54. rész ~

Kedves Olvasók! 

Bízom benne lesz még olyan, akit örömmel töltenek el majd az új részek, melyekkel egyben le is zárul a blog. Bevallom őszintén kicsit furcsa érzés visszatérni. Hiszen, amikor elkezdtem írni 14 éves voltam, most pedig 21. Azért jutottam arra a döntésre, hogy befejezem és feltöltöm az útolsó részeket, mert néha-néha rákukantottam az oldalra, hogy változott-e az oldalmegjelenités…nos és igen, amit ezúttal is köszönök. Hatalmas dolog számomra, hogy mai napig vannak, akik még megnézik a blogot vajon van-e új rész.. 

A folytatásról annyit, hogy a régi történetszálat folytatom ott, ahol abbamaradt, így a teljes történet fiktív szálon fut tovább... Jó érzés újra itt lenni, és írni, kiírni ami csak jön. 💞

*Grace szemszöge

2 héttel később Justin  szülinapja után az ablakon kinézve merengtem az akkor történteken. Furcsa volt az érzés nagyon, hogy már nem beszélünk úgy, mint előtte, ami pedig kettőnk között volt annak ellenére még sem keres, mintha neki nem is számított volna ez az egész. Egyszer csak újra egyedül maradtam. Én és a gondolataim. Csak így.

- Grace vacsora - szólt anya hangja a fehér telefonból a falon.

Leérve a konyhába a szokásos családi hangulat fogadott, amikor is vacsora alatt átbeszéljük, hogy a nap folyamán kivel mi történt., amikor is kopogtak az ajtón. Jeremy-ék sorban léptek be a konyhába. Jaxon, majd Jazmyn végül pedig Justin. Őszintén szólva nem nézett ki a legjobban, de azért az én lelkemnek kicsit jól esett, hogy nem csak a saját tükörképem látom ilyen ramatyul, meg ha ez nem is szép. Legszívesebben egyből oda rohantam volna hozzá, hogy átöleljem,  de a történtek után azt se érdemelte meg, hogy egyáltalán ember számba vegyem...

- Akkor azt hiszem én most felmegyek - mondtam ezzel tudatva mindenkivel, hogy befejeztem a vacsorát, vagyis inkább egyöntetűen elment az étvágyam. 

Őszintén reméltem, hogy ettől kellemetlenebb már nem lesz a helyzet, de valahol mégis a szívem mélyén titkon bíztam benne, hogy feljön utánam és mint annyiszor kopog az ajtómon, hogy aztán beszélgetni tudjunk, de ezúttal nem így történt. Justin nagyon megváltozott az utóbbi időben és mélyen magába zuhant, ahonnan úgy véltük, hogy csoda, ha nem végzi úgy, mint a legtöbb sztár ebben a korban és nem ég ki teljesen a fénye. 

Pontban 6-kor leültem a gép elé, hogy várjam Britney hívását és végre valakivel kitudjam beszélni a ma történteket, valamint újra átrágjuk közösen a Justin szülinapján megesett eseményeket.  

.

.

.

- Na meg most a suliba van is ez a főzős óra, és lesz egy olyan vizsga, ahova valakit vinnünk kell magunkkal, hogy együtt főzzünk. Anya majd meg van húzatva, hogy majd biztos őt viszem, meg a másik milyen már, hogy egy másik embertől függ, hogy átmész-e - panaszoltam. 

- Őszintén Grace, nem mintha esélye lenne bárkinek is, ha anyud viszed. 

- Tuti valami bonyolult ételt talál ki csakhogy felvághasson... nem amúgy az igazságtalan lenne a többiekkel szemben, ha beállitanék egy szakáccsal....

- Hm végülis igen.. de nem értelek, egyszer az a gond, hogy mástól függ a vizsgád, akivel meg 1000% hogy meglenne nem akarod, hogy menjen... - majd elgondolkozott egy pillanatra és el kerekedett szemmel nezett rám innen már egyből sejtettem, hogy ki is talált valami zseniális megoldást…