50.rész ~ Újabb távolodás..

Sziasztok!

4-6 komi után új rész! Be kell vallanom ez a rész  nagyon mélyen érint. Talán ez a másodszorra fordul elő, hogy egy rész így érintett. Szerettem volna ezt veletek megosztani. 
Puszi mindenkinek <3 :* 

Grace szemszöge:

2 nap múlva*

Justin és Selena már végre elmentek. Sokkal nyugodtabb a hangulat. Folyamatosan a sulira készülök. Holnap kezdek és nagyon izgulok. Félek , hogy megrekedek középen és meg sem fogok tudni megszólalni angolul ,vagy egyáltalán nem fogok tudni semmit mondani. Kész rémálom lenne , de a tánc suli érdekében bármit. Már legalább nincs akkora kupi a szobába , kipakoltam a legtöbb dobozból , amikbe pedig olyan dolgok voltak amikre nincs szükségem felraktam a szekrény tetejére. 
-Vacsoraa-szólalt meg a fehér telefon a falon anya hangjával. Becsuktam az éppen előttem lévő könyvet majd lementem. Öcsém ma van itt utoljára aztán vacsora után felrakjuk a gépre és apához utazik. Megint elleszünk választva csak annyi különbséggel , hogy most ő több 10ezer kilométerre lesz tőlem. Nem lesz könnyű , hogy lássuk a másikat repülőre kell szállni aztán valahol átszállni egy másikra és tovább Lengyelországba apához , majd anya beér minket és együtt Magyarországra a család másik feléhez. Eddig a MÁV-ot tartottuk jól , most a nemzetközi reptereket. Amint leértem összekócoltam Beni felzselézett haját majd leültem mellé.
 -Grace ne csináld már , tönkre megy a hajam. Nem lesz már időm megcsinálni. Ne mááár. Menjél már innen- nyavalygott én pedig csak kiröhögtem. Úgy fog hiányozni. Félek , hogy eltávolodunk egymástól , hogy nem lehetek ott mellette minden nap , hogy nem idegesíthetem , hogy amikor első randira megy egy lánnyal nem adhatok neki tanácsot , vagy ha éppen valami rosszat csinált mégis együtt vigyük el a balhét.
-Így sokkal jobban áll-néztem rá fél szemmel-olyan mintha most keltél volna fel és kiálltál volna az erkélyre ott pedig a szél belefújt a hajadba balról így most ferde. 
-Ezt most bóknak veszem-nézett rám sértődöttem ''na így kell elcseszni egy tökéletesen belőtt hajat'' fejjel. 
-Na..ne harizz már. Majd megcsinálom neked úgy gyorsan indulás előtt , hogy a csajok elájulnak.
 -De haragszom.-mondta és közben a nyakláncát birizgálva . A megszokott cselekedetét ismertem , mint a tenyeremet. Próbálta visszafojtani a nevetést így a nyakában logó nyaklánccal kötötte le a figyelmét. 
-És ha szépen nézek. Nagyon nagyon szépen. Így-néztem rá a legaranyosabb kiskutya szemmel , amit produkálni tudtam. A többiek furcsán néztek ránk , de anya csak nevetett mivel magyarul beszéltünk. Benjamin is elnevette magát én pedig elérve célomat enni kezdtem. 
-Biztosan átfogsz tudni szállni Londonban?-kérdezte meg anya ma már vagy huszadszorra. 
-Jaaj anya hagyd már átfog tudni , ha meg nem felhív vagy , ami még jobb van nagy szája és megkérdezi.-válaszoltam öcsém helyett , mert már lassan tényleg parázni fog. Nem csoda hiszen még csak most kezdi majd a gimit. Ő is más országba , más nyelven és nélkülem. 
-Igazad van Gracia , de még sosem repült egyedül. Tudod jól , hogy féltem hiszen ez a dolgom. 
-Tudom, de megoldja a lényeg , hogy nem fogtok lezuhanni és ne állj szóba idegenekkel még a végén elrabolnak. Ja és , ha Londonban vagy hívj és akkor is amikor Lengyelbe értél.-halmoztam el anya helyett. 
-Most tényleg nagyon megnyugtattál. Eddig ezek eszembe sem jutottak-mondta és a kajáját kezdte birizgálni. 
-Upssz , nem állt szándékomban , de máskor szerzünk mellé valakit , aki elmegy vele aztán vissza és nem kell aggódni.
 -Ez hamarabb is eszedbe juthatott volna-nézett rám anya elmerengve. 
-Itt én vagyok az egyetlen ember , aki gondolkozik?

-Inkább most már meg se szólalj , mert lehet tényleg itt maradok a végén a nyakadra -nevette el magát Benjamin, bár az lett volna a legjobb mindenkinek...valaki mindig távol van, akit szeretünk, már megszoktuk. 

Végeztünk a vacsorával majd megcsináltam Beni haját. Még beszélgettünk egy kicsit aztán összeszedtük az összes cuccát rá fél órára pedig elindultunk a repülőtérre. Az út kedd estéhez képest elég forgalmas volt. Még ellenőriztük a kocsiba , hogy minden rendbe van-e az igazolványokkal és a jeggyel. A torontoi reptéren felraktuk a bőröndöket a futószalagra majd átkísértük még egy folyosón ott pedig az ellenőrző kapuhoz értünk. A szemem már akkor könnyes volt. Megölelte Pierret és kezet fogott vele , Ally fejére egy puszit nyomott , aztán anyához ment , aki már sírt szorosan átölelték egymást és nem úgy nézett ki , mint aki elakarja engedni a kicsi fiát. Elszorult torokkal néztem őket és nem szerettem volna elengedni , mert így külön növünk fel...amit kiszabadult anya karmai közül odajött hozzám és kinyújtotta a kezét.

-Na gyere ide nővérkém.-nézett rám és a kék szeme könnyesen csillogott.

-Ígérd meg, hogy ha nem minden nap , de minden hétvégén beszélünk-suttogtam a könnyektől elfúló hangon miközben átölet.

-Megígérem. Hiányozni fogsz és szeretlek. Ja és most már ne hagyd , hogy minden undorító dolgot megetessen velük anya-nevette el magát kicsit és jobban szorított.

-Te is nagyon öcsikém. Alig várom már , hogy találkozzunk és bepótoljunk mindent.-mondtam aztán elengedtem.

-Justin pedig rendes gyerek és tudom , hogy még mindig többet érez irántad szinte süt róla , de azért vigyázz vele. Tudom , hogy egyszer híres táncos válik belőled.-terelte el gyorsan a tánccal. Nem érettem , hogy ezt a következtetést honnan vonta le , de nem is akartam ebben a pillanatban ezzel törődni.

-Te pedig ne szédíts el minden csajt , vigyázz nagyon magadra és puszilom apát. Kitartást a ''családjával''-rajzoltam az idézőjelet a család szóhoz.

-Hívlak , de hamarabb fogok írni facebookon. Ne legyél fent egész este , mert holnap ilyenkor már ott leszek valamikor délután körül érhetek oda. Sok sikert az új sulihoz.

-Neked is.

-Szeretlek titeket, és amint odaértem Londonba hívlak titeket.-mondta és intett egyet aztán odaadta a stewardessnek a jegyét. Áthaladt az ellenőrző kapun , ami nem sípolt be majd visszafordult még puszit dobott és eltűnt a látókörünkből. Odamentem anyához a vállára hajtottam a fejemet és úgy sírtam ő is ugyanígy tett. Az óriási ablakhoz álltunk és onnan néztük ahogy felszáll a gép és az is eltűnik a sötét égbolton. Rossz volt , hogy elment , mert eddig mindent együtt csináltunk kisebb-nagyobb civakodással. Visszamentünk a kocsihoz beültünk és hazamentünk. Amint megérkeztünk máris kiszálltam és felrohantam a szobámba. Ahogy beértem lerúgtam a cipőmet és megfogva egy csomag zsepit ráugrottam az ágyra és zokogtam. Egyszerűen nem sikerült visszafojtanom , de aminek kikellet jönnie kijött. Megcsörrent a telefonom. Gondolom csak Britney az , de most senkivel sincs kedvem beszélni. Egy idő után feladta majd rá pár percre újra csörögni kezdett hagytam megint. Aztán kb. 2 percre rá megint a csengőhangomat hallottam meg az illető úgy néz ki nagyon kitartó. Felkeltem és a telefonomra néztem a kijelzőn a ''Privát szám'' felirat volt.

Hagytam megint had csörögjön egy kicsit majd mielőtt felvettem volna kifújtam az orromat és letöröltem a könnyes arcomat.

-Hallo?-szóltam bele. A vonal túlsó végén nem szólt bele senki.-Itt van valaki?-tettem fel a legésszerűbb kérdést , amit most kitudtam találni. Megismételtem angolul is a személy sóhajtott egyet és megszólalt.

-Szia Grace. Hogy vagy?-szólat meg Justin.

-Ki kért rá meg , hogy felhívj?-kérdeztem és elcsuklott közben a hangom.

-Miért gondolod ,hogy valakinek meg kell kérnie hozzá..?-kérdezett vissza....