2020. január 17., péntek

54. rész ~


Kedves Olvasók! 

Bízom benne lesz még olyan, akit örömmel töltenek el majd az új részek, melyekkel egyben le is zárul a blog. Bevallom őszintén kicsit furcsa érzés visszatérni. Hiszen, amikor elkezdtem írni 14 éves voltam, most pedig 21. Azért jutottam arra a döntésre, hogy befejezem és feltöltöm az útolsó részeket, mert néha-néha rákukantottam az oldalra, hogy változott-e az oldalmegjelenités…nos és igen, amit ezúttal is köszönök. Hatalmas dolog számomra, hogy mai napig vannak, akik még megnézik a blogot vajon van-e új rész.. 
A folytatásról annyit, hogy a régi történetszálat folytatom ott, ahol abbamaradt, így a teljes történet fiktív szálon fut tovább... Jó érzés újra itt lenni, és írni, kiírni ami csak jön. 💞


*Grace szemszöge
2 héttel később Justin  szülinapja után az ablakon kinézve merengtem az akkor történteken. Furcsa volt az érzés nagyon, hogy már nem beszélünk úgy, mint előtte, ami pedig kettőnk között volt annak ellenére még sem keres, mintha neki nem is számított volna ez az egész. Egyszer csak újra egyedül maradtam. Én és a gondolataim. Csak így.
- Grace vacsora - szólt anya hangja a fehér telefonból a falon.


Leérve a konyhába a szokásos családi hangulat fogadott, amikor is vacsora alatt átbeszéljük, hogy a nap folyamán kivel mi történt., amikor is kopogtak az ajtón. Jeremy-ék sorban léptek be a konyhába. Jaxon, majd Jazmyn végül pedig Justin. Őszintén szólva nem nézett ki a legjobban, de azért az én lelkemnek kicsit jól esett, hogy nem csak a saját tükörképem látom ilyen ramatyul, meg ha ez nem is szép. Legszívesebben egyből oda rohantam volna hozzá, hogy átöleljem,  de a történtek után azt se érdemelte meg, hogy egyáltalán ember számba vegyem...
- Akkor azt hiszem én most felmegyek - mondtam ezzel tudatva mindenkivel, hogy befejeztem a vacsorát, vagyis inkább egyöntetűen elment az étvágyam. 
Őszintén reméltem, hogy ettől kellemetlenebb már nem lesz a helyzet, de valahol mégis a szívem mélyén titkon bíztam benne, hogy feljön utánam és mint annyiszor kopog az ajtómon, hogy aztán beszélgetni tudjunk, de ezúttal nem így történt. Justin nagyon megváltozott az utóbbi időben és mélyen magába zuhant, ahonnan úgy véltük, hogy csoda, ha nem végzi úgy, mint a legtöbb sztár ebben a korban és nem ég ki teljesen a fénye. 

Pontban 6-kor leültem a gép elé, hogy várjam Britney hívását és végre valakivel kitudjam beszélni a ma történteket, valamint újra átrágjuk közösen a Justin szülinapján megesett eseményeket.  
.
.
.
- Na meg most a suliba van is ez a főzős óra, és lesz egy olyan vizsga, ahova valakit vinnünk kell magunkkal, hogy együtt főzzünk. Anya majd meg van húzatva, hogy majd biztos őt viszem, meg a másik milyen már, hogy egy másik embertől függ, hogy átmész-e - panaszoltam. 
- Őszintén Grace, nem mintha esélye lenne bárkinek is, ha anyud viszed. 
- Tuti valami bonyolult ételt talál ki csakhogy felvághasson... nem amúgy az igazságtalan lenne a többiekkel szemben, ha beállitanék egy szakáccsal....
- Hm végülis igen.. de nem értelek, egyszer az a gond, hogy mástól függ a vizsgád, akivel meg 1000% hogy meglenne nem akarod, hogy menjen... - majd elgondolkozott egy pillanatra és el kerekedett szemmel nezett rám innen már egyből sejtettem, hogy ki is talált valami zseniális megoldást…








2018. június 29., péntek

ÚJRAKEZDÉS ^.^

Kedves Olvasók! :) 

Arra a döntésre jutottam, így 3 év szünet után, mivel most van egy fél év alkotói  szabadságom ezzel pedig eléggé sok idő jár, hogy akkor befejezném a blogot az elmaradt fejezetekkel. 

Lenne rá esetleg érdeklődő? Aki olvasná? :) 


Várom a visszajelzéseket! 


Scarlett Grace :* 

2015. január 10., szombat

53.rész ~ Őrült szenvedély...(+18)

Grace szemszöge:
Megfogta a felsőm szegélyét végighúzta a bőrömön az ujját , de közben a szemét nem vette le rólam. Egy pillanatra lenézett miközben feljebb húzta , vissza emelte rám a tekintetét. Engedélykérés képpen.
-Nem kell megtenned.-mondta , de a remény ott csillogott egy pillanatra a szemében.
-De neked akarom adni.-mondtam nem levéve róla a pillantásom.
-Ezt , hogy érted?-kérdezte és közben kicsit elhúzódva,  a felsőm el nem engedve. Felvontam a szemöldökömet...Olyasvalamit készültem neki adni örökre , hogy vegye el. Szinte tálcán kínáltam magam. Bármit megtettem volna érte , hogy letépjen rólam mindent a teste melege az enyémmel érintkezzen. Szinte égtem a vágytól.
-Te szűz vagy?-kérdezett rá egyenesen.
-Öhhhm...háát..igen-nevettem el magam a meglepődött arca láttán. Továbbra sem moccant.
-Nem hiszem el...Hiszen 19 leszel
-Justin nincs meghatározva , hogy 18 éves korod előtt el kell veszítened...és egyébként sem értem miért vagy így kiakadva hiszen több millió lány adná neked a szüzességét-néztem rá sértetten elnézve mellette.
-Te miről beszélsz?-nevetett fel szórakozottan-Kurvára nem érdekel most más lány hiszen te fekszel itt...-vigyorodott el kajánul.
-Ugyan már. Biztos megdugtál valakit , aki csak neked szánta magát akkor...mármint érted..
-Nem- vágott a szavamba. Most jött el a pillanat , hogy én néztem rá döbbenten..
-Szóval..
-Te vagy a második lány.-komolyan gondolta láttam a szemében a csillogást a vágyat és , hogy nem hazudik.- Nem muszáj megtenned-ismételte meg.
-Mikor mondtam , hogy nem akarom?-vettem elő a legédesebb mosolyom.
-Csak...gondoltam , hogy na érted-még nagyobb mosollyal díjaztam , hogy zavarba hoztam. Ilyenkor olyan édes. Felültem , egyenesen szembe voltam vele. Éreztem , hogy a légzése felgyorsul. Végigsimítottam a haján elölről hátulra aztán vissza és jól beletúrtam , ami miatt csúnyán nézett. Kinyújtottam rá a nyelvem mire ráharapott.
-Aúú- sikítottam fel.
-Ne rosszalkodj rögtön már az elején , de ígérd meg , hogy szólsz , ha valami fáj.-nézett rám komolyan mire én csak újra kinyújtottam a nyelvem , de csak , hogy megvizsgáljam. -Húzd vissza mert megint elkapom.
-Csak szeretnéd-nevettem. A keze a Felsőm szegélyénél volt ismét. Finoman haladt felfelé közben megszabadítva a ruhadarabtól átbújtatva a fejemen.
-Szólsz , ha nagyon fáj?-nézett rám komolyan. Hogyan tud ilyen hirtelen váltani?! Bólintottam mire ő közelebb hajolt lassan közelített ajkaim felé, már felkészültem mézédes ajkaira, mikor kitért arcom elöl, s nyakamra tapasztotta azokat. Ajkai perzselően érintették bőrömet. Egy pillanatra azon a ponton maradt, aztán egyre lejjebb hintett be csókokkal. Egyik keze derekamat simogatta, mely teljesen nyugodtságot sugárzott számomra. Másik kezével pedig fejem mellett támaszkodott. Teljesen kiszolgáltatott állapotban feküdtem alatta. Justin nagyon jól végezte a kényeztetésem, ugyanis teljes mértékben már az övének szántam magam. Hirtelen hátára simítottam kezeimet, ott pedig azonnal felsője szegélyét vettem kézbe. Míg ő a melleimhez iramodott csókjaival, addig én magabiztosan elkezdtem felfelé húzni a pólóját.
Justin felnézett rám, elnevette magát, aztán felemelkedett, és lekapta magáról a felsőjét. Onnantól teljes rálátásom volt izmos felsőtestére. - Csukd be a szád, édesem! - kuncogott Jus, majd szenvedéllyel megcsókolt. Kissé elpirultam, mivel zavarba hozott. Ezek szerint eléggé megbámultam őt. Mikor elvált tőlem ,ismét kuncogásba kezdett...




Kedves olvasók. :) 
Boldog Új évet mindenkinek! <3 
A 2015-ös év alkalmával visszatérünk , valamint az éven felkerül az utolsó rész is. Remélem azért sikerül még meglepni az olvasó közönséget. Várom a komikat. :* 
Puszi mindenkinek! <3 

2014. október 12., vasárnap

Sziasztok:) 
  Nos írok nektek , mert zavar , hogy csak minden szó nélkül eltűntem. Először is nem  fejeztem be a blogot csak egy kis szünetet tartok , de amint megszáll az ihlet , vagy írni van kedvem kirakom a részt. Szóval nem tűnök el teljesen.
    Őszinte leszek hozzátok. Néha igazából el sem hiszem , vagy nem is tudom mennyien várjátok talán , hogy új részt hozzak , vagy folytassam a  magam kis történetét , ami közel áll hozzám. És nem is gondolnátok , hogy mennyi résznek köze van a való életemhez. Persze általában minden író a saját történetét viszi bele abba , amit ír vagy legalábbis onnan merít ihletet. 
Csak egy kis szünetre van szükségem , mert mostanában az életem nem tévedt a legjobb útra. Úgy érzem valamilyen szinten , hogy  félresiklott , de ezzel együtt jó út felé is tart.  Kis változásokon megyek keresztül és az életem eddig sem volt felhőtlen. Nagyon sok mindenen keresztül mentem már. És szentül állítom ,hogy senki sem tudná végig csinálni , amit én eddig. Senkinek sincs egyszerű élete az biztos.  Hoztam olyan döntéseket , amik lehet nem voltak a legjobbak , de ezt már eldöntöttem és nincs visszaút. Egy kicsit eltűnök még az eddiginél is jobban , de ígérem az új rész nagy meglepetéseket tartogat és az utána lévőkre sem lehet majd panaszkodni. Mind izgalmasak lesznek és nagy meglepetéseket tartogatnak. 
    Ha  valakinek szüksége van egy olyan személyre , aki meghallgatja vagy csak beszélget vele nekem nyugodtan írhattok. Szívesen meghallgatok bárkit addig is elfoglalom magam. Just Stay Strong :)
Pé.


2014. május 6., kedd

52.rész.~ Legrosszabb szülinap


Grace szemszöge:
Este pontban 7kor megszólalt a telefonom. A kijelzőn már nem a titokzatos Privát szám villogott , hanem Justin neve.
-Szia. Úgy látom most nem féltél , hogy nem veszem fel-nevettem kicsit el magam.
-Amilyen kiszámíthatatlan vagy. Azért reménykedtem benne most is , hogy felveszed... Na milyen a suli?
-Azt hiszem köszönettel tartozom. Hűhaa nagyon meglepődtem. Az osztály nagyon jó és , ha nem lett volna szó Rólad akkor még talán meg is lepődtem volna-kuncogtam fel- Bár a főzős órák érdekesek lesznek. Sokan azt gondolnák , hogy én is olyan jól  mozgok a konyhában , mint anyu , de ez messze nem igaz rám. Túl sokat beszélek.-vettem észre magam.
-Én szívesen hallgatom-mondta kihallottam az őszinteségét  a hangjából.
-Mit csináltál ma? Mesélj valamit.
-Bevallom , hogy egész nap  azt vártam , hogy hetet üssön az óra. Gondolkoztam. Lehet hazautazom a hétvégén. Mit szólsz hozzá?-megdöbbentett , hogy azt várta mikor hívhat már végre. Egy pillanatig nem tudtam mit is  kellene szólnom hozzá, aztán inkább megpróbáltam nem azt mondani , amit én szeretnék.
-Jaxonék biztosan örülnének neki.-válaszoltam.
-És te?-érdeklődött tovább.
-Justin nem értem , hogy most ezzel mit akarsz pontosan...
-Csak érdekel , hogy te szeretnéd-e, vagy eltudnál-e viselni. -mondta a tegnapi beszélgetésünkre célozva.
-Selena is jönne?-kérdeztem , reménykedve , hogy nem lesz a válasz.
-Nem beszéltem még vele erről , de egyedül akarok menni-hangsúlyozta ki az egyedül szót és lepett meg újra.
-Rendben , gyere. Tudod jól , hogy szívesen látunk.
Justinnal majdnem egy órát beszéltünk úgy , mint régen . Olyan volt mintha legjobb barátok lennénk. 
Írtam még Britney-nek és Beninek pár sort.  Majd lementem a konyhába kivettem a hűtőből egy kis kaját és kólát. Felköltöztem a szobámba  és visszaigazoltam az új osztálytársaimat. A belieber lány neve Lexy egyből megismertem a képén, amin Justinnal volt. 
Fogat mostam felvettem a pizsamám  és lefeküdtem aludni. Sok mindent másképpen láttam , mint akkor amikor Jussal jártam. Nem tudtam eldönteni , hogy hiányzik-e vagy nem. Ahogy ma beszélgettünk olyan volt , mintha minden rendben lett volna , de neki ott volt Selena. Én meg ki voltam neki? Az exe , részben. A szívem mélyén reméltem , hogy fontosabb vagyok neki, mint egy barát.

Másfél évvel később *
 Minden év ugyanolyan volt. Benjaminnal találkoztunk decemberben a Párizsi reptéren vagy valamelyik másikon. A karácsonyt egyszer itt egyszer ott töltöttük és a szilveszter is így ment. Állandóan utaztunk. 
Ahhoz képest , hogy március volt a hóból nem volt hiány. Justinnal a kapcsolatom eléggé érdekesen alakult.  Selena-val se veled se nélküled kapcsolatot folytattak.. Az egész kapcsolat kezdett átmenni arra, hogy Sellyke jobban befusson. Már én sem tudtam őket követni, pedig a legtöbb háttérinfóról tudtam. Sokszor nem bírtam ellenállni Justinnak. Annyira hiányzott. Na meg persze ki tudott volna?! 
Jelenleg suliba kellene lennem , de a nagy hó miatt elmarad., így kis időre Magyarországra utaztam. Az utolsó évem. Aztán elhelyezkedem koreográfusnak vagy egy nagy sztár háttértáncosának. 
Este 6 körül lehetett, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelző Pattie nevét írta ki. Az utóbbi időben jóba lettem vele és megkedveltem , de nem nagyon szoktunk telefonon beszélni, így a hívása szokatlan volt. Kalandoztam el kicsit aztán a még mindig csörgő telefonon megnyomtam a hívás fogadása opciót. 
-Szia Grace. Csak téged tudtalak hívni. Nézted a twittert?-kérdezte kicsit elcsukló hangon. A laptop pont előttem volt így megnyitottam. 
-Pillanat-mondtam és Justin új tweetje jelnet meg 
  
                   @justinbieber-legroszabb szülinap...

-Reggel még sms-eztem vele és tök jó kedve volt.-mondtam , mert annyira pörgött , hogy nem lehetett volna semmivel lelőni. Úgy néz ki , hogy ez csak arra a pillanatra volt igaz.
-Most nincs időm elmesélni. De kérlek utazz el hozzá ,te vagy hozzá a legközelebb. Mi amúgy sem tudunk repülőre szállni a szélsőséges időjárás miatt, töröltek jó pár járatot-hadarta én pedig már meg is nyitottam a reptér oldalát. El sem hittem , hogy átutazok miatta Londonba. 
-Rendben. Akkor bepakolok már foglaltam is jegyet a 3 óra múlva induló járatra. Találkozunk akkor pár nap múlva.-mondtam és már hajtottam is le a laptopot. 
-Vigyázz rá kérlek. És dobd fel. Köszönöm Grace. Szeretlek és vigyázz te is. Puszika-mondta és kinyomott. 
Bedobáltam pár holmit egy kis bőröndbe összekaptam a fontos irataimat  a táskámba ,és a tablatem is bedobtam. 
Taxit hívtam. Ellenőriztem , hogy mindenem megvan és mielőtt becsuktam az ajtót mély levegőt vettem most először , hogy beszéltem Pattievel. Anyának küldtem egy sms-t , hogy ne ijedjen meg , ha hazajön és sehol sem talál. Britneynek is írtam , hogy lemondjam a holnapi programom erre csak annyi választ kaptam , hogy:

Teljesen hülye vagy. Nem emlékszel a múltheti kis incidensre?! 


Pontosan emlékeztem , hogy mire céloz. De úgy éreztem , hogy mi összetartozunk. Bármi is történt bármennyire is nagy volt közöttünk a harag. A másiknak csak egy telefon és már is számíthattunk egymásra. Túl nagy volt közöttünk a kapocs. És ezt még Brit sem érthette meg. Mind a ketten  komplett idióták voltunk , de együtt alkotunk teljes kört. A múltkori dolog meg eszembe sem jutott. Már elmúlt nem számított, nem azt jelentette , hogy többé nincs , hanem túl elnézőek voltunk egymással. Ő is idegesebb volt a kelleténél és az én idegszálaim meg még úgy sem bírták. Justint elkísértem az egyik koncertjére és  nem ment minden a rendjén próbáltam megnyugtatni , de nem sikerült. Az újságok kettőnkről írtak folyamatosan és , hogy az én hibám , mert véget ért a kapcsolata Selenával. A Belieberek többsége nem kedvelt , ami érthető volt. Az újságírók azt is leírták , hogy én csak Justin pénzére hajtok , csak kihasználom. Átbeszéltük ezt az egészet Justinnal, mind a ketten tudtuk , hogy amit ott megírtak semmi nem volt igaz. Hiába történt ez meg Justin elkezdte hozzám vágni a leírtakat  , hogy teljesen igazuk van az íróknak és állandóan csak bajt hozok rá. Mikor ezeket a dolgokat kiejtette a száján szóhoz sem jutottam. Tudta jól , hogy a paparizzik csak arra hajtanak , hogy lekapják őt , a rossz pillanatában és ez ma bekövetkezett.
-Grace tudod jól , hogy nem így terveztem.-mondta és elfordította a fejét. Könnyek gyűltek a szemembe és gombóc keletkezett a torkomban.  Nem kaptam a levegőt csak minél hamarabb elakartam tűnni onnan. Kiléptem az ajtón hátra sem nézve. Éreztem magamon a tekintetét , de mire leesett neki , hogy miket vágott hozzám én már messze voltam. Sms-ekkel bombázott és folyamatosan hívogatott a mosolygós képe jelent meg mindig a telefonomon hívóképnek. Még ő állította be. Kikapcsoltam a telefonomat , mert nem is bírtam ránézni. Ez volt az , amire Britney célzott. Állandóan megbántottuk egymást, ha ebből valaki versenyt hirdetne biztosan a csillagos első helyet érnénk el. 
-Hová lesz?-zökkentett ki a taxis. 
-A Ferihegyi reptérre.-mondtam és kényelmesen hátradőltem. A hó már nem esett és nagyon sok el is olvadt belőle. Azért reméltem , hogy a járatomat nem törlik. Visszaírtam Britnek megkérdezte, hogy biztos ne kísérjen-e el, de most úgy lesz a legjobb , ha egyedül megyek. Pattie elküldte Kenny számát még gyorsan felhívtam a taxiba.
-Szia Kenny. Itt Grace. Justin hogy van?-kérdeztem sietve.
-Szia. Ami azt illeti készült jól kiütni magát , de figyelek rá. Mikorra menjek ki érted a reptérre?-tájékozottabb volt , mint hittem.
-Inkább figyel Jusra. Odamegyek taxival , majd hívlak , ha  odaértem.-mondtam és közben kifizettem a taxit. 
-Oké. Siess. Justin állj meg!-kiabált Kenny a távolba és ki is nyomta a telefont. Hűha Grace kösd fel a gatyádat szólat meg a belső hangom...
Az út 1 óra volt Londonba. Alig vártam , hogy a gép leszálljon még is egyre jobban görcsölt a hasam , hogy vajon mi várhat rám. Szinte sprinteltem a csomagjaimmal taxit fogtam, majd a megmondtam a sorőrnek a szálloda nevét , aki tudta is , hogy hol van. 15 perc alatt ott is voltunk. Megcsörgettem Kennyt , kifizettem a taxit ismét majd kiszálltam. A paparazzik már is rám kattintgatták a vakuikat. A sok sikoltozó rajongó között tolakodva törtem át még az ajtóhoz nem értem, ahol megláttam Kenny-t. Betessékelt és elvette tőlem a bőröndömet.
-Azt hittem kijössz elém-mondtam és végignéztem magamon , hogy még egybe vagyok-e.
-Én meg azt hittem mondod a taxisnak , hogy álljon közelebb.-mosolyt próbált erőltetni az arcára , de látszott rajta , hogy már sok volt neki is a mai nap.
-Menj feküdj le. Innentől átveszem , ha bármi baj van szólok.-rámosolyogtam ő pedig megmutatta , hogy melyik Justin ajtaja , a folyosó végén volt. Lerakta mellém a csomagomat visszafordult és ő is bement a szobájába. Kopogtam.
-Hagyj békén Kenny.-hallottam belülről a hangját. Nem volt a legtisztább.
Hát akkor játszunk gondoltam magamba. 

Jól vagy?

Alig kellett várnom már is jött a válasz.

Hiányzol , bébi. 

Nyiss ajtót.

Az ajtót szinte kitépték előttem. Justin iszonyatosan nézett ki és erős alkohol szagot árasztott. Elém lépett végignézett rajtam és  szorosan magához vont.
-Annyira , de annyira szükségem van most rád-mondta még mindig engem ölelve.
-Tudom.-mosolyogtam magamba. Elengedtem Justint, ő pedig megfogta a bőröndömet. Bezárta maga mögött az ajtót a cuccaimat meg lepakoltuk az egyik asztal mellé.
Az asztalon mekis zacskó volt  és mellette 2 üveg whisky. Az egyik még tele volt a másiknak meg már az alján alig volt. 
-Kérsz enni?-kérdezte és közben töltött magának és nekem is egy pohárral.
-Nem , de neked sem kellene már túl sokat inni.-mondtam és elnevettem magam. Ahogy felnézett kaján mosollyal az arcán. 
-Naa. Egyszer van a szülinapom az évben. Most jár-mondta és azt hiszem ezúttal tényleg elnézhetem neki. Annyit úgysem iszik , hogy alkohol mérgezést kapjon , esetleg majd kihányja.  Átadta a poharat megemeltem.
-Boldog Szülinapot és a jövőre-mondtam és koccintottunk. Hátradöntöttem a fejemet és legurítottam a pohár tartalmát. Az erős ital égette a torkomat , ahogy végigfolyt. Undorodó képet vághattam , mert Justin elnevette magát.
-Nem vicces.-mondtam és összehúztam a szemem.
-Én is ilyen képet vághattam az elsőnél.-a gesztenyebarna szeme csillogott. Közelebb lépett hozzám és én is ezt tettem. A tekintete a szám és a szemem között járt. Magához húzott erősebben , mint amikor kinyitotta az ajtót. Közelebb hajolt és megcsókolt. A szánk egybeforrt. Erősen csókolt és vággyal teli szenvedéllyel. Utat kért a számba ,amit engedélyeztem neki. Még erősebben csókolt és jobban magához húzott. Elváltak ajkaink. A szemebe nézett és elmosolyodott , de a szemében még mindig ott volt a nap okozta fájdalom. 
-Úgy örülök , hogy most itt vagy-mondta mélyen véve a levegőt. Puszit nyomott a homlokomra és ott tartotta a száját. Megfogta a kezemet és az asztalhoz lépett. Töltött nekem is és magának is. 
-Arra , hogy örökké együtt-mondta és gyors puszit nyomott a számra. Ledöntötte én pedig követtem a példáját. Elvette a kezemből a poharat és lerakta. Mélyen a szembe nézett majd ismét szenvedélyesen forrt össze az ajkunk. Közben ledöntött a kanapéra és felém térdelt. Megfogta a felsőm szélét és felfelé kezdte húzni.... "





2014. április 18., péntek

51.rész~ Első nap az új suliban

 Köszönöm a komikaat! :** 5-6 komi után új rész :) ez most kicsit hosszabbra sikerült azért remélem van benne egy kis izgalom;) Sok locsolkodót és Kellemes Húsvéti ünnepeket mindenkinek! 
Puszii 
Grace Scarlett :)  


Justin szemszöge:
A vonal túlsó vége csendes volt. Így megszólaltam.
-Itt vagy még?
-Igen-szólt vissza alig hallhatóan kis idő után. Nagyot sóhajtott majd megszólalt.-Kérlek minél hamarabb essünk túl rajta mondd el miért hívtál fel aztán ne is keress többet.
A hirtelen kiborulása meglepetésként ért. Éreztem , hogy valami nincs rendben annyira már ismertem , hogy tudjam bármennyire messze is vagyok.
-Mi a baj?-kérdeztem és közben megfogtam az előttem lévő tollat és ki-be kapcsolgattam.
-Semmi Justin. Egyszerűen csak fáradt vagyok. Megpróbálnám élvezni a nyugalmat , hogy végre nem vagy itt erre még távolról is zaklatsz-hazudott és sértegetett tovább.
-Szóval nem akarod elmondani , hogy mi a baj?-tettem fel újra a kérdésemet. Grace-hez mindig is nagy türelem kell. Kétségtelenül szerettük egymás idegeit húzni mindig is , de szerettem. Valahol még talán mélyen ezek az érzelmek most is ott bujkáltak bennem , de a francba is kibaszottul hiányzott. Az időt próbáltam húzni , hogy halljam a hangját még , ha nem is nagyon járok sikerrel.
-Ahh Justin. Menj öleld át a barátnődet és aludj. Nekem holnap már suli van és szeretnék pihenni. Amúgy sem értem , hogy miért hívogatsz.- emelte maga köré a falat , amit hiába vártam , hogy leomoljon nem adta meg magát és nem is gyengült.
-Ja lehet , hogy igazad van és így kellene tennem.-mondtam mert már nem tudtam mivel húzni az időt.
-Az lenne a legjobb. Jó éjt.-köszönt el gyorsan és mielőtt még válaszolhattam volna ki is nyomta. A tollat , amit már csak a kezemben markolásztam levágtam a földre majd átmentem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, hogy kicsit lehűtsem magam. Kikellet vernem a fejemből különben nem nagyon fogok tudni aludni. Selena az anyukájánál volt én meg a házamban. Volt egy kis időm gondolkozni. Nem tudtam kideríteni ,hogy miért volt ilyen hideg velem Grace , de inkább kapta volna fel a vizet és veszekedtünk volna..legalább akkor kiderül , hogy mi történt. Kimásztam a zuhany alól kicsit felfrissülve magam köré tekertem egy törölközőt. Fogat mostam és megnéztem a képemet a tükörben. Fáradtan és megnyúlt arccal nézett rám vissza a tükörképem. Felvettem egy boxert majd bezuhantam az ágyba. Aztán kikerestem apa számát a telefonomból és hívni kezdtem.
-Szia fiam. Mi a helyzet? Jól hazaértél?-kérdezte már is. A háttérből hallottam a kicsik kedvenc meséjét még ebből következtettem , hogy ma már nincsenek Pierre-nél.
-Szia. Minden rendben, ja. Felértetek?
-Itt is a kicsik lassan mennek aludni.
-Figyusz. Beszéltem Grace-val...
-Gondoltam , hogy nem fogod kibírni- éreztem , hogy még a vonal túlsó végében is mosolyog.
-Szóval valami történt? Csak mert annyira rideg volt...-kezdem majd megszólalt a kérdésemre gyorsan választ adva. Apával mindig is tudtam beszélni és megtaláltam a közös hangot.
-Ma utazott haza az öccse és most kicsit nehéz neki. Tudod mennyire össze vannak nőve.
-Nem tudom , hogyan találhatnám meg vele újra a közös hangot , de aztán engem ismerve újra elcseszném az egészet.-gondolkoztam hangosan
-Nézd szerintem megfogod csak légy türelmes. Hagyj neki egy kis időt illeszkedjen be az új suliba aztán majd hívd fel a hétvégén. -adta az ötletet, ami jól jött mert nem nagyon tudtam volna most tiszta fejjel gondolkozni.
-Vagy lehet , hogy hazautazom jó lenne most egy kis időt Selena nélkül is tölteni , hogy eldöntsem mi lesz a kapcsolatunkból. Egyre jobban kezdem érezni , hogy eltávolodunk egymástól-vallottam be.
-Nem rossz ötlet , de ha hazajössz akkor a döntésed jobban húz majd az egyik oldalra.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem mert egyáltalán nem értettem , hogy mire célozgat.
-Úgy hogy nem hiszem , hogy fékezni tudod magadat Grace felé.-világosított fel. Teljesen igazat kellett neki adnom. Az lesz a legjobb , ha bezárkózom még nem döntök és kikapcsolom magam kicsit.
-Majd még eldöntöm. Kösz a tanácsokat. Szia jó éjt. Szeretlek apa-köszöntem el  és kinyomtam. A telefonomat az éjjeliszekrényre raktam majd hátrahajtottam a párnára a fejemet és próbáltam aludni. Azon töprengtem , hogy vajon most mit érez? Szeret még vagy mélységes gyűlöletet érez irántam? Még egy darabig a fehér palafont bámultam majd álomba zuhantam.


Grace szemszöge :

Minél hamarabb kinyomtam Justint majd dühöngve lerogytam az ágyam széléhez. A vállam rázkódott a sírástól az arcomat ,pedig a kezembe temettem és most még vacakabbul éreztem magam, mint előtte. Hiányzott az őrülten jó illata és, hogy este védelmezően átöleljen aztán együtt aludjunk el. Letöröltem a könnyeim az arcomról majd bebújtam a takaró alá. A mellkasom már fájt a sírástól. Magam mellé képzeltem, mintha ott lenne.
Reggel  úgy éreztem ,mintha csak most hunytam volna a szememet. Az ébresztőre keltem fel és csalódottan fogtam fel, hogy megint csak magamat áltattam néztem a mellettem lévő üres helyre. Kikecmeregtem az ágyból kinyitottam a szekrényemet , ami már tele volt a ruháimmal kivettem egy peace feliratú felsőt , egy farmert és egy kardigánt. Fogat mostam , kifésültem a hajamat és felraktam egy kis alapsminket. Az ajtó felé indulva felkaptam a táskámat. Anya lent a kezembe nyomta a kajámat és sok sikert kívánt. Felhúztam a csizmámat és felvettem egy melegebb kabátot is. Úgy ígérkezett , hogy ma eléggé hideg lesz. A talpam alatt ropogott a hó míg a kocsi felé sétáltam. Beszálltam a Range Roverbe ahol már Ell ült a gyerekülésbe. Puszit nyomtam az arcára.
-Jó reggelt-köszöntem és Pierre elindult. Egy kisebb épületnél kiraktuk Ellyt ahol az alsós osztályok voltak. Megvártuk még bement aztán fordultunk párat és ott is voltunk az új gimimnél. Sok sikert kívánt Ő is. Kiszálltam és elhajtott. Néztem a távolodó kocsit aztán amikor már eltűnt a látótávolságomból mély levegőt vettem aztán kifújtam. Elindultam befelé és az igazgatói irodát kerestem.
-Hello. Bocsi nem tudod megmondani , hogy merre van az igazgató irodája?-kérdeztem meg egy lánytól , aki reméltem , hogy nem torkol le.
-Szia. Menj a folyosón végig fel a lépcsőn aztán jobbra és onnan már látni fogod-mondta kedvesen. Elmosolyodott majd elment. Az utasításokat pontosan követve megtaláltam a helyiséget. Kopogtam.
-Gyere be-szólt ki egy mély hang. Teljesen úgy éreztem magamat, mint aki a medve barlangjába lép be.
-Jó reggelt- köszöntem illedelmesen. Az igazgató elmosolyodott majd intett , hogy üljek le. Felvázolta a tantervet és röviden az iskola házirendjét. Megadta az osztályom órarendjét , ami érdekes volt. Mivel televolt táncórákkal és még lesz valami főzős órám is. Az igazgató szerint azért , hogy ne csak gyors kajákat együnk , mert ha megtanulunk főzni akkor inkább összedobunk valamit , mint az egészségtelen ételeket esszük...Nem nagyon értettem a kettő között az összefüggést , de ha Ő így gondolta akkor biztos így van. Anya erről egy fél napot tudna beszélni , úgy hogy közben megtanultam volna nyitott szemmel aludni. Persze matekom is volt és a szokásos unalmas órák.
-Nos akkor végeztünk. A következő órád balett lesz gondolom nem hoztál magaddal cuccot , de ma illeszkedj be és szokj hozzá a menethez. Sok sikert és erdményes évet -mondta és intett a kezével , hogy mehetek.
-Viszlát-mondtam és kiléptem az ajtón a 6-os táncterem keresésére indulva ,ami ha jól láttam a pincében volt. Az óra nagyon jó volt és ahogy egyre jobban a nap végéhez kezdtem közeledni rájöttem , hogy elő április bolondját tartottak velem. A következő óra előtt kisebb csoportba verődtek körülöttem és kérdezgettek. Nagyon jól éreztem magam velük. Nem gondoltam volna , hogy ilyen hamar beilleszkedem.
-Milyen számokat szeretsz?-tette fel egy raszta hajú srác a kérdést.
-Jaaj csak ne mondd , hogy a hús ruhás ribancot vagy a nyálgépet -szólalt meg egy másik fiú a pilóta fazonú napszemüvege mögül. Na erre már felvontam a szemöldökömet és csak pislogtam. Lady Gaganak nem voltak rossz számai csak kicsit dilis a csaj. Justinnak meg ha egyetlen egy számát is meghallanám most elbőgném magamat.
-Egyikükkel sincs semmi bajom...
-Na végre egy normális ember , aki nem ítéli el őket. Nektek sem ez lenne a véleményetek Justinról , ha kicsit is ismernétek.-szakított félbe egy szőke hajú lány , akiről Britney jutott eszembe , de vele senki sem érhetett fel. Néha nagyon nehéz megfejteni , hogy mi is a baja Britnek ,mert egy külön dimenzióba zárkózik , de egy idő után mindig meglehetett puhítani.
-Ja de nem mindenki akkora belieber , mint te Lexy- mondta megint a raszta-amúgy is több ezer kilométerre van innen
-Már igen , de tegnap még itt volt és vele volt Selena is , de nem nagyon mozdultak ki...Jajj ha csak pár másodpercre is de összefutottam volna vele-amint így megemlítette eszembe jutott a tegnap esti beszélgetésem Justinnal és úgy éreztem , mintha kihagyott volna egy ütemet a szívem majd nagyot dobbant. Eléggé rideg voltam vele és elutasító , de valamilyen szinten megérdemelte.
-Föld hívja Lexyt-nevettek a többiek , hogy milyen hamar elkalandozott mire én is elmosolyodtam.
-Olyan aranyos , nem?-kérdezte és felém mutatott egy képet róla. Tényleg nagyon édes volt a képen. Nem lehetek ilyen gyenge , hogy egy kép láttán megenyhülök....

-Mindenki üljön le -jött be a tanár a következő órára. Amint vége lett a biosznak mehettünk is haza. A diákok egyszerre özönlöttek ki az ajtón. Pierre várt a parkolóban, ahol megbeszéltük. Feltéptem a kocsi ajtaját és látta a nap okoztak döbbenetet és mosolyt az arcomon.
-Azt hiszem jól átvertünk-nevette el magát és széles mosoly terült szét az arcán.
-Hűűha el sem hiszem. De még is hogy?-kérdeztem mert még mindig nem értettem. Mondjuk utána nézhettem volna a sulinak.
-Igazából nem így terveztük , de aztán beszélgettünk róla. Justinnak köszönd az egészet ő mondta , hogy szerinte már a tánc sulival kellene kezdened , mert ha nem sok mindenről lemaradsz a nyelvbe meg majd ott is belejössz.-mondta és tényleg köszönettel tartoztam neki , de amint eszembe jutott fájdalmat éreztem.
-Köszönöm- a tájat kezdtem bámulni a hazavezető úton. Mikor jött egy sms-em.

Milyen napod volt? Milyen a táncparkett?
Később felhívhatlak? 
Jus.

Jött a rengetek kérdés. Éreztem magamon Pierre tekintetét.
-Hallottam a tegnap esti eseménydús beszélgetésetekről-mondta ismét rám pillantva. Csak a szememet forgattam , hogy Justin milyen pletykás- de írj neki vissza , mert szívrohamot kap mire válaszolsz-kuncogott kicsit.
Akkor 7kor. 
 Grace

-Szereted?-tette fel az egyszavas kérdést még is nehéz volt rá választ adnom.

-Nem szeretnék most erről beszélni-mondtam több okból is kifolyólag , mert még magamban sem tisztáztam mindent és arra sem voltam képes , hogy kimondjam hangosan az érzelmeimet...De azt hiszem mégis még mindig szeretem és nagyon hiányzik. De vajon Ő hogyan érezhet..?

2014. április 5., szombat

50.rész ~ Újabb távolodás..

Sziasztok!
4-6 komi után új rész! Be kell vallanom ez a rész  nagyon mélyen érint. Talán ez a másodszorra fordul elő, hogy egy rész így érintett. Szerettem volna ezt veletek megosztani. 
Puszi mindenkinek <3 :* 


Grace szemszöge:
2 nap múlva*
Justin és Selena már végre elmentek. Sokkal nyugodtabb a hangulat. Folyamatosan a sulira készülök. Holnap kezdek és nagyon izgulok. Félek , hogy megrekedek középen és meg sem fogok tudni megszólalni angolul ,vagy egyáltalán nem fogok tudni semmit mondani. Kész rémálom lenne , de a tánc suli érdekében bármit. Már legalább nincs akkora kupi a szobába , kipakoltam a legtöbb dobozból , amikbe pedig olyan dolgok voltak amikre nincs szükségem felraktam a szekrény tetejére. 
-Vacsoraa-szólalt meg a fehér telefon a falon anya hangjával. Becsuktam az éppen előttem lévő könyvet majd lementem. Öcsém ma van itt utoljára aztán vacsora után felrakjuk a gépre és apához utazik. Megint elleszünk választva csak annyi különbséggel , hogy most ő több 10ezer kilométerre lesz tőlem. Nem lesz könnyű , hogy lássuk a másikat repülőre kell szállni aztán valahol átszállni egy másikra és tovább Lengyelországba apához , majd anya beér minket és együtt Magyarországra a család másik feléhez. Eddig a MÁV-ot tartottuk jól , most a nemzetközi reptereket. Amint leértem összekócoltam Beni felzselézett haját majd leültem mellé.
 -Grace ne csináld már , tönkre megy a hajam. Nem lesz már időm megcsinálni. Ne mááár. Menjél már innen- nyavalygott én pedig csak kiröhögtem. Úgy fog hiányozni. Félek , hogy eltávolodunk egymástól , hogy nem lehetek ott mellette minden nap , hogy nem idegesíthetem , hogy amikor első randira megy egy lánnyal nem adhatok neki tanácsot , vagy ha éppen valami rosszat csinált mégis együtt vigyük el a balhét.
-Így sokkal jobban áll-néztem rá fél szemmel-olyan mintha most keltél volna fel és kiálltál volna az erkélyre ott pedig a szél belefújt a hajadba balról így most ferde. 
-Ezt most bóknak veszem-nézett rám sértődöttem ''na így kell elcseszni egy tökéletesen belőtt hajat'' fejjel. 
-Na..ne harizz már. Majd megcsinálom neked úgy gyorsan indulás előtt , hogy a csajok elájulnak.
 -De haragszom.-mondta és közben a nyakláncát birizgálva . A megszokott cselekedetét ismertem , mint a tenyeremet. Próbálta visszafojtani a nevetést így a nyakában logó nyaklánccal kötötte le a figyelmét. 
-És ha szépen nézek. Nagyon nagyon szépen. Így-néztem rá a legaranyosabb kiskutya szemmel , amit produkálni tudtam. A többiek furcsán néztek ránk , de anya csak nevetett mivel magyarul beszéltünk. Benjamin is elnevette magát én pedig elérve célomat enni kezdtem. 
-Biztosan átfogsz tudni szállni Londonban?-kérdezte meg anya ma már vagy huszadszorra. 
-Jaaj anya hagyd már átfog tudni , ha meg nem felhív vagy , ami még jobb van nagy szája és megkérdezi.-válaszoltam öcsém helyett , mert már lassan tényleg parázni fog. Nem csoda hiszen még csak most kezdi majd a gimit. Ő is más országba , más nyelven és nélkülem. 
-Igazad van Gracia , de még sosem repült egyedül. Tudod jól , hogy féltem hiszen ez a dolgom. 
-Tudom, de megoldja a lényeg , hogy nem fogtok lezuhanni és ne állj szóba idegenekkel még a végén elrabolnak. Ja és , ha Londonban vagy hívj és akkor is amikor Lengyelbe értél.-halmoztam el anya helyett. 
-Most tényleg nagyon megnyugtattál. Eddig ezek eszembe sem jutottak-mondta és a kajáját kezdte birizgálni. 
-Upssz , nem állt szándékomban , de máskor szerzünk mellé valakit , aki elmegy vele aztán vissza és nem kell aggódni.
 -Ez hamarabb is eszedbe juthatott volna-nézett rám anya elmerengve. 
-Itt én vagyok az egyetlen ember , aki gondolkozik?
-Inkább most már meg se szólalj , mert lehet tényleg itt maradok a végén a nyakadra -nevette el magát Benjamin, bár az lett volna a legjobb mindenkinek...valaki mindig távol van, akit szeretünk, már megszoktuk. 
Végeztünk a vacsorával majd megcsináltam Beni haját. Még beszélgettünk egy kicsit aztán összeszedtük az összes cuccát rá fél órára pedig elindultunk a repülőtérre. Az út kedd estéhez képest elég forgalmas volt. Még ellenőriztük a kocsiba , hogy minden rendbe van-e az igazolványokkal és a jeggyel. A torontoi reptéren felraktuk a bőröndöket a futószalagra majd átkísértük még egy folyosón ott pedig az ellenőrző kapuhoz értünk. A szemem már akkor könnyes volt. Megölelte Pierret és kezet fogott vele , Ally fejére egy puszit nyomott , aztán anyához ment , aki már sírt szorosan átölelték egymást és nem úgy nézett ki , mint aki elakarja engedni a kicsi fiát. Elszorult torokkal néztem őket és nem szerettem volna elengedni , mert így külön növünk fel...amit kiszabadult anya karmai közül odajött hozzám és kinyújtotta a kezét.
-Na gyere ide nővérkém.-nézett rám és a kék szeme könnyesen csillogott.
-Ígérd meg, hogy ha nem minden nap , de minden hétvégén beszélünk-suttogtam a könnyektől elfúló hangon miközben átölet.
-Megígérem. Hiányozni fogsz és szeretlek. Ja és most már ne hagyd , hogy minden undorító dolgot megetessen velük anya-nevette el magát kicsit és jobban szorított.
-Te is nagyon öcsikém. Alig várom már , hogy találkozzunk és bepótoljunk mindent.-mondtam aztán elengedtem.
-Justin pedig rendes gyerek és tudom , hogy még mindig többet érez irántad szinte süt róla , de azért vigyázz vele. Tudom , hogy egyszer híres táncos válik belőled.-terelte el gyorsan a tánccal. Nem érettem , hogy ezt a következtetést honnan vonta le , de nem is akartam ebben a pillanatban ezzel törődni.
-Te pedig ne szédíts el minden csajt , vigyázz nagyon magadra és puszilom apát. Kitartást a ''családjával''-rajzoltam az idézőjelet a család szóhoz.
-Hívlak , de hamarabb fogok írni facebookon. Ne legyél fent egész este , mert holnap ilyenkor már ott leszek valamikor délután körül érhetek oda. Sok sikert az új sulihoz.
-Neked is.
-Szeretlek titeket, és amint odaértem Londonba hívlak titeket.-mondta és intett egyet aztán odaadta a stewardessnek a jegyét. Áthaladt az ellenőrző kapun , ami nem sípolt be majd visszafordult még puszit dobott és eltűnt a látókörünkből. Odamentem anyához a vállára hajtottam a fejemet és úgy sírtam ő is ugyanígy tett. Az óriási ablakhoz álltunk és onnan néztük ahogy felszáll a gép és az is eltűnik a sötét égbolton. Rossz volt , hogy elment , mert eddig mindent együtt csináltunk kisebb-nagyobb civakodással. Visszamentünk a kocsihoz beültünk és hazamentünk. Amint megérkeztünk máris kiszálltam és felrohantam a szobámba. Ahogy beértem lerúgtam a cipőmet és megfogva egy csomag zsepit ráugrottam az ágyra és zokogtam. Egyszerűen nem sikerült visszafojtanom , de aminek kikellet jönnie kijött. Megcsörrent a telefonom. Gondolom csak Britney az , de most senkivel sincs kedvem beszélni. Egy idő után feladta majd rá pár percre újra csörögni kezdett hagytam megint. Aztán kb. 2 percre rá megint a csengőhangomat hallottam meg az illető úgy néz ki nagyon kitartó. Felkeltem és a telefonomra néztem a kijelzőn a ''Privát szám'' felirat volt.
Hagytam megint had csörögjön egy kicsit majd mielőtt felvettem volna kifújtam az orromat és letöröltem a könnyes arcomat.
-Hallo?-szóltam bele. A vonal túlsó végén nem szólt bele senki.-Itt van valaki?-tettem fel a legésszerűbb kérdést , amit most kitudtam találni. Megismételtem angolul is a személy sóhajtott egyet és megszólalt.
-Szia Grace. Hogy vagy?-szólat meg Justin.
-Ki kért rá meg , hogy felhívj?-kérdeztem és elcsuklott közben a hangom.
-Miért gondolod ,hogy valakinek meg kell kérnie hozzá..?-kérdezett vissza....





2014. március 1., szombat

49.rész ~Így lesz minden a legjobb...

Szeretnélek benneteket megkérni , hogy komizzatok ,mert sűrűbben akarom hozni a részeket ,de ahhoz szükségem lenne a komikhoz.:) Mivel 7 feliratkozó van úgy gondolom ,hogy minimum 5 kommentnek összekellene gyűlnie , ha nem is 7-nek! Továbbá arra is figyeljetek , hogy 1 ember ne küldjön több komit , mert látom.;) Komizzatok és sok puszi :* <3 


Grace szemszöge:
Még egy pillanatra hátranézett miközben Selena után szaladt , majd eltűnt a folyóson. Nem mondta ki , hogy szeret tudatosan. Így neki is könnyebb lesz, és én is jobban tűröm a fájdalmat , amit okoz és a tévutat a hazugságok felé. Biztosan kitalál valamit a mentségére. Miért kellett ennyire összetörnie a szívemet?! Talán ha sosem szeretek belé, nem fájna minden ennyire nem szenvednék ennyit. Nem kellene ezen gondolkozom. A könnyek csak úgy folytak az arcomon. Felnyitottam a telefonom hátha jött üzenetem , de senki sem keresett. A kijelző 6-ot ütött lassan hívni fog Britney. Bementem a fürdőmbe és kicsit rendbe szedtem magam letöröltem a szemem alól a lefolyt szempillaspirált. Megtanulhatnám már , hogy a vízállót tegyem fel. Meghallottam a skype hangját átugráltam már megszokottan a dobozok és bőröndök felett már lassan tényleg ki kellene pakolnom. Majd rákattintottam a ''Hívás fogadása''ra a képernyőn.
-Sziaaa csajszi- mosolygott bele a webkamerába Britney.
-Szia husi-mosolyogtam vissza annyira sok energia áramlott belőle.
-Az arckifejezésedből nézve nem tudsz túl jó hírekkel szolgálni-mondta és kicsit le is hervadt a széles vigyor az arcáról.- Na mesélj el mindent a reptértől. Most!
Elmeséltem neki mindent mivel ő hátha erős tud maradni helyettem is.
-Háát Grace annyit tudok mondni , hogy állj talpra mert te k*rvára de nem ilyen vagy! És ez még csak a kezdet kitudja mi lesz még! Mindenre fel kell készülnöd nem vagyok ott , hogy megvigasztaljalak , de küldöm az energiát és nem adhatod fel! Aztán ott a suli hátha szembe jön veled a szőke herceg. Helyt kell ott is állnod másik nyelv , duplán oda kell majd figyelned! De ez jó, mert így nem is lesz időd mással foglalkozni-fordított szembe a tényekkel Brit pont bele talált a közepébe ez nem hiányzott az életemből , de talán jobban tenném ha inkább erre koncentrálnék tényleg.
-Jól van túl leszek rajta és minden rendben lesz a sulira koncentrálok , hogy majd később átmehessek abba a tánc suliba ,amit már ki is néztünk nekem.-álltam hozzá pozitívabban a dolgokhoz.- Mesélj veled mi a helyzet? A pasiddal jól megvagytok? A szoba jelentekre nem vagyok kíváncsi ezúttal-nevettem el magam , mert tudtam jól , hogy barátnőmben és a pasijában túltengenek a hormonok.
-Ahhw pedig nagyon szaftos részeket tudnék mesélni-harapott a szájába egy fejcsóválással jeleztem , hogy inkább meghagyom ezt neki-Jaaj alig várom már, hogy szilveszter legyen! Annyi tervem van már most. Megvan , hogy hová megyünk bulizni és csináltam neked egy határidő naplót arra az estre , ha a családtagokat is megakarod látogatni- erre már felvontam a szemöldököm, legjobb barátnőm ezek szerint túlságosan ráér.
-Édes drága cica bogaram , biztos , hogy nem a te ''határidőnaplóddal'' lesznek beosztva a napjaim ott tartózkodásom alatt- rajzoltam az idézőjeleket a levegőbe jelezve neki , hogy ne fáradozzon.
-Jól van , jól van tudom. Na ne nézz már így!-mondta miközben próbáltam a szemébe nézni webkamerán keresztül , ami már első gondolatra hülyeség , mert nem tudom ez hogyan sikerülne...Na azért vicces volt amikor mind a ketten bandzsítottunk.
-Már csak fél hónap- mondta mire én felnevettem és rámosolyogtam. Egy pólóban és rövid nadrágban volt olyan otthoni stílusban csak a megszokott képet nyújtotta még távolról is. A távolságban az volt a legrosszabb , hogy nem tudok rá vigyázni mikor bajban van , nem vagyok ott amikor támogatásra van szüksége vagy éppen csak kisírnia magát valaki vállán , nem vagyok ott , hogy úgy vigyázzak rá mint egy nővér nem vagyok ott , hogy együtt hülyéskedjünk és az estébe nyúló beszélgetések , vagy csak egy sima honfoglaló este.
-Háát igen már csak a beilleszkedésen kell túl lennem , és belerázkódni az itteni dolgokba
-Tényleg mikor kezdesz?-nem volt nálunk sosem a suli túl felkapott téma, de mindenképpen tudósítanom kell arról , hogy vannak-e helyes pasik. Nem számít Britnek van-e pasija vagy nincs ez alap dolog.
-Még elintézik a tankönyveimet , amiket holnap megkapok átnézem őket aztán szerdán vagy csütörtökön kezdek.
-Nélkülem új helyen , új környezetben. Hmm. Le ne merj cserélni valaki másra. Mert nagy cica ként fogok érted küzdeni.-mondta felvéve a poker face nézést full komolyan annyira elkezdtem nevetni , hogy szinte lefordultam az ágyról-Jól van talán megosztalak vele....-fejezte be elmélkedő arccal és ő is elnevette magát.
-Grace gyere vacsora-halottam Pierre hangját a fehér falon lévő telefonból. Tuti , hogy lefogom festeni , így olyan unalmas, meg utána nézek ki lehet-e kapcsolni vagy valami....
-Hallom menned kell-vissza néztem Britre szomorú képek vágott lebiggyesztett ajkakkal.
-Igen , de majd még mindenképp beszélünk csak írj , hogy mikor érsz rá.-hadartam.
-Rendben. Szeretlek vigyázz magadra és az indulataidat icipicit fogd vissza.-nevette el magát tudtam jól , hogy arra gondolt semmit ne nyomjak Selena képébe.-Szeretlek és hiányzol
-Én is és te is , nyugii remélem nem fogok. Légy jó-mondtam és ki is nyomtam.


Justin szemszöge:
Grace-al egyszerre léptünk ki a folyósora. A tekintete rideg volt felém úgy éreztem mintha hason szúrtak volna.
-Menj csak-mondtam és elengedtem magam előtt egy pillanatra megtorpant majd elhaladt előttem. Az illata megcsapta az orromat egyszerűen elvarázsolt és magával ragadott, semmit nem változott. Ahogy előttem lépkedett muszáj volt egyszerűen jól megfigyelnem a seggét. Nagyon türtőztetnem kellett magamat , hogy ne csapjak rá. Grace előtt kinyílt az ajtó és Selena lépett ki gyorsan rászegeztem a tekintetem és puszit dobtam neki.
-Oh Grace szeretnék tőled elnézést kérni a félreértés miatt. Justin elmondta , hogy mi történt-mondta Selena.
Szinte láttam magam előtt ahogyan Grace felhúzza a szemöldökét és értetlenkedő képet vág aztán leesik neki , hogy ezt találtam ki.
-Oh ugyan. Nem tudhattad-mondta és felvett egy állmosolyt. Hátranézett rám szinte égett a szeme a dühtől.
A vacsora viszonylag csendesen telt csak Pierreék beszélgettek ,tapintani lehetett köztünk a feszültséget Grace-al. Mindebből szerencsére Selena nem nagyon észlelt semmit , vagy legalább is remélem.
-Gracie[Grészi] drágám akkor mikor szeretnél kezdeni?-kérdezte Rose.
-Átnézem először is a tankönyveimet , aztán majd , ha nagyjából sikerült pótolnom vagy összekülönböztetnem az eddig tanultakat akkor.
-Biztosan sikerülni fog beilleszkedni. Különösen , ha megtudják , hogy ismered a nagy Justin Bieber-t-szólalt meg apa.
-Öhm...ja..-forgatta a szemét Grace. Mire én csak elnevettem magam.
A vacsorát befejezve mindenki készült aludni. Én bementem elaltatni Jazzyt és Jaxot , Grace pedig a szomszéd szobába Ellyt. Énekeltem a kicsiknek , hogy hamarabb elaludjanak. Már majdnem én is elaludtam , amikor ajtózáródást hallottam kintről. Óvatosan felkeltem és kimentem. Épp , hogy csak eltudtam kapni Grace-t. Ahogy megfogtam a karját rezzent egyet , megijesztettem.
-Mi van?-fordult hátra.
-Bocsi , nem akartam rád hozni a frászt.-mondtam , de az arcából semmit sem tudtam kivenni.-Csak sok sikert akartam kívánni a sulihoz-varázsoltam mosolyt az arcomra , ami továbbra sem hatotta meg.
-Nincs szükségem a jókívánságaidra , tartsd meg másnak!-vágta hozzám. Kihúzta a karját a kezem szorításából és csak úgy otthagyott. Hitetlenkedve vettem az irányt a folyosó vége felé ahol a szobánk volt Selenával. Ő az egyetlen lány, aki ennyiszer lerázott és csak így. Megint faképnél hagyott. Pont engem...

Grace szemszöge:
Amint beléptem a szobámba háttal nekidőltem az ajtómnak és lecsúsztam teljesen az aljáig. Végig a kezemet fogtam , ahol Justin megérintette belevéste a bőrömbe a keze melegét. Hiányzott az , hogy megérintsen , hogy ott legyen mellettem , hogy érezzem az illatát , vagy csak a jelenléte , hogy mellettem legyen. De visszautasítottam , mert így döntöttem jól. Ő már másé. Nem az enyém és nem birtokolhatom , ahogyan Ő sem engem már. Ez így volt rendjén és még nem közeledünk egymáshoz addig rendben lesz minden. Remélem minél hamarabb hazautaznak a barátnőjével.    


BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT A VILÁG LEGJOBB PÉLDAKÉPÉNEK. NAGYON SZERETÜNK <3 





2014. január 25., szombat

48.Rész ~Egyedül

Grace szemszöge:
Befejezve az éneklést Justinnal amit végre tudtam úgy csinálni , hogy közben ne gondoljak arra majd' megölném. Selenát is kísértem egy számban és meglepődött mindenki mennyire jól megy a szám. Persze fel sem érhettem Ms.Gomez hangjához.  Olyan 9körül a kicsik kezdtek fáradni . Így arra jutottunk lefektetjük őket és talán később nézünk egy filmet.
-Grace te is nézel velünk filmet?-kérdezte Selena ahogy beléptünk a házba.
-Nem , engem várnak a családtagok beszélgetni....
-És Britney-fejezte be helyettem Justin , ami bevallom őszintén nagyon meglepett. Selena is érdekes arckifejezéssel reagálta le , de miután leesett Justinnak mit is mondott köhintett egyet mire én csak felvontam a szemöldököm. A néma kommunikáció azért megmarad. Ahogyan belenéztem a gesztenye barna szempárba nagy hiba volt , mert még mindig elvarázsolnak. Grace az Istenit' már térj már magadhoz mit ittál?!
-Ki az a Britney?-kérdezte Selena egy idő után magyarázatot várva , míg köztünk kapkodta a fejét.
-Grace legjobb barátnője-mondta Jus
-És te honnan ismered?
-Ez egy nagyon hosszú és vicces történet, nem igaz?-válaszoltam Justin helyett kicsit kimentve, vagy éppen nem.
-Oh , igazán?-faggatózott tovább.-Szívesen meghallgatnám.-Justin kérlelően nézett rám mire én beadtam a derekam és belekezdtem a mesémbe persze össze is húzta a szemét nehogy elkotyogjak számára nem kívánatos részeket. Vettem a lapot.
-Szóval amikor először jöttünk Kanadába Pierre-hez akkor egy kis úttévesztés miatt kalamajkába keveredtünk és megváltozott az egész útiterv. A repülőn vettem észre , hogy a legjobb barátnőmmel Britney  elcseréltük a tabletünket. Ahol háttérkép ként Justin képe volt bent és vagy 2000 kép róla. Elhagytam Justin gépén és persze neki muszáj volt belenéznie és azt hitte én vagyok Belieber , de el kellett keserítenem így hallott Britneyről és a barátságunkról , lehetetlen minket szétválasztani- szépítettem meg kicsit a történetet Justin elismerő pillantást mért felém megköszönés képpen. Nem is erőltettem tovább a vizuális energiámat inkább faképnél hagytam őket hadd csámcsogjanak rajta. Majd ha beszélek Brit-el megkérdezem tőle , hogy csuklott-e. Felérve a szobámba elfelejtettem ,hogy még minden dobozokban áll a szobám közepén és bőröndökben és persze hasra is este jól. Mérgelődve rúgtam bele lila bőröndömbe , amint felálltam. Apropó épp ideje megnéznem mit rejteget Britney ajándéka. A dobozra az emlékeink voltak ráragasztva és a tetejére rá volt írva hogy ''Örökké Legjobb Barátnők'' Britney írásával. Ahogy kibontottam az összes kép az ölembe hullott és tele volt az egész konfettivel , ami valószínűleg azt jellemezte , hogy szilveszterkor újra találkozunk. De , hogy a viharba engedték fel ezt a repülőre?! Azért sikerült meglepnie nem gondoltam volna , hogy kiömlik az egész most takaríthatok utána pedig itt sincs. A képek teljesen vissza mennek a múltunkba , amikor az első tánctáborunkban voltunk. Emlékszem , hogy esténként röfögőversenyt játszottunk , mert nem tudtunk elaludni. Ahogy eszembe jutott még a sok-sok emlék hangosan felnevettem és tovább lapoztam a következő képre , ami már kicsit később volt , de még azon a nyáron. A medence szélén ülünk mind a ketten egy strandon és jégkását szürcsölgetünk a mellette lévő képen pedig egymásra nyújtjuk a nyelvünket megnézve , hogy mennyire fogta be a másikét. Már sokkal később a mostani nyáron Justinnal állok a kedvenc kávézómban amikor átutazta értem a fél világot csak , hogy vissza kaphasson. Mondhatom sok értelme volt. Bár nem találkozott akkor Sellycskével , de rá 2 hétre dobott is és arra 3 napra tele volt minden a képükkel az egész világ azzal foglalkozott , hogy milyen csodálatos és tökéletes pár. Míg én azzal szenvedtem , hogy távol tartsam magam a paparazziktól és semmi írhatót ne tudjanak eladni. Legalább 1 hónapon keresztül reggel elmentem iskolába délután haza jöttem , na meg a próbák. Britney amikor csak tudott ott aludt és Brian is. Segítettek túl lenni ezen az egészen és ezért szörnyen hálás vagyok nekik. Aztán az utolsó képen 3-an vagyunk Britney , Brian és én szorosan átöleljük egymást a mellette lévő képen minél hülyébb képet próbálunk vágni. Annyira hiányoznak.  Amikor becsuktam az albumot és elkezdtem kutatni a színesebbnél színesebb konfektik között kopogtak. Nem szerettem volna újra hasra esni így csak elordítottam magam , hogy 'Gyere'. Justin volt az.
-Te jó ég!-mondta ahogy belépett és épp, hogy csak meg tudott állni az egyik bőrönd előtt. Halkan felnevettem.
-Az előbb én is hasra estem-mondtam neki bár nem tudom miért is számolok be neki a bakizásomról.
-Megnéztelek volna-nevetett fel ahogy én az előbb. Kicsit elmosolyodtam majd komoly arckifejezést váltott és az arcomat kezdte fürkészni , ami zavarba ejtette. Egy kicsit elpirultam és reménykedtem csak benne , hogy nem veszi észre , de erre kicsi volt az esély.
-Szóval azért jöttem , mert zavart a mai beszélgetésünk és talán most tudunk egy kicsit beszélgetni.-mondta nyugodt hangon. Átlépkedte a dobozokat és a bőröndöket , amik érintetlenül hagyva maradtak a padlón , még nem volt túl sok kedvem kipakolni.
-Miért nem hívsz fel telefonon és mondod el akkor? Ez neked megy , nem igaz?-vágtam hozzá a kérdésem szemrebbenés nélkül mire egy hitetlenkedő arckifejezés suhant át rajta , de gyorsan el is hagyta.
-Grace kezd elfogyni a türelmem lassan és nem szeretném , ha újabb vita törne ki köztünk szeretném , ha normálisan megbeszélnénk a dolgokat felnőttekhez méltóan.-na az veled biztosan nem fog menni jegyeztem meg magamban , de válaszképp bólintottam egyet , hogy folytathatja nyugodtan , vagy nem teljesen- Rendben akkor kezdjünk mindent a legelejéről. Nem vallottam be neked mindent azzal amikor azt mondtam , hogy megcsókoltam egy másik lányt.-mondta majd átváltott franciára és közben fel alá járkált, tudtam , hogy ami most következik nagyon fájni fog.- Azon az estén sokkal több minden történt , de nem feküdtem le vele akkor , hanem csak...-könnyes szemmel néztem rá , ő csak a földet figyelte megállt és a szemebe nézett egy pillanatra mielőtt elfordult volna.
-Csak?
-Csak történt egy két olyan dolog köztünk , aminek nem lett volna szabad megtörténnie , sajnálom!-mondta még mindig a földet bámulva nem tudtam , hogy ennyire érdekes a padlóm. Úgy érzem minta kifacsarták volna a szívemet , mint anya a szivacsot mosogatás után gondolkoztam el. Nagyon fájt , de azzal vigasztaltam magam , hogy még sem feküdt le vele akkor...A szemem meggyűlt könnyel és egyszerűen nem hittem el , hogy annyi minden után amikor sikerült megtörnie a jeget és belészerettem , sőt halálosan szerelmes voltam , így átvert.
-Aztán amikor pár nappal összejöttem vele még midig szerettelek és tudtam folyamatosan , hogy mi van veled , mert megkaptam a fotókat. Tudtam , hogy elszigetelted magad a világtól...
-De még sem tettél ez ellen semmit hagytad , hogy szétemésszem magamat és , hogy állandóan sírjak.
-De nem mondhatod , hogy nem akartam. Felhívtalak.-mondta mentve magát.
-Egyszer és nem vettem fel. Nem is kerestél többet. Komolyan azt hitted , ha egyszer felhívsz minden megoldódik?!- még mindig hitetlenkedve és könnyes szemmel néztem Justinra.
-Nem, azt hittem , hogy visszahívsz- ami olyannyira nevetségesen hangzott, hogy szomorúan felnevettem.
-De ez nem történt meg és onnantól nem törlődtél az egésszel.
-Grace kérlek ne forgasd ki a szavaimat.-mondta majd leült velem szembe és megfogta a kezemet. Amitől libabőrös lettem.
-Justin már épp eléggé összetörtél. Van még valami amiről tudnom kellene?-kérdeztem és reméltem , hogy nincs egy könnycsepp lefolyt az arcomon. Oda nyúlt és letörölte azt egy darabig még ott volt a keze a helyén majd elvette. A meleg és puha keze nyomot hagyott az arcomon és alig bírtam megállni , hogy ne nyúljak oda. Még mindig a kezemet fogta a szemébe néztem és látszott benne a csillogás és a komolyság. Nagyot sóhajtott és jobban megszorította a kezem amiből tudtam , hogy komolyan fog beszélni és ezt el kell mondania.
-Azt hiszem még mindig nem tudtalak elfelejteni és többet érzek-szólalt meg mire én elkerekedett szemekkel néztem rá. A pillangók pedig újra felébredtek a gyomromban....Majd hirtelen berontott Selena. Az ajtóban állva nézte kettőnket cinikus és megvető pillantással. Justin elengedte a kezem. Néztem ahogyan elhúzza. Feláll és a barátnője után rohan. Könnyek közepette néztem ahogy megint faképnél hagy...


Szerintetek Grace majd megbirkózik Justin vallomásával?Vajon mi lesz ezután? Remélem valamennyire sikerült titeket kárpótolnom és komiztok is. Ígérem ezúttal nem fogok késni az újévi fogadalmaim között van , hogy rendszeresen írjam a részeket! :) <3 remélem menni fog. Puszi mindenkinek:*