnék , mert nem lenne miért. Örülök , hogy vagytok és szeretlek titeket. Azt hiszem még sosem gyűlt össze 8 komi ,amiket nagyon köszönök nagyon aranyosak vagytok...Tudom még nem derült ki mi lett Brian-al és hogy szakítottak , de idővel mindenre fény derül :) Nem tudom mikor fogok tudni részt hozni. Mivel most kezdem a 9.-et és ezzel az évvel ígértem magamnak pár dolgot , amit szeretnék betartani. Szóval mindenkinek sok sikert az évhez és ne foglalkozzatok semmi mással csak a tanulással. Ezen múlik a jövőtök..:) Na de hagyjuk is a sulit , mert már most iskolaundorom van.

Komizzatok és sok puszi! :)

 

45.rész ~Költözés

Grace szemszöge:

* FÉL ÉV MÚLVA *

2010 December*

Utolsó két évem kezdődött el szeptemberben , de hamar közölték velem , hogy még sem. Anya hozzá megy Pierre-hez és kiköltözünk Kanadába. Már most honvágyam van. Új barátok , új környezet , új család és még sok új dolog , amitől már most gyomor görcsöm van. Szükségem van az itteni barátokra.. Suliba menet a buszon ezek a gondolatok cikáztak bennem és még sok minden más. Félek az újra találkozásnál Justinnal , vele a kapcsolatom még a nyáron véget ért. Fogjuk úgy fel ,hogy jobban kellett neki más , mint én. Nem értem , egyszerűen nem. Egy biztos nem leszek egy kis tündér lány többé és vissza térek a régi Grace-hez , szóval mindenkinek újra Hello Grace Handerson a nevem nem vagyok flegma ,csak a válság miatt spórolok a kedvességgel. Az elhatározásomat Britney zavarta meg , akivel minden reggel pontos időt beszélünk , hogy együtt lépjük át a suli küszöbét.

-Szia csajos. Jól nézel ki.-köszöntött a szokásos módon és átölelt , mit ne mondjak majdnem elestünk mivel pont akkor taposott rá a gázra a sofőr.

-Hello husi. Te sem vagy semmi.-húztam magamhoz , mert útba volt.

-Hogy haladsz a pakolással?-kezdte bámulni a busz koszos padlóját.

-Öhm...rosszul...anya kezdte el helyettem....közöltem nem akarok menni úgy , hogy én itt maradok...

-Erre ő?-húzta fel a fél szemöldökét.

-''Persze ne legyél gyerekes Grácia , ez most komoly dolog.''-utánoztam és közben hadonásztam mindenfelé a kezemmel , Brit csak megállás nélkül nevettet.

-Már most hiányzol , kis hülyém-nevetett tovább.

-Te is , de azért majd meglátogatsz ugye meg majd én is jövök , megoldjuk.-hitegettem saját magam , mint őt...
Már nem várjuk meg a suli végét még 4 nap és az össze cuccal együtt átutazunk ott leszünk 2 hétig még berendezkedünk. Anya már látta a leendő szobám , állítólag nagyon gyönyörű és olyan mintha egy szálloda lenne. Én ezt úgy vettem le , hogy tele van méregdrága dolgokkal és puccos. Persze majd meglátjuk....

-Hahó Grace? Vigyél magaddal...-nézett rám boci szemekkel.

-Elküldelek helyettem-nevettem fel-nem fogom bírni-törlődött le már is a mosoly az arcomról.

-Dehogynem fogod! Erős vagy! Ha kell minden nap fent maradok és beszélünk!-biztatott ,de tudtam jól , hogy mit is gondol.

Az osztályba mikor reggel meglepődtem már eleve azon , hogy teljes volt az osztály létszám. Mi vagyunk a 'logós' osztály , mindenki csak így emleget minket...Meg tudom számolni a 10 ujjamon , hogy eddig mikor voltunk bent mind. Az első óra angol volt , már most nem bírtam , hogy az egész osztály angolul beszél. És persze a tanár engem szólítgatott fel állandóan. Kezdett idegesítő lenni , amit Brit észre is vett.. És inkább elkezdett ő válaszolgatni helyettem.

-Britney drága Grace-nak is van szája-szólalt meg harsányan hangján mire a mellettem ülő lány csak behúzta a nyakát.

-Bocsánat tanárnő , de én kértem meg rá-mentettem barátnőmet.

-Még is miért?-vonta fel szemöldökét.

-Mert Kanadába mindenki angolul fog körülöttem beszélni és elég jól is megy , ezért úgy gondolom, hogy inkább más gyakoroljon. Nekem nap, mint nap azt kellesz beszélnem és jobb nyelvtanulás-adtam meg a szerintem valós okot.. Az angol tanár akit szinte mindenki utál kicsit elgondolkozott. Majd folytatta az ismétlést . A többiek szúrós szemmel néztek rám , mivel ez alól őket nem mentettem fel...upsz. Nem sokkal később kicsengettek. A tanárnő már most elköszönt és jó utat kívánt. Majd hirtelen bejött az osztály főnökünk a terembe két nagy szatyorral a kezében. A stréberek a megszokott módon már is oda szaladtak hozzá és segítettek. Majd elő vett egy csomó party cuccot és kiosztották. Majd behoztak egy hatalmas tortát , amin az állt , hogy ''Hiányozni fogsz és vigyázz magadra Grace , szeretünk''. Aztán kaptam egy fénykép albumot , ami telis-tele volt az osztály közös képeivel.

-És most had mondjak pár szót , az osztályunk egyik összetartó tagjának. Nagyon hiányozni fogsz nekünk. Ígérd meg , hogy mindenképp üzensz nekünk ha odaértél és nem felejted el a közösen eltöltött időt. Emlékszem mikor még gólyaként átlépted az iskola küszöbét , és ahogyan összetartottad az osztályt a versenyeken, megtanítva nekik , hogy semmit nem szabad feladni. Nagyon nehéz volt összehozni, hogy mindenki bent legyen. Még sosem láttam olyan osztályt, akik ennyire kitartottak egymás mellett és segítették egymást...Grace ide mi mindig vissza várunk nagyon vigyázz magadra és aztán ne fordulj be. Britney-től reméljük minél hamarabb kapunk híreket- mosolyodott el halványan az ofő, de láttam rajta , hogy könnyes a szeme ,halálosan érzékeny vagyok, így oda mentem hozzá és átöleltem. Mire ő visszaölelt. Majd még mindenkit megöleltem megettünk a finom tortát. Mire túltette magát mindenki azon , hogy elmegyek , dehogy foglalkoztak ezzel ennyire. Az egész inkább engem és legjobb barátnőmet-a már szinte nem is barátnőmet , hanem testvéremet-viseli meg jobban. Neki csak az volt a lényeg , hogy elmaradjon az egész kémia , amit valljuk be azért én sem bántam, ahogy senki más sem.

Az utolsó óra eltelte után. Útoljára léptem ki tanulóként ebből az iskolából. Britney-el ma kicsit elmegyünk a kedvenc sütiző helyemre , megbeszélünk még pár dolgot , a karácsonyt és szilvesztert. Majd szomorúan , de még mindig örök barátként elválunk. Háhá szép is lenne... Már a buszon könnyes volt a szemem, ahogy láttam ott áll. Válltáskáját lecsúsztatva kicsit , kigombolt kabáttal alatta a kedvenc és jó vastag lila pulóverével és szürke sapkával a fején , amit még tőlem kapott a tél elején. Gyorsan csináltam róla egy képet és azt nézegettem egy darabig majd mélyen táskám aljára hagytam csúszni telefonom. Odaérve a cukrászdába rendeltünk 2 dobos tortát. Ami a közös kedvencünk. 

A kedvenc helyemen ülök a barátnőmmel , akit lassan el kell ,hogy engedjek...

Nem akartunk erre a napra szomorúan emlékezni és , ha nem csaptunk volna kisebb közös bulit, magunkra sem ismernénk. A cukiba még megbeszéltük , hogy mikor találkozunk , pontos időpontot a skype beszélgetéshez és sok-sok közös emléket össze gyűjtöttünk már... Így én is adtam neki egy dobozt, amit ő viszonozott. A szabály a következő volt: kibontás időpontja: repülőút alatt vagy szigorúan csak is utána. okok: mert úgy izgalmasabb és így megtudjuk , hogy mind a kettőnknek miket tartogattak a közösen eltöltött évek.

-Hát nem tudom felengednek e ezzel a dobozzal a repülőre..-húztam el viccelődve a számat.

-Remélem , hogy nem-nevette el magár Brit.-Nincs benne semmi olyan egy kutyán és a Narniába vezető kulcson kívül semmi

-Nem tudom higgyek-e neked-méregettem összehúzott szemmel majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Elfelejtettem bele rakni egy teleportáló gépet- nézett mélyen a szemebe , mire átöleltem és szorosan magamhoz húztam , amit ő viszonzott.

-Az a túl sok utazgatástól tönkre menne, de az emlékek örökre ott lesznek nekünk. Csak nekünk. Lehet hogy az emberek furcsának találják a barátságunkat, azért mert ők nem tudják , hogy milyen értékes egy ilyen barát , mint TE-mondtam ki a bennem motoszkáló szavakat könnyes szemmel. Majd sírva ölelt már át újra Briney ,amit már nem bírtam tovább.

-Imádlak

-Én jobban-mondtam letörölve a könnyeim.

-Nem hinném.

-Pedig dee-erősítettem meg. Elnevettük magunkat , majd felállva elindultunk végre a karaoke klub felé. Azt tudni kell , hogy mind a kettőnknek borzalmas a hangja , de ez a legjobb az egészbe mivel sokat tudunk nevetni.

*Haza érve.

Mire haza értem már mindenki aludt. Még gyorsan beraktam az utolsó nyitva hagyott bőröndömbe a Brit-től kapott dobozt. Olyan rossz volt ennyire üresen látni a lakást , de tudom , hogy már a holnap ettől csak szomorúbb lesz. Elmentem egy kicsit zuhanyozni , hogy elengedjem a mai nap feszültségeit egy kis erőt gyűjtve, még fogat mostam és felvettem a kint maradt pizsamám.. Majd bebújtam a kicsi , de jó meleg és puha ágyamba álomba sírva magam.

Reggel kialvatlanul nagyon nagy karikás szemekkel ébredve bámultam magam a tükörbe , nagyon még az alapozó sem segített , de minek is úgy is lesírom.... Elvettem anyától a reggelim és bedobtam a táskámba , még enni sem tudtam . Láttam öcsémen is , hogy neki is nehéz itt hagyni ezt az egészet , de neki ez most olyan lesz csak , mint egy nyaralás. Mivel ő januárban kiköltözik Lengyelországba , apához. Nem sokkal később megjött nagybácsikám , Joe , aki szokás szerint kivisz minket a reptérre. A sok cucc miatt Britney anyukája is elvállata , hogy jön kocsival és hozzájuk is befér pár bőrönd.. Persze én velük mentem így még megtudtunk beszélni pár dolgot , de már csak az számított , hogy még együtt töltjük ezt a fél órát. Kiszállva a kocsiból felrakva a bőröndöket a futószalagra , ahonnan már egyenesen a géphez viszik azokat.

-Szia , igen most szállunk fel a gépre , persze elég lesz-vette fel anya a telefont gondolom Pierre-l beszélt.

-.........................

-Kik Justin-ék is?-kérdezett vissza mire én kapásból oda kaptam a fejem Britney-al együtt

-.........................

-Nem, nem baj és rendben. Na de hamarosan indul a gép szia szeretlek.

-.........................

-Rendben vigyázunk.-tette le.

-Justin és Selena is ott lesznek?-kérdeztem nagy gombóccal a torkomon nagyot nyelve.

-Igen-vágta rá egy idő után...Brit-el össze néztünk titkosan kommunikálva megbeszélve azt , hogy minden rendbe lesz és , hogy értesítem mindenről.

Átölelve mindenkit szorosan és puszit váltva. Megígérve, hogy vigyázunk és üzenünk , ha odaértünk. Sietve léptük át a kaput. A repülőn elfoglalva a helyünket tört ki belőlem a sírás. A kapucnim a fejemre húzva csináltam még pár képet majd lehajtottam a fejem. Álomba sírás 2. nap.

Anya ébresztgetésére riadtam fel , álmosan megdörzsöltem szemem és akkor vettem tudomásul ,hogy megérkeztünk. Jobb is vot , hogy végig aludtam az utat így nem tudtam magam agyon emészteni a depimmel. Összeszedve magam köröl a cuccaimat kötöttem be magam gyorsan leszállás előtt. A reptéren 3 kocsi várt ránk , de bárhogy számoltam nem nagyon akart kijönni ki vezeti a 3.-at. Már kicsit fáradt is voltam az meg csak rátett egy lapáttal , hogy kikészít az egész elköltözés dolog.

Ám mikor átléptük az ajtót minden leesett , hát persze , hogy Justin vezeti a kocsit.....Az érzés ami hatalmába kerített mikor megláttam ismeretlen volt , de még is magába kerített a deja vu. Nagy mosollyal az arcán közeledett felém és széttárt karokkal.....

Kicsit  nehezen jöttek össze a komik. de köszönöm nagyon aranyosak vagytok. Szeretném megköszönni , hogy vagytok , különben nem írném ezt a blogot sem. Köszönöm a 10.000  megtekintést. El sem hiszem. Ez nekem nagy dolog és nem gondoltam volna , amikor kipattant az ötlet a fejemből , hogy elkezdek egy blogot nem nem gondoltam volna , hogy eljutok idáig. 

44.rész ~El sem hiszem , hogy Brian...?!

Justin szemszöge:

Mikor megakartam csókolni Grace-t megcsörrent a telefonom. Gőzöm sincs ki lehetett ilyenkor, mert minden családtag tudja, hogy most itt vagyok , ezért gondoltam csak is munka ügyben kereshetnek. Grace felhúzott szemöldökkel nézett rám , hogy mire várok még. Kihorgásztam a zsebemből a telefonom és ránéztem , Selena neve villogott rajta. Szemeim elkerekedtek majd félve pillantottam szerelmemre, aki hitetlenkedve nézett rám és fejcsóválva. Próbáltam magamhoz húzni, de ő ellökött magától és elrohant majd becsapta maga után az ajtót. Fogalmam sem volt mit kellene csinálnom... pár perc gondolkodás után, felvettem a telefonom, mivel az még mindig kitartóan csörgött.

-Mit akarsz? - szóltam bele köszönés nélkül és fel- alá kezdtem járkálni.

-Szia Justin. Csak azért kereslek mert hallottam, hogy te is Magyarországon vagy és gondoltam találkozhatnánk mivel én is itt tartózkodom egy ideig a forgatásom miatt. - fecsegte boldogan.

-Most nem érek rá, nagyon elfoglalt vagyok.

-Nem is most, legalább egy nap, kérlek Justin.

-Bocsi mennem kell, fáradt vagyok. Szia. - majd kinyomtam a telefonom azelőtt míg válaszolt volna. Ismeretlen , de furcsa érzés kerekedett bennem nem tudtam mire vélni , úgy éreztem jó volt hallani a hangját. Tétlenül álltam egy magam az egész lakásba , nem tudom utána menjek e...

Grace szemszöge:

Szétvet az ideg, hogy keresheti? Vagy csak én vagyok olyan „hülye” ,hogy azt hiszem engem választott? Jó le kellett valahogy nyugodnom , így elmentem kicsit sétálni. Már egy ideje bolyongtam , vagyis úgy ítéltem meg , hogy már tudok ''normálisan'' beszélni Justin-nal , ezért vissza felé vettem az irányt. Még hazaértem, legalább volt időm még átgondolni , miket vágok majd a fejéhez. Túlságosan szeretem....Mikorra visszaértem csend honolt az egész lakásban és mindent gyertyafény világított meg , csak Justin arcvonásait lehetett jól látni. Egy pillanatig azt hittem csak képzelődöm és eszembe jutott az elmúlt hét és a telefon.

-Felvetted?-tértem a lényegre , válasz nem jött így csípőre tettem a kezem , de már tudtam , hogy biztosan felvette.....-Szóval igen-böktem ki helyette.

-Igen , de csak...

-Semmi csak -vágtam a szavába és felemeltem a kezem, jelezve még nem fejeztem be.- Justin nem értelek , ha vele akarsz lenni menj-a hangok alig jöttek ki a torkom.

-Grace , de én szeretlek és nem érdekel mennyi akadályt kell legyőznünk együtt megcsináljuk- a szavai jól estek , de valahogy nehéz elhinni mindezt. -Ha nem szeretnélek ,minek utaztam volna át a fél világot? Hm?-jött közelebb, ami kezdett megnyugtatni. Majd bólintottam egyet , hogy igaza van. Engedtem , hogy átöleljem és magához szorítson , nyaka köré fontam a kezeim miközben megcsapott a már zavaróan jó illata.

-Én is szeretlek , de ez olyan nehéz-mondtam lehajtva a fejem.

-Együtt megoldjuk , oké?-emelte fel állam és mélyen a szemembe nézett.

-Jó-mondtam nagyot sóhajtva. Aztán egy kis idő után kiszabadultam Jus karjai közül ,és gyorsan elmentem lezuhanyozni , fogat mosni és keresni valami elviselhető ''pizsit''.

*Másnap.

Reggel az időeltolódás miatt később sikerült felkelni , mint amire számítottam. Nem sok kedvem volt kibújni Justin karjai közül , de kinek lett volna?!

Most éppen a tánc próbára sietünk , mert meg akarom lepni a többieket , ezért még beugrunk a sarki cukrászdába. Majd hívtunk egy taxit. Az út csendesen telt mivel én izgultam , mit szolnak a többiek , Jus meg csak szimplán komás volt. Annyira édes ilyenkor. Megfogtam kezét és így húztam magam után , persze jött ő magától is , csak lassabban a kelleténél. A nagy tükrös terem felé haladva egyre szaporábban kezdtem szedni a lábaim. Hallottam , hogy még megbeszélést tartanak , így gondoltam kicsit várakozunk. Addig is legalább Jus  magához tér , vagy nem. Mikor meghallottam Brian hangját.

-Egyszerűen nem bírom , hogy vele van és nem velem. Én ezt , hogy fogom túlélni?!-nézett kétségbeesetten Britre. Jó tudom nem szép dolog a hallgatózás ,de úgy éreztem ezt most meg kell tennem.-tulajdonképpen azt nem bírom , hogy annak a nyálgépnek , miért pont Grace kell. Miért nem velem van?! Nem lehet ,hogy ennyire láthatatlan lennék?!!

Van egy rossz és egy jó hírem...:) 

Először is bocsi , hogy újra késtem, mert már megvolt minden a fejemben már csak le kellett írnom...

A rossz hír , hogy mivel most még többet fogok utazni és jön a szülinapom is meg ilyenek , ezért nem hozok részt.

A jó , hogy ha nagyon ráérek vagy esetleg unatkozok megírom a részt és , ha lesz wifim meg is osztom. Nem hanyagolom el teljesen. És utána ígérem sokkal több időm lesz írni és újra úgy jönnek a részek mint régen *.* 

Puszi mindenkinek és jó szórakozást <3 :)

Szeretleeeeeek titeket :)

43.rész ~Újra Pesten...

Grace szemszöge:

Ha eddig szerettem Justint , most imádom.

Sokkhatás alatt. Igen a videóban a közös pillanataink voltak összevágva, de ez még is több volt . Utána a levélben leírta Scooter azt is, hogy ezek után mik várnak rám a sjtót és a sok rajongót illetően. Bejelölt az igazi facebook-val és Justin is majd be fog valószínűleg.
Vajon hol van most? Mit csinál? Gondolkoztam el az ablakon kifelé meredve. Nem bántam meg , hogy most nem a saját tabletem van nálam. Így az egész repülő út alatt hallgathattam Justin számait. Britney-nak megvan az össze albuma és rengeteg kép. Komolyan néha elgondolkozok azon, hogy honnan szerez ennyi képet, vagy letöltötte az egész google-t?! Mindenesetre képes rá. Imádom azt , hogy ennyi képe van , de legjobban azt , hogy RÓLA. Lehet nem mindenkinek az álma Mrs.Bieber-nek lenni, hiszen mindenkinek vannak utálói. Még nekem is. Nem szeretheti őt sem mindenki , emlékszem még mikor én sem ''kedveltem''? Aztán rájöttem milyen aranyos , segítőkész , a rajongókkal és minden emberrel. Ahogyan beleéli magát az éneklésbe és ahogy előadja. Bámulatos az , hogy az Ő álma így valóra vált. És látszik rajta szereti ezt csinálni még, ha ez valamikor nehéz is. Gondolkozás menetem egy mély hang zavarta meg.

-Kedves utasainktól elnézést kérünk a kellemetlenségért a gép 30 perc késéssel landol Magyarországon- harsongta a bemondó megzavarva ezzel sok utas álmát. Szegények.... Mivel úgy sem tudtam volna elaludni gondoltam felnézek kicsit facebook-ra. Még mindig rengeteg üzenetem van a Belieberek-től , így nehezen találom meg az igazán fontos embereket közte. Majd talán egyszer válaszolok nekik. Szerencsémre pont fent volt a tánctanárom , így meg tudtam vele beszélni , hogy mikor csatlakozhatok a koreográfiákhoz. Mivel most eléggé le vagyok maradva azt mondta , hogy elég , ha a hétnek a végén megyek be , mikor lesz egy fellépésük és egyenesen vehetem tovább az újat majd. Örültem neki , hogy nem hagynak unatkozni , persze a lemaradást is be kell majd pótolnom , de könnyen menni fog. Remélem.... Tényleg késtünk pár percet, pontosabban több , mint egy fél órát. Jó volt újra Budapesten lenni. Az idő remek volt , de nem a hangulatomhoz illet. Mivel hét ágra sütött a nap. Nagyon meleg volt. A ferihegyi repteret megvilágította a nap. Szememmel az embereket pásztáztam , keresve nagybácsikámat, Joe-t. Ilyenkor mindenki keres valakit van , aki rokont vár , rég nem látott ismerős, kedvesét vagy éppen csak egy barátot...
 Nehezebb volt megtalálni őt , mivel arra számítottam , hogy legalább a barátnőm vele van. Tudja nagy a gáz mos körülöttem és nem vagyok a legjobb passzban , ezért nem kérdezett semmit csak bámulta az utat és a már kínos csendet oldva kapcsolt egy kis zenét. A music.fm-en épp a Love Me csendült fel.

-Ne hagyd , megnyugtat- mondtam mikor átakart kapcsolni egy másik rádióra.

-Te tudod-mosolygott rám és tovább figyelte az utat. Egy kávézó előtt álltunk meg , én csak értetlenül néztem rá. Mivel mit keresünk itt ilyenkor?! Ismerem nagyon jól a helyet , a kedvenc kávézóm. Annyira hangulatos belülről az egész , hogy mindenki megkedvelné. Egyszer csak megláttam Britney-t az ajtóban. Már is kiszálltam és agyon ölelgettük egymást. Olyan jó volt érezni , hogy itt vagyok , de rossz is volt nagyon.... Nyomtam egy puszit az arcára és Ő is az enyémre.

-Jó újra látni-szólalt meg Britney miután elengedtük egymást. Apró , de őszinte mosolyt húztam a számra.

-Téged is!......Azt hittem más körülmények között találkozunk-mondtam és lehajtottam kicsit a fejem , de még mindig nem értettem , hogy mit keresünk itt, ezért felhúzott szemöldökkel néztem rá , mire ő vette a lapot és behúzott maga után. Sötét volt ,ami még jobban összezavart. Ahogy beléptünk a villanyok feloltódtak és előugrottak a többiek : MEGLEPETÉÉÉS! Hű. Ezt nekem rendezték?! Csak nekem? A szemem könnyes volt az örömtől és meglepődöttségtől. Úristen. Mindenki ott volt , akiket szeretek , barátok és te jó ég. Mindig is erre vágytam , de ki nem?!

-Mindenkinek már nagyon hiányoztál-mondta Britney majd megöleltem még egyszer.

-Te jó ég! Köszönöm! Nem számítottam erre , annyira imádlak titeket. Ti is hiányoztatok. Nem tudok mit mondani -össze-vissza mondtam mindent nem tudtam mit szóljak ehhez az egészhez.

-Csak nem magyar akcentusod is van már?-ölelt meg csipkelődve Dave , mindig piszkáljuk egymást, aminek a vége mindig hatalmas röhögés.

-Miért? Nem áll jól?-kérdeztem és elnevettem magam. Még megöleltem pár embert és beindította Brian a kedvenc zenéimet. Emlékszem erre az albumra még Brit-el állítottuk össze. Ezért lehet számítani egy One Less Lonely Girl számra is. Amit még barátnőm hisztizett ki , mikor csináltuk. Ma már ezt sem bánom, csak hallani akarom a hangját.

-Üdvözlünk itthon! Szabad egy táncra királylány?-zavarta meg visszaemlékezésemet Brian. Most , hogy ilyen közel áll hozzám még helyesebb , mint valaha. Na de válaszolnom csak kell.

-Szabad bizony!-mondtam , de ez eléggé hülyén jött ki. Tényleg elszoktam a magyartól. 

Mikor magához húzott szinte megcsapott az illata, ami megbabonázott , de nem hatott rám úgy , mint Jus-é. Hiányzik, de nagyon. Szinte egész este Brian-al táncoltam. Nem maradt senki tánc partner nélkül. Britney is megtalálta a magának való pasit. Már régóta tetszik neki és remélem most nem késlekedik. Megérdemli , hogy boldog legyen teljes mértékben. A következő forgásnál egy pillantást vettetem feléjük és a srác éppen megcsókolta. Úgy látszik hamar megtalálták a közös hangot. Összeillenek nagyon , szép pár.

Aztán a következő percekben szinte nyoma veszett kedves barátnőmnek. De komolyan ,hol van? Majd hirtelen elállt a zene és a rég várt szám csendült fel , de nem is akárhogyan. Justin állt a színpadon. És csak a szám eleje kezdődött el , de nem énekelt vele.

-Grace , nem bírtam nélküled. Mikor elmentél , már is hívtam Scooter-t , hogy hozza oda a gépem , mert utazunk. Aztán felhívtam Britney-t és ő elmondta , hogy mi hol lesz. Ide jöttem még magabiztosan aztán kiakartam menni ott azon az ajtón-mutatott az ajtó felé.-Itt hagyni mindent , mert láttam itt boldog vagy ugyan úgy megtalálod a boldogságod. Talán még jobban-hajtotta le a fejét.-reménytelen tudom, hogy visszagyere hozzám mert elcsesztem de hidd el mindent nagyon bánok! A veled töltött pillanatok életem legszebb pillanatai voltak. Soha nem éreztem magam olyan jól mint mikor veled voltam. Úgy éreztem , hogy én is csak egy átlagos srác vagyok a sok közül. Nem tudlak elfelejteni kérlek bocsáss meg! Szeretlek- ahogy kimondta ezt a sok mindent éreztem , hogy megbánta. Sírtam , mert szeretem , mert átutazta csak értem a fél világot. Ránéztem Brit-re és ő is bekönnyezte. Majd oda jött hozzám és átölelt. Tudtam, mit kell tennem , de féltem , hogy megharagszik rám valaki , Brian. Gyors eszme csere után Justin felé fordultam , aki már a színpad mellett várt rám , már láttam rajta azt , hogy nem kell sok ahhoz , hogy feladja ezt az egészet. Oda mentem hozzá , látva a csillogó szemeit megnyugodtam kicsit. Közel léptem hozzá és átöleltem. Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a hajamra. Az illata mesés volt , pont olyan , mint mindig. Kicsit eltolt magától majd megcsókolt szerelmesen olyan jó volt újra érezni.

-Én is szeretlek és nem tudom elképzelni nélküled az életem-suttogtam majd újra megcsókolt. Imádom. Hiányzott. Hű nem tudom mit mondjak. Az este további része a karaokie-es volt és szórakozás beszélgetés. A németet tanuló barátaimnak elmondtam , hogy mit mondott Jus. A többieknek persze ki kellett használni , azt a pillanatot, hogy egy ekkora sztár van a környezetükben. Már is letámadták pár képért és a karaokie-party-ból sem hagyhatták ki. Én is figyeltem rá , hogy a megfelelő emberekkel legyen azért ,hogy ne vágjanak hozzá sértő dolgokat.

-Hű de romantikus estet -állt meg mellettem Brian cinizmussal a hangjában , amit én utálok , tudom pontosan mi a baja.

-Te féltékeny vagy?!-igazából nem kérdésnek szántam , de úgy furán hangzott volna. A válaszára várva felvontam a szemöldököm. Justin pedig egyre többet figyelt felénk.

-Ugyan már.-mondta és még legyintett is egyet, mire nekem még jobban felszalad a szemöldököm.-jó , talán. Zavar , hogy vele vagy és nem velem-hangsúlyozta ki a 'vele' szót.

-Szeretem , te pedig a barátom vagy , sőt a legjobb fiú barátom és többet számít a te véleményed , mint egy versenyen a zsűrié-tudta jól , hogy ezek óriási szavak tőlem. Elmosolyodott majd mélyen a szemembe nézett.

-Így gondolod?-bólintottam egyet és folytattam.

-Te a barátom vagy és ott leszel mellettem mindig , ő visszautazik hamarosan , de te örökre itt leszel nekem-mondtam ki az óriási szavakat kicsit megkönnyezve. Kitárta a karjait, megöleltem ő meg felkapott és elkezdett pörgetni , mire elkezdtem a hátát ütni és azt kiabáltam , hogy:

-Brian te idióta , tegyél már le-nevettem, lerakott és egyszerre nevettük el magunkat. Hirtelen megjelent mellettünk Justin , Britney és az új pasija.

-Hé ez nem ér már csak én maradtam egyedül?!-kérdezte magyarul aztán vette észre Britney és barátja kezét és ahogyan engem átölel Juju.

-Hááát ismerek egy nagyon aranyos kedves lányt , aki már rég vár rég és szerelmes beléd-célozgattam. -Gyere el majd a tánc próbánkra csütörtökön-csatlakozott Brit is a játékhoz.

-Ne játszatok már mondjátok el ki van belém zúgva!-emelte fel a hangját mire mi összenéztünk barátnőmmel majd megcsóváltuk a fejünket és mind felnevettünk kivéve Jus-t , aki semmit nem értett , mivel végig magyarul beszéltünk. Majd később elmesélem neki. Felé fordultam és átöleltem , megfogtam a kezét és elköszöntem még mindenkitől . Megköszöntem még párszor a bulit. Taxiba szálltunk és a házunkhoz mentünk. Ami egy panelt takar 4 szobából , 1 fürdőből, 1 konyhából és egy kis erkély.

-Hát itt vagyunk-nyitottam be a kis házunkba.

-Ti itt laktok?-kérdezte a hangjában kicsit meglepődve.

-Igen. Tudom nem olyan, mint amit te megszoktál , de...

-Semmi , de a lényeg , hogy együtt vagyunk-húzott magához a szavamba vágva. Majd megakart csókolni , de akkor megcsörrent a telefonja kicsit eltoltam magamtól , hogy elő tudja venni. A képernyőn Selena neve villogott....

42.rész.~Váratlan esemény

Britney szemszöge: 
Hu… már egy ideje nem beszéltünk Grace-el … félek, hogy már megtudta a hírt és teljesen kikészült. Ugyanakkor, lehet elkellett volna mondanom neki, hogy felkészüljön rá. De úgy gondoltam jobb lesz ha tőle hallja. Szeretném, hogy hazajöjjön már. És Justin… most nagyot csalódtam benne elég nagyot. Mindig is tudtam, nagy nőcsábász, de annyira látszott rajta,hogy szereti Grace-t… de Selenának úgy látszik nem tudott ellenállni. Viszont itthon megtudná vigasztalni Grace-t  Brian, és elfeledtetné vele Jus-t.  De lehet nem jönne haza, mert Justin kitalálna valami borzasztó aranyosat és kibékülnek és együtt lesznek. Ennek nagyon örülnék, csak félnék, nehogy máskor is megcsalja- a gondolkodás mentemet telefoncsörgés zavarta meg, üzenetem érkezett. Oda rohantam a telefonomhoz, Grace irt: szia csajos <3 hazamegyek. - egy pillanatra elállt a lélegzetem. Örültem, hogy hazajön, viszont szomorú is voltam mert tudtam vége van köztük Justinnal. Visszairtam neki majd gyorsan gondolkozni kezdtem milyen meglepivel várjam …
Elöször is irtam pár barátunknak, hogy hazajön, köztük Brian-nak is. Nagyon örült mindenki. Ekkor hirtelen bevillant: mindig is szeretett volna egy meglepetés bulit, hát itt az alkalom. Szervezesbe is kezdtem. Brian rám irt, csinálunk.e valamit este, elmondtam, ő meg felajánlotta segit nekem. Könnyebben ment a munka. Kerestünk a bulira alkalmas helyet, szóltunk még pár barátnak és feldíszítettük. Nagyon jól nézett ki. Színpad is volt, oda felraktuk a hangfalakat, kedvenc zenéit összeválogattuk, sietnünk kellett mert  bár már a gépen volt, ezt onnan tudtuk, hogy felhivtam nagybácsikáját. Mikor végeztünk mindennel megbeszéltük az estét, majd hazamentem. Leültem, elővettem a tabletet és nézegettem a régi képeinket. Egyszer csak csörgött a telefonom... ismeretlen szám volt...
- Halo -szóltam bele félinken.
- Szia Britney, Justin vagyok - ahogy meghallottam elvisitottam magam, de gyorsan befogtam a szám és kicsit flegmán válaszoltam.
- Mit akarsz?
- Tudom hibát követtem el de helyre szeretném hozni. Nagyon szeretem Gracet. Már a gépen van és én is.
- Mi vaaan ? - ordítottam bele a telefonba.
- Megyek én is... csak más géppel... hamarabb ott leszek, csak mond a címed, hogy tudjam hova kell menni. 
- Na ne...
- Tudom dühös vagy rám, de láttad milyen boldog volt velem. Nem szeretnéd ismét olyannak látni?
- Dehogynem. Az a legfontosabb, hogy boldog legyen. De elcsezted...
- Helyre hozom! Ígérem.
- Én bizom benned Justin, csak ha megint csalódást okozol... 
- Nemfogok!
Ezután megbeszéltük a részleteket. Kicsit izgatott voltam... most komolyan... Justin itt lesz nálunk? A házunkba? Ááááhhhh. - ne nézettek hülyének... de tudjátok ha hozzátok menne ti is igy viselkednétek. Telt- múlt az idő majd végre hivást kaptam. A nagybácsija volt, Grace 1 óra múlva itt van. Készülödni kezdtem, bevallom kicsit aggódtam, hogy Jus nem ér ide időben. Nem várhattam tovább, félóra múlva itt van Grace. Elindultam kifelé az ajtón, mikor kiléptem éppen akkor állt meg a kocsi a ház előtt és Justin kiszállt a kocsiból. Elvisitottam magam és ugrálni kezdtem mint egy hülye gyerek. Jus értetlen fejjel nézett rám. 
- Jó befejeztem.
- Ez kicsit furi volt... de oké. Már indulunk?
- Igen. Félóra múlva itt van.
- Gyere ülj be a kocsiba, elmegyünk limuzinnal.
- wáó. Oké. - Limuzin? Justin? Királlly. De tudni kell már nem szeretem. Ö Grace-é, attól még rajongó vagyok.
Mikor odaértünk Brian már ott várt. 
- Félóra és itt van. - értesítettem.
- De jó. Már izgulok.
Ekkor Justin rám nézett, hogy mit beszélünk és ki ez a csávó. Legyintettem egyett és bementünk. 
- Te ebbe a terembe menj be, és ha ki is jössz vegyülj el a tömegben. Majd adok jelzést felmész a szinpadra és onnantól kezdve tied a pálya.
- Nagyon szépen köszönöm Britney igazán rendes vagy. - mondta majd széles mosollyal az arcán kacsintott egyett, kinyújtotta a kezét, belecsaptam és ő bement a  terembe én pedig vissza Brianhez. 
- Várom már. - sóhajtott egyet.
-  Én még jobban! 
- Apropó. Mit keres itt Justin?
- Az a helyzet... - és itt felbeszakadt a mondandóm mivel jött az sms 2 perc és itt vannak. Egyedül kimentem az épület elé. Mihelyst megérkezett a kocsi Grace kipattant, egymás felé szaladtunk, megöleltük egymást majd nyomtam egy puszit az arcára. 
- Jó újra látni. - szólaltam meg
- Téged is ! Csak... most nagyon rossz. - láttam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán, letöröltem, magamhoz öleltem majd fogtam a kezét és behúztam. Ahogy beléptünk a villanyok feloltódtak és elöugrottak a többiek : MEGLEPETÉÉÉS 
Ismét könnyel telt meg a szeme de láttam ezek öröm könnyek.
- Nagyon hiányoztál mindenkinek!
- Huuu. Köszönöm szépen. Szóhoz se jutok. Annyira hogy itt vagytok.
Majd megöltelte pár barátját, Brian beindította a zenét: 
- Üdvözlünk itthon királylány, szabad egy táncra? 
- Szabad bizony! 
Beindult a party. Grace Briannal táncolt szinte egész este. Végre azt láttam rajta, újra boldog. 
- Táncolunk? - szólalt meg egy hang mögülem.
- Persze - ahogy megfordultam nagyon meglepödtem. A fiu aki tetszett ott állt mögöttem és táncolni hiv. 
- Azt hittem azt se tudod, hogy létezem. - mondtam.
- Pedig jó ideje tetszel, csak nem tudtam, hogy mondjam el.
- Ugyanígy érzek. - majd közel húzott és megcsókolt. Nagyon jo este volt. Táncoltunk sokat, majd hirtelen bevillant : Justin! 
- Ne haragudj,  most mennem kell! - löktem el magamtól.
- Várj valami rosszat mondtam vagy csináltam?
- Nem, minden nagyszerü volt! Késöbb megkereslek! - orditottam de már szaladtam.
Majd megtorpantam mert láttam, Justin az ajtó felé megy.
- Hova mész? 
- El. Láttam milyen jól elvan azzal a sráccal. Reménytelen.
- Nem az! Elcsezted és megigérted nekem, hogy helyre hozod. Szuper srác vagy menni fog! 
- Igazad van Britney! 
Majd elkezdett rohanni fel a szinpadra. Zenét kikapcsolta helyette berakta az ö számát ami Grace kedvence volt, de azt is halkan majd egy nagy csokor vörös rózsával a kezében a mikrofonhoz lépett, minden tekintett rá szegeződött. Közben engem hátulról átölelt Brendon és megpuszilta a nyakam. 
- Grace, nem birtam nélküled. Miután felszálltál a gépre rögtön hívtam Scoo -tot jöjjenek a gépemmel értem és indulunk utánad. Felhivtam Britneyt és elmondta mi hol lesz. Idejöttem még magabiztosan. De itt most megijedtem kiakartam menni az ajtón, itt hagyni mindent mert láttam az a srác milyen boldoggá tesz téged... reménytelen tudom, hogy visszagyere hozzám mert elcsesztem de hidd el mindent nagyon bánok! A veled töltött pillanatok életem legszebb pillanatai voltak. Soha nem éreztem magam olyan jól mint mikor veled voltam. Nem tudlak elfelejteni kérlek bocsáss meg! -mikor ezeket a szavakat kimondta láttam Grace szeméböl könnyek hullottak és az enyémböl is. Odarohantam hozzá és mondtam neki menjen fel a színpadra hozzá. 
- Brian utálni fog...
- Csak menj fel Justinhoz ! Vele késöbb megbeszélitek, megfogja érteni... majd elindult a színpad felé...

Sziasztok! Egy másik admin vagyok, én írtam a részt. Hát próbálkoztam, hogy jó legyen. Remélem tetszik :)<3

41.rész ~Búcsú...

Grace szemszöge:

Justin szeméből áradt a megbánás és a bocsánatkérés. Nem én ezt nem bírom már nem tudom megcsókolni , mert ahogy megtennénk látnám magam előtt, ahogy Selena-val smárol. Bah! Írnom kellett egy üzenetet nagybácsikámnak , Joe-nak , hogy holnap ki kellene elém jönnie. Így Justin-nal nem törődve kikerültem elővettem a tabletet. Leültem az ágyra persze Jus mellém ült és figyelte a műveletemet. Megnyitottam és az üzenet a következő:

Szia! Ne kérdezz semmit majd elmesélem , de minden rendben vagyis ezt nem mondanám , mert akkor nem mennék haza...Szóval innen holnap a 11:00-ás géppel indulok és ott este 6-ra leszek ott. Gyertek ki értem!

Amint ez meg volt még gyorsan megnyitottam egy új üzenetet és írtam Britnek.:

Szia csajos <3 Haza megyek!

Nem hiszem, hogy így teljes mértékben érteni fogja, de tudjon róla nemsokára megölelhet és komolya dolog. Az is benne van a pakliban , hogy nem fogják komolyan venni és ''elfejtenek'' kijönni értem. Nincs kizárva. Justin még mindig mellettem ült és azt figyelte , hogy mit csinálok.

-Justin nézd-szólítottam meg mire a gyönyörű barna szemeivel rám nézett és....jó elég!-Nekem ez már nem megy Jus , szeretnék neked még egy esélyt adni , de tudom, hogy ez nem sikerülne és nem olyan volna , mint régen és ez fáj

-Grace ne kérlek , én szeretlek sőt imádlak-gesztenye barna szemeivel hol rám hol pedig a telefonomra nézett ami már pittyegett. Aztán mély levegőt vettem, hogy nehogy elsírjam magam.- Hiányzik az 1000 wattos mosolyod-mondta és mélyen a szembe nézett , de elkaptam a pillantását. Nem akarok gyenge lenni nem akarok olyan lenni , mint 2 éve.

-Holnap után jobban fog-csak egy értetlen fejet és felhúzott szemöldökös fiút láttam magam előtt , na és a bánatos arcát.

-Mi ezt , hogy érted édesem??

-Úgy , hogy...- egy nagyot nyeltem és úgy éreztem elszorul a torkom és alig bírom vissza tartani a könnyeim , de folytatnom kell.-holnap haza utazom-mondtam ki és láttam Justin-on , hogy nem tud mit mondani és hirtelen neki is bekönnyezik a szeme. Elkapta a tekintetét. Szociálisan érzékeny vagyok rá , ha valaki sír ezért közelebb mentem Jus-hoz és a kezére simítottam az enyém. Egy pillanatra rám nézett a tekintete könnyes volt és sajnálattal teli.

-Ne Grace ne tedd ezt nem mehetsz vissza- húzott magához közel , de annyira , hogy a szemembe tudjon nézni.

-Justin egy hét múlva úgy is haza mennénk-mondtam teljesen jogosan , mert ez így van. Nem maradhatunk itt örökre.

-De az más lett volna

-Nem lett volna más , de már nem bírom így többé veled.

-Elakarsz felejteni?Nem vagy többé az enyém?-nézett rám keservesen és elcsuklott a hangja. Egyszerűen megsajnáltam.-Mit érzel?

-Justin ne csináld ezt kérlek , téged soha nem tudnálak elfelejteni , de megcsaltál!-mondtam ő pedig lehajtotta a fejét én pedig folytattam.-Még a tiéd vagyok , de nem tudnám újra kezdeni. És mit érzek? Azt hagy tartsam magamban-nem mondhattam neki , hogy , de szeretlek és te vagy életem szerelme , soha nem felejtelek el , akár a világ végéig várok rád , nem, el akarom felejteni azt , hogy mi valaha jártunk még , ha a szívem és az idő nem is hagyja.

-Szeretsz? Szerelmes vagy belém?

-Igen Jus szeretlek és elakarlak felejteni és ezt hagynod kell, mivel ezt az egészet te cseszted el!-mondtam mert újra eszembe jutott a kis románcuk . Amitől felkapom a vizet.

-Én is szeretlek. Kérlek kezdjük előröl az egészet-mondta és mind a 2 kézével megfogta az enyémet.

Nagy levegőt vettem és a sírógörcs kerülgetett , de tudtam , hogy így is úgy is annál a ribancnál fog kikötni.

-Nem. Én haza utazok folytatom a táncot és a sulit , te pedig a karriered és az életed nélkülem-mondtam ki egy szuszra és kiszabadítottam kezeim az övéből.

-Ne kérlek Grace , ne csináld ezt-mondta kérlelően. A sírás fojtogatott nem bírtam tovább csak megráztam a fejem felálltam magammal ragadtam a pizsim és berohantam a fürdőbe vissza se nézve Justinra. Gyorsan lezuhanyoztam , jól esett a a meleg víz , ami végig folyt a testemen és jól fel frissített. Mikor kiléptem Justin már ágyban volt , olyan édesen feküdt , hogy mosolyognom kellett rajta. Az arcán pont jól láttam meggyötört és fáradt volt. Bebújtam az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtem mikor Jus mocorogni kezdett.

-Még ma este utoljára bújj hozzám-suttogta rekedtes hangon és lágyan. Nem bírtam neki ellen állni , amint karjaiba zárt megcsapott az illata és álomba is merültem.

*Reggel

Hamarabb felkeltem, mint Justin ezért kibújtam karjai közül és gondoltam összepakolom a cuccaim. Sikerült is mikor végeztem úgy gondoltam , hogy összedobok neki egy kis reggelit , ami tényleg nem nagy szám. Müzli tejjel ehhez még én is értek.

-Justin-szólítottam a nevén a még midig alvó fiút.-ébredj már- mondtam már kicsit hangosabban. Jó az ébresztgetésben nem vagyok a legtapintatosabb.

-Na mi van már szerelmem?!-kérdezte rekedtesen és kócos hajjal , ami be kell vallanom vicces volt.

-Kelj fel csináltam neked reggelit- a reggeli szó hallatán már is felkapta a fejét. Álmosan kikászálódott az ágyból a 'konyháig' és leült velem szemben.

-Mondd , hogy a tegnapot csak álmodtam és nem mész sehova?-kérdezte kétségbeesett arccal még mielőtt bele evett volna a müzlijébe.

-Nem-mondtam és megcsóváltam a fejem és lehajtottam.

-Szeretlek-mondta ki az egyetlen varázs szót és megfogta a kezem mire én kicsit összerezzentem-Shh nyugi.

-Én is , de hagyj nekem időt és magadnak is , hogy kit szeretsz igazán. Válassz Justin-mondtam neki teljesen komolyan mire ő csak bólintott tudtam jól , hogy mire gondol.-Jó étvágyat édes-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra , mire ő is rám mosolygott kicsit.

*Repülő felé.

-Grace biztos , hogy nem gondoltad meg magad? Nem fogsz otthon sírni összeroskadva a szobádban és marcangolni magad?-kérdezte meg már sokadszorra anya magyarul. Jus egy percre sem vette le rólam a szemét egész végig bámult. Amitől néha elpirultam mire Ő csak elmosolyodott. Persze ez kölcsönös volt , de nem annyira....

-Nem fogok sírni-erősítettem meg , de még csak most jön a nagy része és még meg kell ígérnem egy rakás dolgot is. Ami olyanokból állt , mint a igen vigyázok magamra , nem állok szóba idegennekkel, és hívom , ha odaértem..... Ez most sok mindenkinek ismerős mi?!

-Hívlak , ha odaértél-kezdte Justin franciául , hogy ne értse senki miről beszélünk.

-A házban fogsz ülni a gép előtt és azt fogod figyelni , hogy éppen hol tart a gépem?-kérdeztem Justin kicsit elgondolkozott majd bólintott egyet.

-Nem pont így , de igen és már most hiányzol.- nézett rám barna szemivel, őszintw csillogással. Levettem a kezemről az egyik karkötőmet a többi közül, amik már szépen összegyűltek.

-Ez az egyetlen, amit soha nem vettem le a kezemről és neked adom , csak arra kérlek , hogy nagyon vigyázz rá és ne dobd ki , mert egy olyan embertől kaptam, aki hiányzik már nagyon és mindennél jobban szeretem-mondtam mire Jus egy pillanatra értetlenül nézett rám- apától -magyarázat képpen ő csak elmosolyodott és elvette szorosan magához húzva. Általában a lányok szoktak ilyeneket kapni a pasijuktól , de úgy gondoltam , hogy Jus nem lát engem és nem is kap rólam majd annyira híreket , de nekem könnyebb valamilyen szintem mivel ott a sajtó és egyben mégis nehezebb...

-Köszönöm-mondta elengedve a és a szemebe nézett. Óvatosan egy lágy puszit nyomott a homlokomra és csak akkor vettem észre milyen gyorsan elrepült az idő már Torontóba is vagyunk a reptéren. Pierre kivette hátulról a cuccaim és ráraktuk a szalagra, ami már egyenesen a gépre viszi. Nehéz pillanatok , de nem ment volna. Pár papparazi itt is megtalált minket. Félek.

-Majd elfelejtettem ezt Scooter küldi-mondta és a kezembe nyomott egy pendrive-t.

-Mi van rajta?-kérdeztem értetlenül mire csak megvonta a vállát én meg elnevettem magam-Ugye nem fogok megijedni?

-Gőzöm sincs mi van rajta-mondta és közelebb húzott magához.-Szeretlek-ölelt át és közben egy puszit nyomott a hajamra.

-Én is, de mennem kell és mind a kettőnknek így lesz a legjobb-mondtam majd kicsit eltoltam magamtól. És a következő pillanatban olyan történt , a mire nem számítottam pedig kellett volna. Még sem tudom , hogy ő csókolt e meg engem vagy én őt.

-Tényleg mennem kell-mondtam és eltoltam magamtól. Hirtelen könnyekkel telt meg a szemem , de nem hagytak őket kiszabadulni. Anyától és Pierre-től is elbúcsúztam, mivel csak ők kísértek ki. A többiek is jönni akartak , de jobb , hogy nem voltak itt. Tőlük már akkor elköszöntem. Még útoljára megöleltem Justint és adtam egy puszit az arcára. Hosszú integetés után beléptem a kapun és elfoglaltam a helyem. Az ablakból kifelé bámulva néztem a teret és szomorú voltam. Sok minden járt a fejemben. Gondoltam megnézem mi van a pendrive-n így elő vettem a laptopom és elindítottam a videót és még volt hozzá egy szörnyen hosszú szöveg....Azt kell mondjam erre nem számítottam , de nagyon nem. Kezdjük előröl a nyarat. Tekerjük vissza oda az időt ahol még utáltam ezt a kis bolondot. Szeretem ebben biztos vagyok...És hogy mi volt a videóban???

Tudom tudom késtem a résszel , de remélem most kárpótolva vagytok :) A kövi részt egy másik blogger hozza , de persze azt is megtudjátok majd idővel , hogy mi volt a videóban és a levélben.:) Szerintetek össze jönne a 6 komi? <3 És igen tudom hajnali negyed 3 van és , de igen álmos vagyok. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy nincs még kész a rész...