43.rész ~Újra Pesten...

Grace szemszöge:

Ha eddig szerettem Justint , most imádom.

Sokkhatás alatt. Igen a videóban a közös pillanataink voltak összevágva, de ez még is több volt . Utána a levélben leírta Scooter azt is, hogy ezek után mik várnak rám a sjtót és a sok rajongót illetően. Bejelölt az igazi facebook-val és Justin is majd be fog valószínűleg.
Vajon hol van most? Mit csinál? Gondolkoztam el az ablakon kifelé meredve. Nem bántam meg , hogy most nem a saját tabletem van nálam. Így az egész repülő út alatt hallgathattam Justin számait. Britney-nak megvan az össze albuma és rengeteg kép. Komolyan néha elgondolkozok azon, hogy honnan szerez ennyi képet, vagy letöltötte az egész google-t?! Mindenesetre képes rá. Imádom azt , hogy ennyi képe van , de legjobban azt , hogy RÓLA. Lehet nem mindenkinek az álma Mrs.Bieber-nek lenni, hiszen mindenkinek vannak utálói. Még nekem is. Nem szeretheti őt sem mindenki , emlékszem még mikor én sem ''kedveltem''? Aztán rájöttem milyen aranyos , segítőkész , a rajongókkal és minden emberrel. Ahogyan beleéli magát az éneklésbe és ahogy előadja. Bámulatos az , hogy az Ő álma így valóra vált. És látszik rajta szereti ezt csinálni még, ha ez valamikor nehéz is. Gondolkozás menetem egy mély hang zavarta meg.

-Kedves utasainktól elnézést kérünk a kellemetlenségért a gép 30 perc késéssel landol Magyarországon- harsongta a bemondó megzavarva ezzel sok utas álmát. Szegények.... Mivel úgy sem tudtam volna elaludni gondoltam felnézek kicsit facebook-ra. Még mindig rengeteg üzenetem van a Belieberek-től , így nehezen találom meg az igazán fontos embereket közte. Majd talán egyszer válaszolok nekik. Szerencsémre pont fent volt a tánctanárom , így meg tudtam vele beszélni , hogy mikor csatlakozhatok a koreográfiákhoz. Mivel most eléggé le vagyok maradva azt mondta , hogy elég , ha a hétnek a végén megyek be , mikor lesz egy fellépésük és egyenesen vehetem tovább az újat majd. Örültem neki , hogy nem hagynak unatkozni , persze a lemaradást is be kell majd pótolnom , de könnyen menni fog. Remélem.... Tényleg késtünk pár percet, pontosabban több , mint egy fél órát. Jó volt újra Budapesten lenni. Az idő remek volt , de nem a hangulatomhoz illet. Mivel hét ágra sütött a nap. Nagyon meleg volt. A ferihegyi repteret megvilágította a nap. Szememmel az embereket pásztáztam , keresve nagybácsikámat, Joe-t. Ilyenkor mindenki keres valakit van , aki rokont vár , rég nem látott ismerős, kedvesét vagy éppen csak egy barátot...
 Nehezebb volt megtalálni őt , mivel arra számítottam , hogy legalább a barátnőm vele van. Tudja nagy a gáz mos körülöttem és nem vagyok a legjobb passzban , ezért nem kérdezett semmit csak bámulta az utat és a már kínos csendet oldva kapcsolt egy kis zenét. A music.fm-en épp a Love Me csendült fel.

-Ne hagyd , megnyugtat- mondtam mikor átakart kapcsolni egy másik rádióra.

-Te tudod-mosolygott rám és tovább figyelte az utat. Egy kávézó előtt álltunk meg , én csak értetlenül néztem rá. Mivel mit keresünk itt ilyenkor?! Ismerem nagyon jól a helyet , a kedvenc kávézóm. Annyira hangulatos belülről az egész , hogy mindenki megkedvelné. Egyszer csak megláttam Britney-t az ajtóban. Már is kiszálltam és agyon ölelgettük egymást. Olyan jó volt érezni , hogy itt vagyok , de rossz is volt nagyon.... Nyomtam egy puszit az arcára és Ő is az enyémre.

-Jó újra látni-szólalt meg Britney miután elengedtük egymást. Apró , de őszinte mosolyt húztam a számra.

-Téged is!......Azt hittem más körülmények között találkozunk-mondtam és lehajtottam kicsit a fejem , de még mindig nem értettem , hogy mit keresünk itt, ezért felhúzott szemöldökkel néztem rá , mire ő vette a lapot és behúzott maga után. Sötét volt ,ami még jobban összezavart. Ahogy beléptünk a villanyok feloltódtak és előugrottak a többiek : MEGLEPETÉÉÉS! Hű. Ezt nekem rendezték?! Csak nekem? A szemem könnyes volt az örömtől és meglepődöttségtől. Úristen. Mindenki ott volt , akiket szeretek , barátok és te jó ég. Mindig is erre vágytam , de ki nem?!

-Mindenkinek már nagyon hiányoztál-mondta Britney majd megöleltem még egyszer.

-Te jó ég! Köszönöm! Nem számítottam erre , annyira imádlak titeket. Ti is hiányoztatok. Nem tudok mit mondani -össze-vissza mondtam mindent nem tudtam mit szóljak ehhez az egészhez.

-Csak nem magyar akcentusod is van már?-ölelt meg csipkelődve Dave , mindig piszkáljuk egymást, aminek a vége mindig hatalmas röhögés.

-Miért? Nem áll jól?-kérdeztem és elnevettem magam. Még megöleltem pár embert és beindította Brian a kedvenc zenéimet. Emlékszem erre az albumra még Brit-el állítottuk össze. Ezért lehet számítani egy One Less Lonely Girl számra is. Amit még barátnőm hisztizett ki , mikor csináltuk. Ma már ezt sem bánom, csak hallani akarom a hangját.

-Üdvözlünk itthon! Szabad egy táncra királylány?-zavarta meg visszaemlékezésemet Brian. Most , hogy ilyen közel áll hozzám még helyesebb , mint valaha. Na de válaszolnom csak kell.

-Szabad bizony!-mondtam , de ez eléggé hülyén jött ki. Tényleg elszoktam a magyartól. 

Mikor magához húzott szinte megcsapott az illata, ami megbabonázott , de nem hatott rám úgy , mint Jus-é. Hiányzik, de nagyon. Szinte egész este Brian-al táncoltam. Nem maradt senki tánc partner nélkül. Britney is megtalálta a magának való pasit. Már régóta tetszik neki és remélem most nem késlekedik. Megérdemli , hogy boldog legyen teljes mértékben. A következő forgásnál egy pillantást vettetem feléjük és a srác éppen megcsókolta. Úgy látszik hamar megtalálták a közös hangot. Összeillenek nagyon , szép pár.

Aztán a következő percekben szinte nyoma veszett kedves barátnőmnek. De komolyan ,hol van? Majd hirtelen elállt a zene és a rég várt szám csendült fel , de nem is akárhogyan. Justin állt a színpadon. És csak a szám eleje kezdődött el , de nem énekelt vele.

-Grace , nem bírtam nélküled. Mikor elmentél , már is hívtam Scooter-t , hogy hozza oda a gépem , mert utazunk. Aztán felhívtam Britney-t és ő elmondta , hogy mi hol lesz. Ide jöttem még magabiztosan aztán kiakartam menni ott azon az ajtón-mutatott az ajtó felé.-Itt hagyni mindent , mert láttam itt boldog vagy ugyan úgy megtalálod a boldogságod. Talán még jobban-hajtotta le a fejét.-reménytelen tudom, hogy visszagyere hozzám mert elcsesztem de hidd el mindent nagyon bánok! A veled töltött pillanatok életem legszebb pillanatai voltak. Soha nem éreztem magam olyan jól mint mikor veled voltam. Úgy éreztem , hogy én is csak egy átlagos srác vagyok a sok közül. Nem tudlak elfelejteni kérlek bocsáss meg! Szeretlek- ahogy kimondta ezt a sok mindent éreztem , hogy megbánta. Sírtam , mert szeretem , mert átutazta csak értem a fél világot. Ránéztem Brit-re és ő is bekönnyezte. Majd oda jött hozzám és átölelt. Tudtam, mit kell tennem , de féltem , hogy megharagszik rám valaki , Brian. Gyors eszme csere után Justin felé fordultam , aki már a színpad mellett várt rám , már láttam rajta azt , hogy nem kell sok ahhoz , hogy feladja ezt az egészet. Oda mentem hozzá , látva a csillogó szemeit megnyugodtam kicsit. Közel léptem hozzá és átöleltem. Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a hajamra. Az illata mesés volt , pont olyan , mint mindig. Kicsit eltolt magától majd megcsókolt szerelmesen olyan jó volt újra érezni.

-Én is szeretlek és nem tudom elképzelni nélküled az életem-suttogtam majd újra megcsókolt. Imádom. Hiányzott. Hű nem tudom mit mondjak. Az este további része a karaokie-es volt és szórakozás beszélgetés. A németet tanuló barátaimnak elmondtam , hogy mit mondott Jus. A többieknek persze ki kellett használni , azt a pillanatot, hogy egy ekkora sztár van a környezetükben. Már is letámadták pár képért és a karaokie-party-ból sem hagyhatták ki. Én is figyeltem rá , hogy a megfelelő emberekkel legyen azért ,hogy ne vágjanak hozzá sértő dolgokat.

-Hű de romantikus estet -állt meg mellettem Brian cinizmussal a hangjában , amit én utálok , tudom pontosan mi a baja.

-Te féltékeny vagy?!-igazából nem kérdésnek szántam , de úgy furán hangzott volna. A válaszára várva felvontam a szemöldököm. Justin pedig egyre többet figyelt felénk.

-Ugyan már.-mondta és még legyintett is egyet, mire nekem még jobban felszalad a szemöldököm.-jó , talán. Zavar , hogy vele vagy és nem velem-hangsúlyozta ki a 'vele' szót.

-Szeretem , te pedig a barátom vagy , sőt a legjobb fiú barátom és többet számít a te véleményed , mint egy versenyen a zsűrié-tudta jól , hogy ezek óriási szavak tőlem. Elmosolyodott majd mélyen a szemembe nézett.

-Így gondolod?-bólintottam egyet és folytattam.

-Te a barátom vagy és ott leszel mellettem mindig , ő visszautazik hamarosan , de te örökre itt leszel nekem-mondtam ki az óriási szavakat kicsit megkönnyezve. Kitárta a karjait, megöleltem ő meg felkapott és elkezdett pörgetni , mire elkezdtem a hátát ütni és azt kiabáltam , hogy:

-Brian te idióta , tegyél már le-nevettem, lerakott és egyszerre nevettük el magunkat. Hirtelen megjelent mellettünk Justin , Britney és az új pasija.

-Hé ez nem ér már csak én maradtam egyedül?!-kérdezte magyarul aztán vette észre Britney és barátja kezét és ahogyan engem átölel Juju.

-Hááát ismerek egy nagyon aranyos kedves lányt , aki már rég vár rég és szerelmes beléd-célozgattam. -Gyere el majd a tánc próbánkra csütörtökön-csatlakozott Brit is a játékhoz.

-Ne játszatok már mondjátok el ki van belém zúgva!-emelte fel a hangját mire mi összenéztünk barátnőmmel majd megcsóváltuk a fejünket és mind felnevettünk kivéve Jus-t , aki semmit nem értett , mivel végig magyarul beszéltünk. Majd később elmesélem neki. Felé fordultam és átöleltem , megfogtam a kezét és elköszöntem még mindenkitől . Megköszöntem még párszor a bulit. Taxiba szálltunk és a házunkhoz mentünk. Ami egy panelt takar 4 szobából , 1 fürdőből, 1 konyhából és egy kis erkély.

-Hát itt vagyunk-nyitottam be a kis házunkba.

-Ti itt laktok?-kérdezte a hangjában kicsit meglepődve.

-Igen. Tudom nem olyan, mint amit te megszoktál , de...

-Semmi , de a lényeg , hogy együtt vagyunk-húzott magához a szavamba vágva. Majd megakart csókolni , de akkor megcsörrent a telefonja kicsit eltoltam magamtól , hogy elő tudja venni. A képernyőn Selena neve villogott....

42.rész.~Váratlan esemény

Britney szemszöge: 
Hu… már egy ideje nem beszéltünk Grace-el … félek, hogy már megtudta a hírt és teljesen kikészült. Ugyanakkor, lehet elkellett volna mondanom neki, hogy felkészüljön rá. De úgy gondoltam jobb lesz ha tőle hallja. Szeretném, hogy hazajöjjön már. És Justin… most nagyot csalódtam benne elég nagyot. Mindig is tudtam, nagy nőcsábász, de annyira látszott rajta,hogy szereti Grace-t… de Selenának úgy látszik nem tudott ellenállni. Viszont itthon megtudná vigasztalni Grace-t  Brian, és elfeledtetné vele Jus-t.  De lehet nem jönne haza, mert Justin kitalálna valami borzasztó aranyosat és kibékülnek és együtt lesznek. Ennek nagyon örülnék, csak félnék, nehogy máskor is megcsalja- a gondolkodás mentemet telefoncsörgés zavarta meg, üzenetem érkezett. Oda rohantam a telefonomhoz, Grace irt: szia csajos <3 hazamegyek. - egy pillanatra elállt a lélegzetem. Örültem, hogy hazajön, viszont szomorú is voltam mert tudtam vége van köztük Justinnal. Visszairtam neki majd gyorsan gondolkozni kezdtem milyen meglepivel várjam …
Elöször is irtam pár barátunknak, hogy hazajön, köztük Brian-nak is. Nagyon örült mindenki. Ekkor hirtelen bevillant: mindig is szeretett volna egy meglepetés bulit, hát itt az alkalom. Szervezesbe is kezdtem. Brian rám irt, csinálunk.e valamit este, elmondtam, ő meg felajánlotta segit nekem. Könnyebben ment a munka. Kerestünk a bulira alkalmas helyet, szóltunk még pár barátnak és feldíszítettük. Nagyon jól nézett ki. Színpad is volt, oda felraktuk a hangfalakat, kedvenc zenéit összeválogattuk, sietnünk kellett mert  bár már a gépen volt, ezt onnan tudtuk, hogy felhivtam nagybácsikáját. Mikor végeztünk mindennel megbeszéltük az estét, majd hazamentem. Leültem, elővettem a tabletet és nézegettem a régi képeinket. Egyszer csak csörgött a telefonom... ismeretlen szám volt...
- Halo -szóltam bele félinken.
- Szia Britney, Justin vagyok - ahogy meghallottam elvisitottam magam, de gyorsan befogtam a szám és kicsit flegmán válaszoltam.
- Mit akarsz?
- Tudom hibát követtem el de helyre szeretném hozni. Nagyon szeretem Gracet. Már a gépen van és én is.
- Mi vaaan ? - ordítottam bele a telefonba.
- Megyek én is... csak más géppel... hamarabb ott leszek, csak mond a címed, hogy tudjam hova kell menni. 
- Na ne...
- Tudom dühös vagy rám, de láttad milyen boldog volt velem. Nem szeretnéd ismét olyannak látni?
- Dehogynem. Az a legfontosabb, hogy boldog legyen. De elcsezted...
- Helyre hozom! Ígérem.
- Én bizom benned Justin, csak ha megint csalódást okozol... 
- Nemfogok!
Ezután megbeszéltük a részleteket. Kicsit izgatott voltam... most komolyan... Justin itt lesz nálunk? A házunkba? Ááááhhhh. - ne nézettek hülyének... de tudjátok ha hozzátok menne ti is igy viselkednétek. Telt- múlt az idő majd végre hivást kaptam. A nagybácsija volt, Grace 1 óra múlva itt van. Készülödni kezdtem, bevallom kicsit aggódtam, hogy Jus nem ér ide időben. Nem várhattam tovább, félóra múlva itt van Grace. Elindultam kifelé az ajtón, mikor kiléptem éppen akkor állt meg a kocsi a ház előtt és Justin kiszállt a kocsiból. Elvisitottam magam és ugrálni kezdtem mint egy hülye gyerek. Jus értetlen fejjel nézett rám. 
- Jó befejeztem.
- Ez kicsit furi volt... de oké. Már indulunk?
- Igen. Félóra múlva itt van.
- Gyere ülj be a kocsiba, elmegyünk limuzinnal.
- wáó. Oké. - Limuzin? Justin? Királlly. De tudni kell már nem szeretem. Ö Grace-é, attól még rajongó vagyok.
Mikor odaértünk Brian már ott várt. 
- Félóra és itt van. - értesítettem.
- De jó. Már izgulok.
Ekkor Justin rám nézett, hogy mit beszélünk és ki ez a csávó. Legyintettem egyett és bementünk. 
- Te ebbe a terembe menj be, és ha ki is jössz vegyülj el a tömegben. Majd adok jelzést felmész a szinpadra és onnantól kezdve tied a pálya.
- Nagyon szépen köszönöm Britney igazán rendes vagy. - mondta majd széles mosollyal az arcán kacsintott egyett, kinyújtotta a kezét, belecsaptam és ő bement a  terembe én pedig vissza Brianhez. 
- Várom már. - sóhajtott egyet.
-  Én még jobban! 
- Apropó. Mit keres itt Justin?
- Az a helyzet... - és itt felbeszakadt a mondandóm mivel jött az sms 2 perc és itt vannak. Egyedül kimentem az épület elé. Mihelyst megérkezett a kocsi Grace kipattant, egymás felé szaladtunk, megöleltük egymást majd nyomtam egy puszit az arcára. 
- Jó újra látni. - szólaltam meg
- Téged is ! Csak... most nagyon rossz. - láttam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán, letöröltem, magamhoz öleltem majd fogtam a kezét és behúztam. Ahogy beléptünk a villanyok feloltódtak és elöugrottak a többiek : MEGLEPETÉÉÉS 
Ismét könnyel telt meg a szeme de láttam ezek öröm könnyek.
- Nagyon hiányoztál mindenkinek!
- Huuu. Köszönöm szépen. Szóhoz se jutok. Annyira hogy itt vagytok.
Majd megöltelte pár barátját, Brian beindította a zenét: 
- Üdvözlünk itthon királylány, szabad egy táncra? 
- Szabad bizony! 
Beindult a party. Grace Briannal táncolt szinte egész este. Végre azt láttam rajta, újra boldog. 
- Táncolunk? - szólalt meg egy hang mögülem.
- Persze - ahogy megfordultam nagyon meglepödtem. A fiu aki tetszett ott állt mögöttem és táncolni hiv. 
- Azt hittem azt se tudod, hogy létezem. - mondtam.
- Pedig jó ideje tetszel, csak nem tudtam, hogy mondjam el.
- Ugyanígy érzek. - majd közel húzott és megcsókolt. Nagyon jo este volt. Táncoltunk sokat, majd hirtelen bevillant : Justin! 
- Ne haragudj,  most mennem kell! - löktem el magamtól.
- Várj valami rosszat mondtam vagy csináltam?
- Nem, minden nagyszerü volt! Késöbb megkereslek! - orditottam de már szaladtam.
Majd megtorpantam mert láttam, Justin az ajtó felé megy.
- Hova mész? 
- El. Láttam milyen jól elvan azzal a sráccal. Reménytelen.
- Nem az! Elcsezted és megigérted nekem, hogy helyre hozod. Szuper srác vagy menni fog! 
- Igazad van Britney! 
Majd elkezdett rohanni fel a szinpadra. Zenét kikapcsolta helyette berakta az ö számát ami Grace kedvence volt, de azt is halkan majd egy nagy csokor vörös rózsával a kezében a mikrofonhoz lépett, minden tekintett rá szegeződött. Közben engem hátulról átölelt Brendon és megpuszilta a nyakam. 
- Grace, nem birtam nélküled. Miután felszálltál a gépre rögtön hívtam Scoo -tot jöjjenek a gépemmel értem és indulunk utánad. Felhivtam Britneyt és elmondta mi hol lesz. Idejöttem még magabiztosan. De itt most megijedtem kiakartam menni az ajtón, itt hagyni mindent mert láttam az a srác milyen boldoggá tesz téged... reménytelen tudom, hogy visszagyere hozzám mert elcsesztem de hidd el mindent nagyon bánok! A veled töltött pillanatok életem legszebb pillanatai voltak. Soha nem éreztem magam olyan jól mint mikor veled voltam. Nem tudlak elfelejteni kérlek bocsáss meg! -mikor ezeket a szavakat kimondta láttam Grace szeméböl könnyek hullottak és az enyémböl is. Odarohantam hozzá és mondtam neki menjen fel a színpadra hozzá. 
- Brian utálni fog...
- Csak menj fel Justinhoz ! Vele késöbb megbeszélitek, megfogja érteni... majd elindult a színpad felé...

Sziasztok! Egy másik admin vagyok, én írtam a részt. Hát próbálkoztam, hogy jó legyen. Remélem tetszik :)<3

41.rész ~Búcsú...

Grace szemszöge:

Justin szeméből áradt a megbánás és a bocsánatkérés. Nem én ezt nem bírom már nem tudom megcsókolni , mert ahogy megtennénk látnám magam előtt, ahogy Selena-val smárol. Bah! Írnom kellett egy üzenetet nagybácsikámnak , Joe-nak , hogy holnap ki kellene elém jönnie. Így Justin-nal nem törődve kikerültem elővettem a tabletet. Leültem az ágyra persze Jus mellém ült és figyelte a műveletemet. Megnyitottam és az üzenet a következő:

Szia! Ne kérdezz semmit majd elmesélem , de minden rendben vagyis ezt nem mondanám , mert akkor nem mennék haza...Szóval innen holnap a 11:00-ás géppel indulok és ott este 6-ra leszek ott. Gyertek ki értem!

Amint ez meg volt még gyorsan megnyitottam egy új üzenetet és írtam Britnek.:

Szia csajos <3 Haza megyek!

Nem hiszem, hogy így teljes mértékben érteni fogja, de tudjon róla nemsokára megölelhet és komolya dolog. Az is benne van a pakliban , hogy nem fogják komolyan venni és ''elfejtenek'' kijönni értem. Nincs kizárva. Justin még mindig mellettem ült és azt figyelte , hogy mit csinálok.

-Justin nézd-szólítottam meg mire a gyönyörű barna szemeivel rám nézett és....jó elég!-Nekem ez már nem megy Jus , szeretnék neked még egy esélyt adni , de tudom, hogy ez nem sikerülne és nem olyan volna , mint régen és ez fáj

-Grace ne kérlek , én szeretlek sőt imádlak-gesztenye barna szemeivel hol rám hol pedig a telefonomra nézett ami már pittyegett. Aztán mély levegőt vettem, hogy nehogy elsírjam magam.- Hiányzik az 1000 wattos mosolyod-mondta és mélyen a szembe nézett , de elkaptam a pillantását. Nem akarok gyenge lenni nem akarok olyan lenni , mint 2 éve.

-Holnap után jobban fog-csak egy értetlen fejet és felhúzott szemöldökös fiút láttam magam előtt , na és a bánatos arcát.

-Mi ezt , hogy érted édesem??

-Úgy , hogy...- egy nagyot nyeltem és úgy éreztem elszorul a torkom és alig bírom vissza tartani a könnyeim , de folytatnom kell.-holnap haza utazom-mondtam ki és láttam Justin-on , hogy nem tud mit mondani és hirtelen neki is bekönnyezik a szeme. Elkapta a tekintetét. Szociálisan érzékeny vagyok rá , ha valaki sír ezért közelebb mentem Jus-hoz és a kezére simítottam az enyém. Egy pillanatra rám nézett a tekintete könnyes volt és sajnálattal teli.

-Ne Grace ne tedd ezt nem mehetsz vissza- húzott magához közel , de annyira , hogy a szemembe tudjon nézni.

-Justin egy hét múlva úgy is haza mennénk-mondtam teljesen jogosan , mert ez így van. Nem maradhatunk itt örökre.

-De az más lett volna

-Nem lett volna más , de már nem bírom így többé veled.

-Elakarsz felejteni?Nem vagy többé az enyém?-nézett rám keservesen és elcsuklott a hangja. Egyszerűen megsajnáltam.-Mit érzel?

-Justin ne csináld ezt kérlek , téged soha nem tudnálak elfelejteni , de megcsaltál!-mondtam ő pedig lehajtotta a fejét én pedig folytattam.-Még a tiéd vagyok , de nem tudnám újra kezdeni. És mit érzek? Azt hagy tartsam magamban-nem mondhattam neki , hogy , de szeretlek és te vagy életem szerelme , soha nem felejtelek el , akár a világ végéig várok rád , nem, el akarom felejteni azt , hogy mi valaha jártunk még , ha a szívem és az idő nem is hagyja.

-Szeretsz? Szerelmes vagy belém?

-Igen Jus szeretlek és elakarlak felejteni és ezt hagynod kell, mivel ezt az egészet te cseszted el!-mondtam mert újra eszembe jutott a kis románcuk . Amitől felkapom a vizet.

-Én is szeretlek. Kérlek kezdjük előröl az egészet-mondta és mind a 2 kézével megfogta az enyémet.

Nagy levegőt vettem és a sírógörcs kerülgetett , de tudtam , hogy így is úgy is annál a ribancnál fog kikötni.

-Nem. Én haza utazok folytatom a táncot és a sulit , te pedig a karriered és az életed nélkülem-mondtam ki egy szuszra és kiszabadítottam kezeim az övéből.

-Ne kérlek Grace , ne csináld ezt-mondta kérlelően. A sírás fojtogatott nem bírtam tovább csak megráztam a fejem felálltam magammal ragadtam a pizsim és berohantam a fürdőbe vissza se nézve Justinra. Gyorsan lezuhanyoztam , jól esett a a meleg víz , ami végig folyt a testemen és jól fel frissített. Mikor kiléptem Justin már ágyban volt , olyan édesen feküdt , hogy mosolyognom kellett rajta. Az arcán pont jól láttam meggyötört és fáradt volt. Bebújtam az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtem mikor Jus mocorogni kezdett.

-Még ma este utoljára bújj hozzám-suttogta rekedtes hangon és lágyan. Nem bírtam neki ellen állni , amint karjaiba zárt megcsapott az illata és álomba is merültem.

*Reggel

Hamarabb felkeltem, mint Justin ezért kibújtam karjai közül és gondoltam összepakolom a cuccaim. Sikerült is mikor végeztem úgy gondoltam , hogy összedobok neki egy kis reggelit , ami tényleg nem nagy szám. Müzli tejjel ehhez még én is értek.

-Justin-szólítottam a nevén a még midig alvó fiút.-ébredj már- mondtam már kicsit hangosabban. Jó az ébresztgetésben nem vagyok a legtapintatosabb.

-Na mi van már szerelmem?!-kérdezte rekedtesen és kócos hajjal , ami be kell vallanom vicces volt.

-Kelj fel csináltam neked reggelit- a reggeli szó hallatán már is felkapta a fejét. Álmosan kikászálódott az ágyból a 'konyháig' és leült velem szemben.

-Mondd , hogy a tegnapot csak álmodtam és nem mész sehova?-kérdezte kétségbeesett arccal még mielőtt bele evett volna a müzlijébe.

-Nem-mondtam és megcsóváltam a fejem és lehajtottam.

-Szeretlek-mondta ki az egyetlen varázs szót és megfogta a kezem mire én kicsit összerezzentem-Shh nyugi.

-Én is , de hagyj nekem időt és magadnak is , hogy kit szeretsz igazán. Válassz Justin-mondtam neki teljesen komolyan mire ő csak bólintott tudtam jól , hogy mire gondol.-Jó étvágyat édes-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra , mire ő is rám mosolygott kicsit.

*Repülő felé.

-Grace biztos , hogy nem gondoltad meg magad? Nem fogsz otthon sírni összeroskadva a szobádban és marcangolni magad?-kérdezte meg már sokadszorra anya magyarul. Jus egy percre sem vette le rólam a szemét egész végig bámult. Amitől néha elpirultam mire Ő csak elmosolyodott. Persze ez kölcsönös volt , de nem annyira....

-Nem fogok sírni-erősítettem meg , de még csak most jön a nagy része és még meg kell ígérnem egy rakás dolgot is. Ami olyanokból állt , mint a igen vigyázok magamra , nem állok szóba idegennekkel, és hívom , ha odaértem..... Ez most sok mindenkinek ismerős mi?!

-Hívlak , ha odaértél-kezdte Justin franciául , hogy ne értse senki miről beszélünk.

-A házban fogsz ülni a gép előtt és azt fogod figyelni , hogy éppen hol tart a gépem?-kérdeztem Justin kicsit elgondolkozott majd bólintott egyet.

-Nem pont így , de igen és már most hiányzol.- nézett rám barna szemivel, őszintw csillogással. Levettem a kezemről az egyik karkötőmet a többi közül, amik már szépen összegyűltek.

-Ez az egyetlen, amit soha nem vettem le a kezemről és neked adom , csak arra kérlek , hogy nagyon vigyázz rá és ne dobd ki , mert egy olyan embertől kaptam, aki hiányzik már nagyon és mindennél jobban szeretem-mondtam mire Jus egy pillanatra értetlenül nézett rám- apától -magyarázat képpen ő csak elmosolyodott és elvette szorosan magához húzva. Általában a lányok szoktak ilyeneket kapni a pasijuktól , de úgy gondoltam , hogy Jus nem lát engem és nem is kap rólam majd annyira híreket , de nekem könnyebb valamilyen szintem mivel ott a sajtó és egyben mégis nehezebb...

-Köszönöm-mondta elengedve a és a szemebe nézett. Óvatosan egy lágy puszit nyomott a homlokomra és csak akkor vettem észre milyen gyorsan elrepült az idő már Torontóba is vagyunk a reptéren. Pierre kivette hátulról a cuccaim és ráraktuk a szalagra, ami már egyenesen a gépre viszi. Nehéz pillanatok , de nem ment volna. Pár papparazi itt is megtalált minket. Félek.

-Majd elfelejtettem ezt Scooter küldi-mondta és a kezembe nyomott egy pendrive-t.

-Mi van rajta?-kérdeztem értetlenül mire csak megvonta a vállát én meg elnevettem magam-Ugye nem fogok megijedni?

-Gőzöm sincs mi van rajta-mondta és közelebb húzott magához.-Szeretlek-ölelt át és közben egy puszit nyomott a hajamra.

-Én is, de mennem kell és mind a kettőnknek így lesz a legjobb-mondtam majd kicsit eltoltam magamtól. És a következő pillanatban olyan történt , a mire nem számítottam pedig kellett volna. Még sem tudom , hogy ő csókolt e meg engem vagy én őt.

-Tényleg mennem kell-mondtam és eltoltam magamtól. Hirtelen könnyekkel telt meg a szemem , de nem hagytak őket kiszabadulni. Anyától és Pierre-től is elbúcsúztam, mivel csak ők kísértek ki. A többiek is jönni akartak , de jobb , hogy nem voltak itt. Tőlük már akkor elköszöntem. Még útoljára megöleltem Justint és adtam egy puszit az arcára. Hosszú integetés után beléptem a kapun és elfoglaltam a helyem. Az ablakból kifelé bámulva néztem a teret és szomorú voltam. Sok minden járt a fejemben. Gondoltam megnézem mi van a pendrive-n így elő vettem a laptopom és elindítottam a videót és még volt hozzá egy szörnyen hosszú szöveg....Azt kell mondjam erre nem számítottam , de nagyon nem. Kezdjük előröl a nyarat. Tekerjük vissza oda az időt ahol még utáltam ezt a kis bolondot. Szeretem ebben biztos vagyok...És hogy mi volt a videóban???

Tudom tudom késtem a résszel , de remélem most kárpótolva vagytok :) A kövi részt egy másik blogger hozza , de persze azt is megtudjátok majd idővel , hogy mi volt a videóban és a levélben.:) Szerintetek össze jönne a 6 komi? <3 És igen tudom hajnali negyed 3 van és , de igen álmos vagyok. Viszont nem hagyott nyugodni, hogy nincs még kész a rész...

40.rész ~Holnap után....

Grace szemszöge:

Justin egész úton csendben nézte a tájat és gondolkozott. Bárcsak bele látnék a fejébe , hogy mik járnak benne. Mikor megérkeztünk Justin már is bement a házba gondolom kipakolni. Így utána mentem. Mikor beléptem az ajtón épp telefonált és amikor meglátott el is köszönt és kinyomta az illetőt. A beszélgetésükből kitudtam venni , hogy Justin selymes hangon és kedvesen beszélt akárkivel is.

-Baj van Jus?-ültem le az ágyra a bőröndje mellé és próbáltam elkapni a tekintetét.

-Nem dehogy édes. Menjünk ki jó?-miért nem akar velem kettesben lenni?!

-Oké-mondtam majd elindultam volna utána , ha nem csörren meg a telefonom a Love Me-ra. Britney.:)

-Szia csajos. Na hogy vagy? Mi a pálya?-tette fel a kérdéseket sorba vidám hangján,magyarul. Gondoltam nem megyek még ki utánuk gyorsan beszélek Brit-el és majd később.

-Szia husim...Megvagyok. Nem rég értek ide Justin-ék-mondam nyomottan.

-Mi a baj?

-Nem tudom. Olyan más. Britney félek.

-Ugyan már Justin szeret és te is őt. Akkor mi a probléma?-értetlenkedett.

-Az hogy valami baja van , de nem mondja el.

-És mi?

-Atyaég Brit , jó most le kell tennem , mert hívnak . Szia pusz szeretlek és vigyázz magadra-köszöntem el , mert már közben állandóan hívogattak.

-Oké Szia , de hívj ha van bármi is pusz szeretlek és te is-köszönt el és már is kinyomtam.

-Grace hol vagy már?!-hallottam meg anya hangját ahogy magyarul kiabál nekem.

-Itt vagyok már , csak Brit hívott-mondtam majd szememmel megkerestem Justin-t. Épp s

Scooter-rel beszélgettek , gondoltam oda megyek.

-Kölyök mondd el neki , később még rosszabb lesz-kaptam el Scoo mondatát.

-Sziasztok. Miről csevegtek?-kérdeztem mit sem sejtve.

-Beszélnünk kell Grace-nézett fel rám Justin full komolyan.

-Oké, de nem ér rá később menjünk el csónakázni kérleek-kérleltem mire ő felállt és elindult a tó felé. Erin csak megrázta a fejét. Szinte már semmit nem érrtettem, csak azt éreztem, hogy valami nagyon nem stimmelt, de egyszerűen elvakított a boldogság, hogy újra vele lehetek. 

-Ki jön evezni?-kérdezte Jus mikor már lent volt. A kicsik egyszerre kezdtek el felé szaladni én csak elnevettem magam és utánuk futottam. Még egy pillanatra vissza néztem a többiekre akik már belemerültek a beszélgetésbe. A kicsik mind befészkelték magukat a csónakba és elkezdtek mocorogni a fiúk Jazzy és Elly pedig visongtak ,hogy ne ,mert beleborulnak. Talán most láttam először Justin-t őszintén nevetni mióta itt van. Még egy kicsit elkalandoztam rajta majd én is beszálltam. Justin , Benjamin és én eveztünk a kicsik meg középen élvezték a helyzetet , hogy nem kell semmit csinálniuk a mentőmellényben , fő a biztonság. A tavat a gyerekek nevetése töltötte meg naplementekor. Mikor már láttuk , hogy nagyon ásítoznak ezért vissza kieveztünk. Kitessékeltünk őket a csónakból és ők el is mentek aludni.

-Most már tényleg beszélnünk kell-nézett rám komolyan Justin és megragadta a kezem és behúzott maga után a házba leültetett az ágyra ő pedig fel alá kezdett mászkálni.

-Justin mi a baj? Történt valami?-álltam fel és oda mentem hozzá aztán megöleltem egy darabig nem viszonozta , de aztán szorosan magához húzott.Majd eltolt magától , hogy a szemembe tudjon nézni.

-Ömm...Khm....-kezdte el nagy nehezen.-Szóval ne haragudj édesem, mert mindennél jobban szeretlek , de tudod amikor benne van az emberben a kísértés és a vágy és amikor megcsókol egy másik lányt-itt lehajtottam szomorúan a fejét , mire.Mi?

-Justin most mi van? Beszélj már érthetően és ne találgass-mondtam idegesen , mert nem értettem a

vagyis , de de az ő szájából akartam hallani.

-Megcsókoltam egy másik lányt-monda ki egy idő után és lehajtotta a fejét.

-Kit?-kérdeztem már könnyes szemekkel.-Ki volt az Justin? Hm?-úgy éreztem , mint akinek egy nagy lyukat szúrtak volna a szívébe és elsírtam magam. Egyszerűen nem hittem el.

-Selena-t. Selena Gomez-mondta ki a teljes nevet mire én könnyekben törtem ki. Nem hiszem el , hogy pont vele. Az a csaj mindenkivel kavar.-Grace ne sírj kérlek én szeretlek , de nem tudtam mit reagálni te olyan messze voltál és szükségem volt valakire.-mondta , de én még mindig sírtam és ellöktem magamtól.

-Persze szükséged volt valakire és pont rá mi-dühöngtem és egyszerre sírtam. Aztán otthagytam és átmentem anyáékhoz. Mindent homályosan láttam alig találtam oda. Végre benyitottam a házukba ők döbbenten néztek rám, Majd oda jött hozzám anya és szorosan átölelt.

-Oh kicsim úgy sajnálom, de majd minden rendben lesz és megbeszélitek-elkerekedett szemekkel néztem anyára , aki magyarul beszélt hozzám.

-Mi te is tudtál róla?-kérdeztem szomorúan és elkeseredetten.

-Nekem is csak ma mondták el.-mondta majd a fülem mögé rakta a hajam , ami az arcomra tapadt a sírástól.

-Haza akarok menni-mondtam teljesen komolyan szipogva és gyorsan letöröltem az arcom.

-Jó kicsim, már csak 1 és fél hét és otthon lehetsz-mondta teljesen nyugodtan.

-Mi? Na nem én most akarok haza menni és ebben már biztos vagyok-néztem anyára komolyan , aki csak bólintott és Pierre felé fordult , aki tanácstalanul álldogált és nem értett semmit. Anya megmutatta , hogy hol a fürdő még ő beszél Pierre-vel. A tükörben egy olyan lányt láttam , akinek a szeme piros volt a sírástól és szomorúságot , csalódottságot árasztott. Gyorsan megmostam az arcom és vissza kimentem. Nem figyeltem arra , hogy mit beszélnek és nem is akartam megérteni csak bámultam magam elé.

-Mikor akarsz hazamenni?-nézett rám komolyan anya magyarul meg sem próbálkozva az angollal.

-Holnap-mondtam neki ugyan olyan komolyan , de így is gondoltam. Minél hamarabb elakarok innen menni és újra otthon lenni. Kitörölni Justint az életemből.

-Holnap után nem lenne jobb?-kérdezte anya felhúzott szemöldökkel , mire én csak bólintottam. Egy napot talán kibírok még VELE. Azt hiszem.

-Jó lefoglaltunk 1 darab repülőjegyet akkora-mondta anya. Tényleg haza küld egyedül? 1 éve még biztosan nem engedett volna , de az emberek változnak , ahogyan az érzelmek is.

-Oké köszönöm-megöleltem anyát és visszamentem a házba , ahol Justin várt.

-Sajnálom szerelmem. Hozzuk helyre , jó?-nézett a szemembe gyönyörű barna szemeivel amelyek mindig úgy megbabonáztak, de most könnyesek voltak. Valamit muszáj volt neki mondanom , úgy éreztem ,hogy ezt meg kell beszélnünk , de mindenképp itt hagyom. Nekem ez már nem menne...

39.rész ~Lelkiismeret furdalás....

Köszönöm az 5 komit , gyorsan össze dobtam , de remélem , hogy tetszik :)

Grace szemszöge:

A napokban megbeszéltük , hogy leutazunk oda ahol akkor Jus-al voltam mi ugyanazt a házat kapjuk és odajön Ő is utánunk. Már annyira izgatott vagyok, mivel az egész családja ott lesz és a nagyszülei is. Az anyukájával már találkoztam és , hogy is mondjam nem ápolunk túl jó kapcsolatot. Tudom , hogy Justin-nak fontos mind a hármojuk véleménye , ezért nem csinálok semmilyen hülyeséget remélem. Hiányzik már nagyon. A kicsikkel és persze Benjaminnal meglepetést szervezünk addigra nekik. Ami a következő, estefelé érkeznek ezért pont megfelelő a tábortűz , de előtte még elmegyünk csónakázni. Úgy tervezem , hogy naplemente előtt érnek oda és mindenki becuccol még kicsit kettesben tudok lenni Justinnal. Ezt jól megálmodtam. Reggel kikeltem az ágyból elmentem fogat mosni és felkészültem az előttem álló napra. Feltettem egy laza sminket és lementem reggelizni. Hah már megtalálom a konyhát! Ez nálam nagy teljesítmény.

-Jó reggelt kicsim-mondta anya ahogy megpillantott. Kicsit meglephette , hogy már fel vagyok öltözve és indulásra készen. Annyira izgulok , hogy már napokkal ezelőtt bepakoltam , aztán újra az egészet , mert úgy gondoltam , hogy még sem ezeket akarom felvenni amikor ott vagyok. Gondolataimból Beni zökkentett ki , aki felém nyújtva himbálta a szemem előtt a kancsót. Hogy mi volt benne? Na azt nem tudom , de le merném fogadni , hogy nem az amire gondolok.

-Grace min gondolkozol ennyire?-kérdezett rám öcsém az anyanyelvünkön.

-Semmi csak már olyan izgatott vagyok-mondtam majd mosolyt varázsoltam az arcomra. Majd egyszer csak megcsörrent a telefonom a zsebemben. A Climax Usher-től , ami azt jelenti , hogy Justin hív. Juj de jó.

-Hogy vagy?-szólt bele köszönés nélkül. A hangja mély és szokatlan volt.

-Már alig várom , hogy újra lássalak , annyira hiányzol

-Ja ,te is nekem , de ma este már látjuk egymást édesem-mondta majd folytatta-és beszélnünk is kellene-amitől jól megijesztett. Úristen nem hangzik túl jól , de vajon miről akar?!

-Ömm oké , de miről szeretnél velem beszélni?

-Ez nem telefon téma Grace , majd megbeszéljük ígérem-mondta majd sóhajtott egyet , amitől már éreztem , hogy rám nézve nem túl jó.

-Akkor este ,szeretlek-mondta majd meg sem várva a válaszom kinyomott. Hát kösz. Az út kb. olyan fél óra volt. A táj , ami elénk tárult mikor odaértünk. A tó mentén kis faházak álltak a tóra nézve. Nagy fák , amikbe emlékül nevek voltak vésve. A tó vize tiszta volt és egy kis patak csordogált bele. A madarak hangja és a csodás napsütés csak hab a tortán. Mesébe illő táj az egész. Pierre kinyitotta nekem a házat , hogy nyugodtan cuccoljak be. Így is tettem mikor beléptem a gyertyák még mindig ott voltak . Szóval azóta senki sem járt itt? A koszt elnézve biztos , hogy nem. Hurrá , állhatok neki a takarításnak. Ezzel végezve egész jól nézett ki. Már végre nem bűzlött tovább a kuka sem Jus omlettjétől , amit akkor dobott ki.

-Grace jössz velünk körül nézni egy kicsit?-léptek be a kicsik a szobába kiskutya szemekkel, persze hogy belementem. Hiszen hogy tudnék nekik ellenállni annyira aranyosak voltak. Rengeteg képet csináltunk, egypárat át is küldtem Justin-nak , hogy lássa már várjuk. De még mindig aggasztott az , hogy úgy kinyomott és a hangja is nyugtalan volt.

Justin szemszöge:

A repülőn ülve végre van egy kis időm átgondolni , hogy hogyan fogom elmondani Grace-nak. Megnyugtat az , hogy velem van Scoo is , Erin is velünk tart. Gondterheltem ültem kifelé bámulva az ablakon mikor leült velem szemben Erin.

-Min gondolkozol?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Hogy mit mondok majd Grace-nak- mondtam kétségbeesett arccal , de nem hiszem , hogy tud segíteni. Mikor utoljára beszéltünk telefonon akkor is muszáj volt kinyomnom , hogy meg ne hallja mikor bejött Selena. Igen ő... Annyira csodás lány és remekül megértjük egymást , de amit a legjobban szeretek benne az az őszintesége. Én csesztem el a kapcsolatunkat azzal , hogy beleszerettem egy másik lányba és , hogy meg.....megcsókoltam. Nem csodálom , hogy ennyire rosszul érzem magam és lelkiismeret furdalásom is van.

-Lehetek őszinte Justin?-nézett rám Erin a gondolataimból felzavarva. ''Örülnék neki'' fejjel néztem rá mire folytatta-Szóval szerintem még kicsit várj , hiszen ez az egész még nem komoly Selena-val és talán helyre tudod hozni az egész dolgot-mondta és a végén egy halvány mosolyt küldött felém , de ő csak egy értetlen fejet kapott. Nem volt időnk tovább firtatni a megoldást , mert szólt a pilóta , hogy leszállunk. Erin vissza ült a Scooter melletti ülésbe. Leszálltunk. A kis teremben várt ránk apa és Grace más nem is jött csak ők ktten. Gondolom a kicsik még könyörögtek egy darabig , hogy had jöjjenek , de így jó meg nem is fértünk volna be. Grace háttal volt nekem ezért jeleztem apának , hogy meg ne szólaljon. Mögé lopóztam és hátulról megöleltem. Széles mosollyal az arcán felém fordult és megcsókoltuk egymást. Már rég hiányzott a csókja és az illata , de újra eszembe jutott a Selena-val való csókunk.

-Áááá annyira jó , hogy végre itt vagy úgy hiányoztál már-mondta még mindig mosolyogva csillogó szemekkel. Justin mosolyogj már gyerünk!!!-Mindent el kell mesélned és van egy meglepetésem....-mondta lelkesedéssel teli hangon mire nekem sikerült egy mosolyt varázsolnom az arcomra. Persze egy titkos ajtón mentünk keresztül , mert a papparazik mindenhol ott vannak.

-Te is hiányoztál nekem. És mi az a meglepetés?-húztam fel a szemöldököm áll mosolyt erőltetve az arcomra.

-Szerinted miért meglepetés? Majd meglátod-mosolygott 1000 wattos mosollyal az édes arcán és beszállt előttem a kocsiba. Még mindig a kezemet fogva...

38.rész ~Olyan más...

Grace szemszöge:

Az út viszonylag csendesen telt. Néha rám nézett , de nem mondott semmit. Mikor odaértünk már is kipattantam a kocsiból. Justin értetlenül figyelte a műveletemet. Majd utánam rohant. A szobám ajtajánál ért utol.

-Grace állj már meg végre-rántotta vissza.

-Hé mi a baj?-kérdezte még mindig értetlen fejjel majd betessékelt a szobámba és becsukta mögöttünk az ajtót.

-Nem tudom Justin nem akarom , hogy el menj- mondtam ki aztán a földet fürkésztem könnyes szemekkel. Nem hagyhattam kiférkőzni egyet sem , mert utána jön a többi ezer. Nem akartam kimondani , hogy miért nem akarom. Ezt majd megbeszélem Britney-el egy lányos beszélgetés kapcsán , de olyan rossz előérzetem van. Olyan mintha még lenne valami más is , ami vár Justin-ra Los Angeles-ben.

-Legszívesebben tudod , hogy maradnék , de a a rajongóim számítanak rám-mondta majd felemelte a fejem és finom és szerelmes csókot lehelt az ajkamra. Kicsit megnyugtatott , de a keserű íz még mindig ott volt a számban. Félek. Félek , hogy talál valaki mást helyettem vagy szebbet , okosabbat, akit jobban fog szeretni. Bennem is felmerültek ilyen gondolatok ,amik nem hagynak nyugodni reggel este. Ha valakinek helyes barátja van , nem csoda. Különösen , ha Ő egy világsztár és több millió lány lenne a helyemben , de még is nyugtat az az érzés , hogy most még velem van és mellettem.

-Szeretlek-suttogta a fülembe szorosan magához húzva.

-Én is , de nem kellene le mennünk?-néztem a fehér ajtó felé egy pillanatra , ami zárva volt.

-Nem úgy néz ki , mint akik hiányolnak minket-nézett a szemeimbe a gyönyörűen csillogó szempárral és ravasz mosoly ült az arcára. És az ölébe húzott és úgy bámultuk tovább egymást. Már egy ideje csendben néztük egymást Justinnal-néha nem kellenek a szavak elég , ha egymás tekintetéből olvasunk-mikor kopogtak. Felálltam Jus öléből és kinyitottam , az ajtó előtt Ell , Jazzy és Jax állt. A gyerekek kíváncsi szempárjával találtam szemben magam , majd amikor megnyugodtak , hogy még élünk. Egymásra néztek és elnevették magukat és egyszerre öleltek át , mire elmosolyodtam leguggoltam az ő szintjükre és átöleltem őket. Annyira édesek. Utána ugyanezt megismételték szerelmemnél is .

-Mindenki rátok vár olyan gyorsan eltűntetek-mondta Jazzy még mindig a bátyját ölelgetve.

-Szaladjatok előre és mi is megyünk utánatok-mondta Justin remélve , hogy bele mennek. Na persze még szép is lett volna.

*Pár nappal később.

Justin már 3 napja elutazott. Nagyon hiáyzik olyan elveszett vagyok nélküle. Persze nem hagyják , hogy magamba zuhanjak , de esténként mégis egyedül alszom el. Tisztelet a kivételnek , aki Elly, néha este átkószál hozzám, mert nem tud aludni vagy rosszat álmodott.  Annyira édes. Mindig is szerettem volna egy ilyen húgot. Imádom. Vissza térve Justin-ra olyan furcsa és egyre ritkábban beszélünk. Jó mondjuk megértem , hogy elfoglalt, de olyan más nem tudom , hogy elmondani, és 2 nappal tovább marad. Britney biztosan tud valamiről , mert ő is állandóan zavarba jön meg össze vissza beszél...

Justin szemszöge:

Mióta elutaztam ide azóta sok minden megváltozott. Talán szerelmesebb vagyok , mint valaha és boldogabb is lehetnék, de mind ezt nem Grace-val. Ő csodálatos lány és örülten szerelmes vagyok belé is , de választanom kell kettőjük között. Már most is lelkiismeret furdalásom van , hogy megcsalom. De félek attól , hogy megbántom , hogy összetöröm....