51.rész~ Első nap az új suliban

 Köszönöm a komikaat! :** 5-6 komi után új rész :) ez most kicsit hosszabbra sikerült azért remélem van benne egy kis izgalom;) Sok locsolkodót és Kellemes Húsvéti ünnepeket mindenkinek! 
Puszii 

Grace Scarlett :)  

Justin szemszöge:

A vonal túlsó vége csendes volt. Így megszólaltam.

-Itt vagy még?

-Igen-szólt vissza alig hallhatóan kis idő után. Nagyot sóhajtott majd megszólalt.-Kérlek minél hamarabb essünk túl rajta mondd el miért hívtál fel aztán ne is keress többet.

A hirtelen kiborulása meglepetésként ért. Éreztem , hogy valami nincs rendben annyira már ismertem , hogy tudjam bármennyire messze is vagyok.

-Mi a baj?-kérdeztem és közben megfogtam az előttem lévő tollat és ki-be kapcsolgattam.

-Semmi Justin. Egyszerűen csak fáradt vagyok. Megpróbálnám élvezni a nyugalmat , hogy végre nem vagy itt erre még távolról is zaklatsz-hazudott és sértegetett tovább.

-Szóval nem akarod elmondani , hogy mi a baj?-tettem fel újra a kérdésemet. Grace-hez mindig is nagy türelem kell. Kétségtelenül szerettük egymás idegeit húzni mindig is , de szerettem. Valahol még talán mélyen ezek az érzelmek most is ott bujkáltak bennem , de a francba is kibaszottul hiányzott. Az időt próbáltam húzni , hogy halljam a hangját még , ha nem is nagyon járok sikerrel.

-Ahh Justin. Menj öleld át a barátnődet és aludj. Nekem holnap már suli van és szeretnék pihenni. Amúgy sem értem , hogy miért hívogatsz.- emelte maga köré a falat , amit hiába vártam , hogy leomoljon nem adta meg magát és nem is gyengült.

-Ja lehet , hogy igazad van és így kellene tennem.-mondtam mert már nem tudtam mivel húzni az időt.

-Az lenne a legjobb. Jó éjt.-köszönt el gyorsan és mielőtt még válaszolhattam volna ki is nyomta. A tollat , amit már csak a kezemben markolásztam levágtam a földre majd átmentem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, hogy kicsit lehűtsem magam. Kikellet vernem a fejemből különben nem nagyon fogok tudni aludni. Selena az anyukájánál volt én meg a házamban. Volt egy kis időm gondolkozni. Nem tudtam kideríteni ,hogy miért volt ilyen hideg velem Grace , de inkább kapta volna fel a vizet és veszekedtünk volna..legalább akkor kiderül , hogy mi történt. Kimásztam a zuhany alól kicsit felfrissülve magam köré tekertem egy törölközőt. Fogat mostam és megnéztem a képemet a tükörben. Fáradtan és megnyúlt arccal nézett rám vissza a tükörképem. Felvettem egy boxert majd bezuhantam az ágyba. Aztán kikerestem apa számát a telefonomból és hívni kezdtem.

-Szia fiam. Mi a helyzet? Jól hazaértél?-kérdezte már is. A háttérből hallottam a kicsik kedvenc meséjét még ebből következtettem , hogy ma már nincsenek Pierre-nél.

-Szia. Minden rendben, ja. Felértetek?

-Itt is a kicsik lassan mennek aludni.

-Figyusz. Beszéltem Grace-val...

-Gondoltam , hogy nem fogod kibírni- éreztem , hogy még a vonal túlsó végében is mosolyog.

-Szóval valami történt? Csak mert annyira rideg volt...-kezdem majd megszólalt a kérdésemre gyorsan választ adva. Apával mindig is tudtam beszélni és megtaláltam a közös hangot.

-Ma utazott haza az öccse és most kicsit nehéz neki. Tudod mennyire össze vannak nőve.

-Nem tudom , hogyan találhatnám meg vele újra a közös hangot , de aztán engem ismerve újra elcseszném az egészet.-gondolkoztam hangosan

-Nézd szerintem megfogod csak légy türelmes. Hagyj neki egy kis időt illeszkedjen be az új suliba aztán majd hívd fel a hétvégén. -adta az ötletet, ami jól jött mert nem nagyon tudtam volna most tiszta fejjel gondolkozni.

-Vagy lehet , hogy hazautazom jó lenne most egy kis időt Selena nélkül is tölteni , hogy eldöntsem mi lesz a kapcsolatunkból. Egyre jobban kezdem érezni , hogy eltávolodunk egymástól-vallottam be.

-Nem rossz ötlet , de ha hazajössz akkor a döntésed jobban húz majd az egyik oldalra.

-Ezt hogy érted?-kérdeztem mert egyáltalán nem értettem , hogy mire célozgat.

-Úgy hogy nem hiszem , hogy fékezni tudod magadat Grace felé.-világosított fel. Teljesen igazat kellett neki adnom. Az lesz a legjobb , ha bezárkózom még nem döntök és kikapcsolom magam kicsit.

-Majd még eldöntöm. Kösz a tanácsokat. Szia jó éjt. Szeretlek apa-köszöntem el  és kinyomtam. A telefonomat az éjjeliszekrényre raktam majd hátrahajtottam a párnára a fejemet és próbáltam aludni. Azon töprengtem , hogy vajon most mit érez? Szeret még vagy mélységes gyűlöletet érez irántam? Még egy darabig a fehér palafont bámultam majd álomba zuhantam.

Grace szemszöge :

Minél hamarabb kinyomtam Justint majd dühöngve lerogytam az ágyam széléhez. A vállam rázkódott a sírástól az arcomat ,pedig a kezembe temettem és most még vacakabbul éreztem magam, mint előtte. Hiányzott az őrülten jó illata és, hogy este védelmezően átöleljen aztán együtt aludjunk el. Letöröltem a könnyeim az arcomról majd bebújtam a takaró alá. A mellkasom már fájt a sírástól. Magam mellé képzeltem, mintha ott lenne.
Reggel  úgy éreztem ,mintha csak most hunytam volna a szememet. Az ébresztőre keltem fel és csalódottan fogtam fel, hogy megint csak magamat áltattam néztem a mellettem lévő üres helyre. Kikecmeregtem az ágyból kinyitottam a szekrényemet , ami már tele volt a ruháimmal kivettem egy peace feliratú felsőt , egy farmert és egy kardigánt. Fogat mostam , kifésültem a hajamat és felraktam egy kis alapsminket. Az ajtó felé indulva felkaptam a táskámat. Anya lent a kezembe nyomta a kajámat és sok sikert kívánt. Felhúztam a csizmámat és felvettem egy melegebb kabátot is. Úgy ígérkezett , hogy ma eléggé hideg lesz. A talpam alatt ropogott a hó míg a kocsi felé sétáltam. Beszálltam a Range Roverbe ahol már Ell ült a gyerekülésbe. Puszit nyomtam az arcára.

-Jó reggelt-köszöntem és Pierre elindult. Egy kisebb épületnél kiraktuk Ellyt ahol az alsós osztályok voltak. Megvártuk még bement aztán fordultunk párat és ott is voltunk az új gimimnél. Sok sikert kívánt Ő is. Kiszálltam és elhajtott. Néztem a távolodó kocsit aztán amikor már eltűnt a látótávolságomból mély levegőt vettem aztán kifújtam. Elindultam befelé és az igazgatói irodát kerestem.

-Hello. Bocsi nem tudod megmondani , hogy merre van az igazgató irodája?-kérdeztem meg egy lánytól , aki reméltem , hogy nem torkol le.

-Szia. Menj a folyosón végig fel a lépcsőn aztán jobbra és onnan már látni fogod-mondta kedvesen. Elmosolyodott majd elment. Az utasításokat pontosan követve megtaláltam a helyiséget. Kopogtam.

-Gyere be-szólt ki egy mély hang. Teljesen úgy éreztem magamat, mint aki a medve barlangjába lép be.

-Jó reggelt- köszöntem illedelmesen. Az igazgató elmosolyodott majd intett , hogy üljek le. Felvázolta a tantervet és röviden az iskola házirendjét. Megadta az osztályom órarendjét , ami érdekes volt. Mivel televolt táncórákkal és még lesz valami főzős órám is. Az igazgató szerint azért , hogy ne csak gyors kajákat együnk , mert ha megtanulunk főzni akkor inkább összedobunk valamit , mint az egészségtelen ételeket esszük...Nem nagyon értettem a kettő között az összefüggést , de ha Ő így gondolta akkor biztos így van. Anya erről egy fél napot tudna beszélni , úgy hogy közben megtanultam volna nyitott szemmel aludni. Persze matekom is volt és a szokásos unalmas órák.

-Nos akkor végeztünk. A következő órád balett lesz gondolom nem hoztál magaddal cuccot , de ma illeszkedj be és szokj hozzá a menethez. Sok sikert és erdményes évet -mondta és intett a kezével , hogy mehetek.

-Viszlát-mondtam és kiléptem az ajtón a 6-os táncterem keresésére indulva ,ami ha jól láttam a pincében volt. Az óra nagyon jó volt és ahogy egyre jobban a nap végéhez kezdtem közeledni rájöttem , hogy elő április bolondját tartottak velem. A következő óra előtt kisebb csoportba verődtek körülöttem és kérdezgettek. Nagyon jól éreztem magam velük. Nem gondoltam volna , hogy ilyen hamar beilleszkedem.

-Milyen számokat szeretsz?-tette fel egy raszta hajú srác a kérdést.

-Jaaj csak ne mondd , hogy a hús ruhás ribancot vagy a nyálgépet -szólalt meg egy másik fiú a pilóta fazonú napszemüvege mögül. Na erre már felvontam a szemöldökömet és csak pislogtam. Lady Gaganak nem voltak rossz számai csak kicsit dilis a csaj. Justinnak meg ha egyetlen egy számát is meghallanám most elbőgném magamat.

-Egyikükkel sincs semmi bajom...

-Na végre egy normális ember , aki nem ítéli el őket. Nektek sem ez lenne a véleményetek Justinról , ha kicsit is ismernétek.-szakított félbe egy szőke hajú lány , akiről Britney jutott eszembe , de vele senki sem érhetett fel. Néha nagyon nehéz megfejteni , hogy mi is a baja Britnek ,mert egy külön dimenzióba zárkózik , de egy idő után mindig meglehetett puhítani.

-Ja de nem mindenki akkora belieber , mint te Lexy- mondta megint a raszta-amúgy is több ezer kilométerre van innen

-Már igen , de tegnap még itt volt és vele volt Selena is , de nem nagyon mozdultak ki...Jajj ha csak pár másodpercre is de összefutottam volna vele-amint így megemlítette eszembe jutott a tegnap esti beszélgetésem Justinnal és úgy éreztem , mintha kihagyott volna egy ütemet a szívem majd nagyot dobbant. Eléggé rideg voltam vele és elutasító , de valamilyen szinten megérdemelte.

-Föld hívja Lexyt-nevettek a többiek , hogy milyen hamar elkalandozott mire én is elmosolyodtam.

-Olyan aranyos , nem?-kérdezte és felém mutatott egy képet róla. Tényleg nagyon édes volt a képen. Nem lehetek ilyen gyenge , hogy egy kép láttán megenyhülök....

-Mindenki üljön le -jött be a tanár a következő órára. Amint vége lett a biosznak mehettünk is haza. A diákok egyszerre özönlöttek ki az ajtón. Pierre várt a parkolóban, ahol megbeszéltük. Feltéptem a kocsi ajtaját és látta a nap okoztak döbbenetet és mosolyt az arcomon.

-Azt hiszem jól átvertünk-nevette el magát és széles mosoly terült szét az arcán.

-Hűűha el sem hiszem. De még is hogy?-kérdeztem mert még mindig nem értettem. Mondjuk utána nézhettem volna a sulinak.

-Igazából nem így terveztük , de aztán beszélgettünk róla. Justinnak köszönd az egészet ő mondta , hogy szerinte már a tánc sulival kellene kezdened , mert ha nem sok mindenről lemaradsz a nyelvbe meg majd ott is belejössz.-mondta és tényleg köszönettel tartoztam neki , de amint eszembe jutott fájdalmat éreztem.

-Köszönöm- a tájat kezdtem bámulni a hazavezető úton. Mikor jött egy sms-em.

Milyen napod volt? Milyen a táncparkett?

Később felhívhatlak? 

Jus.

Jött a rengetek kérdés. Éreztem magamon Pierre tekintetét.

-Hallottam a tegnap esti eseménydús beszélgetésetekről-mondta ismét rám pillantva. Csak a szememet forgattam , hogy Justin milyen pletykás- de írj neki vissza , mert szívrohamot kap mire válaszolsz-kuncogott kicsit.

Akkor 7kor. 
 Grace

-Szereted?-tette fel az egyszavas kérdést még is nehéz volt rá választ adnom.

-Nem szeretnék most erről beszélni-mondtam több okból is kifolyólag , mert még magamban sem tisztáztam mindent és arra sem voltam képes , hogy kimondjam hangosan az érzelmeimet...De azt hiszem mégis még mindig szeretem és nagyon hiányzik. De vajon Ő hogyan érezhet..?

50.rész ~ Újabb távolodás..

Sziasztok!

4-6 komi után új rész! Be kell vallanom ez a rész  nagyon mélyen érint. Talán ez a másodszorra fordul elő, hogy egy rész így érintett. Szerettem volna ezt veletek megosztani. 
Puszi mindenkinek <3 :* 

Grace szemszöge:

2 nap múlva*

Justin és Selena már végre elmentek. Sokkal nyugodtabb a hangulat. Folyamatosan a sulira készülök. Holnap kezdek és nagyon izgulok. Félek , hogy megrekedek középen és meg sem fogok tudni megszólalni angolul ,vagy egyáltalán nem fogok tudni semmit mondani. Kész rémálom lenne , de a tánc suli érdekében bármit. Már legalább nincs akkora kupi a szobába , kipakoltam a legtöbb dobozból , amikbe pedig olyan dolgok voltak amikre nincs szükségem felraktam a szekrény tetejére. 
-Vacsoraa-szólalt meg a fehér telefon a falon anya hangjával. Becsuktam az éppen előttem lévő könyvet majd lementem. Öcsém ma van itt utoljára aztán vacsora után felrakjuk a gépre és apához utazik. Megint elleszünk választva csak annyi különbséggel , hogy most ő több 10ezer kilométerre lesz tőlem. Nem lesz könnyű , hogy lássuk a másikat repülőre kell szállni aztán valahol átszállni egy másikra és tovább Lengyelországba apához , majd anya beér minket és együtt Magyarországra a család másik feléhez. Eddig a MÁV-ot tartottuk jól , most a nemzetközi reptereket. Amint leértem összekócoltam Beni felzselézett haját majd leültem mellé.
 -Grace ne csináld már , tönkre megy a hajam. Nem lesz már időm megcsinálni. Ne mááár. Menjél már innen- nyavalygott én pedig csak kiröhögtem. Úgy fog hiányozni. Félek , hogy eltávolodunk egymástól , hogy nem lehetek ott mellette minden nap , hogy nem idegesíthetem , hogy amikor első randira megy egy lánnyal nem adhatok neki tanácsot , vagy ha éppen valami rosszat csinált mégis együtt vigyük el a balhét.
-Így sokkal jobban áll-néztem rá fél szemmel-olyan mintha most keltél volna fel és kiálltál volna az erkélyre ott pedig a szél belefújt a hajadba balról így most ferde. 
-Ezt most bóknak veszem-nézett rám sértődöttem ''na így kell elcseszni egy tökéletesen belőtt hajat'' fejjel. 
-Na..ne harizz már. Majd megcsinálom neked úgy gyorsan indulás előtt , hogy a csajok elájulnak.
 -De haragszom.-mondta és közben a nyakláncát birizgálva . A megszokott cselekedetét ismertem , mint a tenyeremet. Próbálta visszafojtani a nevetést így a nyakában logó nyaklánccal kötötte le a figyelmét. 
-És ha szépen nézek. Nagyon nagyon szépen. Így-néztem rá a legaranyosabb kiskutya szemmel , amit produkálni tudtam. A többiek furcsán néztek ránk , de anya csak nevetett mivel magyarul beszéltünk. Benjamin is elnevette magát én pedig elérve célomat enni kezdtem. 
-Biztosan átfogsz tudni szállni Londonban?-kérdezte meg anya ma már vagy huszadszorra. 
-Jaaj anya hagyd már átfog tudni , ha meg nem felhív vagy , ami még jobb van nagy szája és megkérdezi.-válaszoltam öcsém helyett , mert már lassan tényleg parázni fog. Nem csoda hiszen még csak most kezdi majd a gimit. Ő is más országba , más nyelven és nélkülem. 
-Igazad van Gracia , de még sosem repült egyedül. Tudod jól , hogy féltem hiszen ez a dolgom. 
-Tudom, de megoldja a lényeg , hogy nem fogtok lezuhanni és ne állj szóba idegenekkel még a végén elrabolnak. Ja és , ha Londonban vagy hívj és akkor is amikor Lengyelbe értél.-halmoztam el anya helyett. 
-Most tényleg nagyon megnyugtattál. Eddig ezek eszembe sem jutottak-mondta és a kajáját kezdte birizgálni. 
-Upssz , nem állt szándékomban , de máskor szerzünk mellé valakit , aki elmegy vele aztán vissza és nem kell aggódni.
 -Ez hamarabb is eszedbe juthatott volna-nézett rám anya elmerengve. 
-Itt én vagyok az egyetlen ember , aki gondolkozik?

-Inkább most már meg se szólalj , mert lehet tényleg itt maradok a végén a nyakadra -nevette el magát Benjamin, bár az lett volna a legjobb mindenkinek...valaki mindig távol van, akit szeretünk, már megszoktuk. 

Végeztünk a vacsorával majd megcsináltam Beni haját. Még beszélgettünk egy kicsit aztán összeszedtük az összes cuccát rá fél órára pedig elindultunk a repülőtérre. Az út kedd estéhez képest elég forgalmas volt. Még ellenőriztük a kocsiba , hogy minden rendbe van-e az igazolványokkal és a jeggyel. A torontoi reptéren felraktuk a bőröndöket a futószalagra majd átkísértük még egy folyosón ott pedig az ellenőrző kapuhoz értünk. A szemem már akkor könnyes volt. Megölelte Pierret és kezet fogott vele , Ally fejére egy puszit nyomott , aztán anyához ment , aki már sírt szorosan átölelték egymást és nem úgy nézett ki , mint aki elakarja engedni a kicsi fiát. Elszorult torokkal néztem őket és nem szerettem volna elengedni , mert így külön növünk fel...amit kiszabadult anya karmai közül odajött hozzám és kinyújtotta a kezét.

-Na gyere ide nővérkém.-nézett rám és a kék szeme könnyesen csillogott.

-Ígérd meg, hogy ha nem minden nap , de minden hétvégén beszélünk-suttogtam a könnyektől elfúló hangon miközben átölet.

-Megígérem. Hiányozni fogsz és szeretlek. Ja és most már ne hagyd , hogy minden undorító dolgot megetessen velük anya-nevette el magát kicsit és jobban szorított.

-Te is nagyon öcsikém. Alig várom már , hogy találkozzunk és bepótoljunk mindent.-mondtam aztán elengedtem.

-Justin pedig rendes gyerek és tudom , hogy még mindig többet érez irántad szinte süt róla , de azért vigyázz vele. Tudom , hogy egyszer híres táncos válik belőled.-terelte el gyorsan a tánccal. Nem érettem , hogy ezt a következtetést honnan vonta le , de nem is akartam ebben a pillanatban ezzel törődni.

-Te pedig ne szédíts el minden csajt , vigyázz nagyon magadra és puszilom apát. Kitartást a ''családjával''-rajzoltam az idézőjelet a család szóhoz.

-Hívlak , de hamarabb fogok írni facebookon. Ne legyél fent egész este , mert holnap ilyenkor már ott leszek valamikor délután körül érhetek oda. Sok sikert az új sulihoz.

-Neked is.

-Szeretlek titeket, és amint odaértem Londonba hívlak titeket.-mondta és intett egyet aztán odaadta a stewardessnek a jegyét. Áthaladt az ellenőrző kapun , ami nem sípolt be majd visszafordult még puszit dobott és eltűnt a látókörünkből. Odamentem anyához a vállára hajtottam a fejemet és úgy sírtam ő is ugyanígy tett. Az óriási ablakhoz álltunk és onnan néztük ahogy felszáll a gép és az is eltűnik a sötét égbolton. Rossz volt , hogy elment , mert eddig mindent együtt csináltunk kisebb-nagyobb civakodással. Visszamentünk a kocsihoz beültünk és hazamentünk. Amint megérkeztünk máris kiszálltam és felrohantam a szobámba. Ahogy beértem lerúgtam a cipőmet és megfogva egy csomag zsepit ráugrottam az ágyra és zokogtam. Egyszerűen nem sikerült visszafojtanom , de aminek kikellet jönnie kijött. Megcsörrent a telefonom. Gondolom csak Britney az , de most senkivel sincs kedvem beszélni. Egy idő után feladta majd rá pár percre újra csörögni kezdett hagytam megint. Aztán kb. 2 percre rá megint a csengőhangomat hallottam meg az illető úgy néz ki nagyon kitartó. Felkeltem és a telefonomra néztem a kijelzőn a ''Privát szám'' felirat volt.

Hagytam megint had csörögjön egy kicsit majd mielőtt felvettem volna kifújtam az orromat és letöröltem a könnyes arcomat.

-Hallo?-szóltam bele. A vonal túlsó végén nem szólt bele senki.-Itt van valaki?-tettem fel a legésszerűbb kérdést , amit most kitudtam találni. Megismételtem angolul is a személy sóhajtott egyet és megszólalt.

-Szia Grace. Hogy vagy?-szólat meg Justin.

-Ki kért rá meg , hogy felhívj?-kérdeztem és elcsuklott közben a hangom.

-Miért gondolod ,hogy valakinek meg kell kérnie hozzá..?-kérdezett vissza....